Sziasztok!
Végre nálam is megtört a jég.
Szombat délután sikerrel jártam.
Már du. fél négykor kint voltam a területen, először felültem hallgatózni egy lesre. Alig ücsörögtem tíz percet, nem messze mögöttem elkezdett barcogni egy bika a sűr csenderesben, ahova nem láttam be.
Sajnos a szél eleve nem volt jó abba az irányba + még forgott is, nemsokára hallottam, ahogy elugrik.
Kicsit még élveztem a a szép napsütést a kakasülőn, majd cserkelni indultam. Egy csatorna partján futó eléggé elhanyagolt
(cserkelő)úton próbáltam viszonylag csendben haladni, amit nehezített a rengeteg bogáncs, és más egyéb szúrós növényzet és a mindenféle recsegő dolog a talpam alatt.
Jobbra tőlem egy nyaras szálerdő húzódott. Már majdnem az erőcske végére értem, amikor megpillantottam egy dámot, amint nem messze tőlem az úttal párhuzamosan felém ballag. Rögtön láttam, hogy nekem való bikuci. Most kapóra jött a sok túlfejlett bogáncs az út mellett, gyorsan a gazok mögé guggolva kinyitottam a lőbotot és felkészültem a lövésre. Felegyenesedve már célon is voltam.
A bika persze kiszúrt (nem hiába jártak eddig mindig túl az eszemen - rohadt figyelmes jószágok), megtorpant, szemben állva figyelt. Én meg nem teketóriáztam, hanem abban a pillanatban szügyön lőttem. A 375-ös lövedék megtette a hatását... (Kaliber:.376 Steyr)
Nem kicsit örültem neki...
