Tegnap olvastam és teljesen egyetértek veled!
Egy hétköznapi példa: Két hete nyitott egy új élelmiszerbolt nálunk. Nincs messze, melóba menet is útbaesik, ezért betértem. Bent két eladó csaj, meg egy srác, vásárló egy sem. Köszönök, hogy jó reggelt, de mintha ott sem lennék még rám sem néznek! Rendben, bepakolom a kenyeret, kiflit, stb., aztán odaállok az üres pénztárhoz és várok, hogy fizethessek. Már éppen türelmemet vesztve szólni készültem, hogy ugyan kegyeskedjen már idefáradni valaki, mikor jött az egyik csaj és minden szó nélkül beütötte az árakat. Fizettem aztán punktum! Nem ám, hogy köszönjük a vásárlást és fáradjon be máskor is, vagy egy mosoly, nem. Mindent fapofával és szöveg nélkül, ami egy nagyközség, kisváros szinten, ahol majdnem mindenki mindenkit ismer, szerintem elfogadhatatlan! Nem tudom betérjek-e máskor?
Szervusztok!
Nagyon nagy igazság amit írtok, ez így működik mindenhol.
Én kereskedelemben dolgozom (villamos ipari) de amikor a menedzser képzést végeztem,volt egy idős régi vágású ker ismeret tanár.
Neki volt egy tanmeséje, ami így szólt: Bemegy a vidéki bácsi az üzletbe, nincs senki a boltban, csak az eladó.
Köszön, nincs válasz. Jön-megy, nem történik semmi. Fogja magát, odamegy az eladóhoz és megkérdezi tőle: nem ismer meg?
Válasz: nem
És ha leveszem a kalapom?
-akkor sem
Ha meg pödröm a bajszom?
-akkor sem
Hát Én Vagyok a Vevő.
Az élet úgy hozta, hogy a párom most egy nagy lakótelepen lakik.
Lementem vásárolni az otttani üzletbe. Sok ember, senki nem ismer senkit. Odaérek a pénztárhoz, köszönök és egy mosolyt küldök a láthatólag "elcsigázott" pénztáros hölgynek, nincs válasz.
Fizetek, viszlát.
Ez elismétlődik még egy párszor és most úgy alakult a történet, hogy Ő köszön először és már mosolyog is.
A mosoly megfizethetetlen. De próbáljátok ki, ha bemész valahova és már mosolyogsz az ottani alkalmazottra, az vissza fog mosolyogni.
De én, ha az erdőn találkozok valakivel, annak is köszönök és 95%-ban fogadják is.
Üdv:HSanyi
