Szerintem az olajozás és hatása kicsit túl van -negatív irányban - misztifikálva.
Vajon mennyivel jobban dobja el a szárazra kihúzott - de előzőleg olajozott - cső a lövedéket, mint amekkora eltérés keletkezik mondjuk abból, hogy ismeretlen távolságú célra lövünk, és nem ismerjük pontosan a ballisztikai görbét? Vagy nem ismerjük pontosan a szél irányát, erejét és intenzitását? Vagy dombról lövünk le vagy fel? Vagy a környezeti hőmérséklet -15 és +40 közötti eltéréséből adódó, súlyos 30-40 m/s kezdősebesség-eltérést röppálya szempontjából hogy vesszük figyelembe? És akkor még az izgalmat, a lövő pulzusszámát, a fényviszonyokat (köd, szembefény, lámpa, stb.) és egyéb hibalehetőségeket figyelembe se vettük...
A lövés sok ismeretlenes egyenletében csak egy dolog az olaj. Arra persze figyelni kell, hogy ne álljon a csőben, de amúgy nem okoz nagyobb hibát, mint a többi ismeretlen paraméter (vadászati célra mindenesetre).
Nyilván aki hetente többször kilövi a puskáját, annak a gyakori tisztítás sok idejét elvenné, aki meg negyedévente egyszer, annak meg csak évi egy óráját összesen - ez is egy szempont.
Én mégis inkább olajozáspárti vagyok, főleg ismerve a magyar vadászok "költségorientált" lőszerválasztását. Jobb az, ha a légpára nem kezd reakcióba az olcsó lőszer kevésbé kímélő lőpormaradványával, és kezdi enni a puskacsövet.
De hogy a mondást idézzem, ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz...
