Horrido
Globális moderátor
Vadász
 Nem elérhető
Hozzászólások: 7947
Generalbakter
|
 |
« Új üzenet #17 Dátum: 2008. Május 22. - 11:03:27 » |
|
8x57I kapcsán belefutottam egy érdekes feljegyzésre. Schomburgk írta egy barátjáról. Tetszett, gondoltam lefordítom:
Hans Schomburgk: Meine Freunde im Busch (1936)
„A híd a Luwumbu folyó felett új volt és erős. Már a várható óriási forgalomra készült, melyet a Reichsautobahn Isoka-Lundazi hoz majd erre.
Számomra a Luwumbu elérése eseményszámba ment. 1908 január 03-án, amikor először keltem át Afrikán nyugat-kelet irányba, ennél a folyónál találkoztam először a híres elefántvadásszal, James Mc.Neil-lel. Neil, akivel később Német-Keletafrikában sokat vadásztam, az egyik legjobb barátommá vált, kit sohasem fogok elfelejteni. Már korábban is említést tettem róla, mégis úgy gondolom, hogy itt is emléket állítok neki. Szeretett barátom –azután, hogy túlélt ezer meg ezer afrikai veszélyt– Daressalam-ban halt meg 1910-ben, feketevízlázban.
Részt vett a Matabaháborúban, túlélte a Matabelefelkelést a Búr háborút. Elefántvadászként mind a fehér, mind a fekete afrikaiak szemében óriási elismerésre tett szert. A félelmet nem ismerte. Azon kevés emberek közé tartozott, akik kézzel érintettek meg afrikai elefántot a buschban.
Ő maga ezt sohasem említette, de a vadásza, aki mindenhova elkísérte gyakran beszélt erről.
Egyszer mikor ezt számon kértem tőle mosolyogva válaszolta, hogy: „Fogadtunk a vadászommal, és amúgy sem volt olyan nagy ügy, mivel az elefánt mélyen aludt a mocsaras buschban.” Erre megkérdeztem: „És mit tettél ezután?” „Mit, mit, mikor keresztbe fordult fültövön lőttem a Mauserrel.” Válaszolta.
Mc.Neil kizárólag 8 milliméteres Mauserrel vadászott mindenre Afrikában, sok 100 elefántot lőtt szeretett puskájával, amire nagyon büszke volt. Ha valakinek megmutatta, mindig hozzátette, hogy „German Mauser, crop steel”, ami ugyebár „német Mausert, krupp acélból” jelent.
Mc. Neil az Indiai Oceán partjain fekvő Daressalam temetőjében talált végső nyughelyére. Abban az országban halt meg, melyet mindennél jobban szeretett. Mindig az volt a kívánsága, hogy Afrikában temessék el és egy elefántbika méltó ellenfeleként végezze. Sajnos ez nem adatott meg neki, az alattomos betegség előbb érte utol.
Gyakran figyeltem meg őt elefántvadászaton. Lazasága, nyugodtsága már-már a könnyelműség határát érte. Ma már biztosan tudom, hogy kereste a halált. Bár nem beszélt róla, de fiatal feleségét, akivel skót hazájából együtt érkeztek, itt vesztette el Afrikában. Első gyermekével együtt, a szülésnél halt meg. Ezt sohasem tudta feldolgozni. Olyan szintű felelősségtudat uralkodott benne, hogy a számára legkedvesebb lény haláláért magát is bűnösnek érezte.
James belsőleg, mélyen hívő ember volt. Sohasem beszélt vallásról, de karaktere, viselkedése mély vallásos érzelmeket sugallt. Ugyanakkor túl erős jellem volt ahhoz, hogy önkezét fordítsa maga ellen, ezért rendszeresen a sorsot hívta ki. Amikor harcra került sor, kitört belőle a skót felföld vére, nem az életéért, hanem a győzelemért harcolt. Párját ritkító bajtárs volt, önmaga felé igénytelenül és a végsőkig hűségesen, mindig a barátaira gondolt, legyenek azok fehérek vagy feketék. Voltak sokan, mindkettőből.
Nyugodjon békében és legyen az afrikai föld könnyű számára…”
|
