Sziasztok! Nem nagyon szoktam írni, jobban szeretem, ha a képek magukért beszélnek, de most pár sorban megosztanám az elmúlt pár nap eseményét.
A story 2007-ben kezdődik, amikor is édesapáméktól a diplomaoszttómra kaptam ajándékba egy barcogó dám bika kilövést. Gyönyörű októberi vadászatot éltem át, és végülis 2 bika lett a dologból, de ez egy másik történet. Nem vadászunk dámos területen, így a elég kuriózum ez a vadászat számunkra. Idén édesapám is úgy döntött hogy befejezi a magyar big five-ot, és ő is terítékre hoz egy barcogó bikát. A terület, hasonlóan ahogy az én esetemben is, Tiszadob volt. Szabad terület, mezőgazdasági földek kisebb erdőfoltokkal, nádfoltokkal, fasorokkal, vesszősökkel tagolva. Nagyon jó dám állomány él itt, ami a vadászat során rögtön kiderült. 3 kiló körüli bika volt a cél, de első 2 kimenetelen csak 4 kiló fölötti, illetve kis kanalas bikákat láttunk. Cserkelve jártuk a területeket, néztük végig a teknőket, nagyon hangulatos vadászat volt. Én a fényképezővel a sor végén kullogva próbáltam pár fényképet csinálni, de ez nem igazán lehetséges. Mivel nem akartam se a vadakat, se a vadászatot megzavarni, így rengeteg nagyon jó képet nem készítettem el, csak a fejemben élnek. Volt bika ami 20 méterre ránksétált, de nem mertem exponálni a tükör klattyanása miatt.
A cakkos fülű sutát, csak az érdekesség kedvéért fotóztam le. Az első két kimenetelen megnéztünk vagy 8-10 bikát, de nem találtunk megfelelőt, amég el nem jött a tegnap reggel.
Hasonlóan indult, mint az előző kimenetelek. Reggel 6, találka a vadászháznál, beiratkozás, majd ki a területre. Megálltunk egy gát tetején, és hallgatóztunk. 8-10 bika barcogott a szigetszerűen elhelyezkedő erdőfoltokból, gazosokból. A legközelebbi útbaeső borcogás vettük célba. A szél határozottan az arcunkba fújt, hozta a hangot. Többször azt hittem, hogy már előttünk a bika, de nem! A fejét forgató barcogó bikánál, egyszerűen nem bírtam belőni a távot. Egy gazos vesszős szélén barcogott a bika, mellette kaszáló. A kaszáló szélén lassan csúsztunk a bikára, amikor egyszer 2 bokor között megláttuk. Jó korú, nekünk való méretű bika barcogott a reggeli párában. Ha várunk pár percet, gyönyörű képek készülhettek volna az éppen kibukkanó napban, de nem volt idő művészkedni. Jött az utasítás, jó bika, lőjed! Elment a lövés, porzott a bika nyakán a 9,3-as, tűzbe rogyott. A kép a lövés pillanatában édesapám háta mögül készült. (Sajnos bemozdult, a fehér párafelhő a bika nyakánál a lövés)
Nagy volt az öröm! Mondom a hivatásosnak, hogy menjünk rá, mert a tűzbe rogyó vad mindíg gyanús! (az idei bőgésben is kellett a vérebes tűzbe rogyó bikához) De ő nyugalomra int és kivárjuk az 5 percet. Mikor elindulunk a bikához birtokba venni azt, a bokor mögül kilépve látjuk, hogy a bika áll! Gyors nyaklövés, és újra fekszik. Ha még egy percet állunk, elmegy úgy a bokor takarásában, hogy nem is látjuk. :/
Ezútán már a birtokbavétel és az öröm pillanatai következtek.
Mivel nem értek a dámhoz a kísérő szavaira hagyatkozom: Érett, öreg, visszarakás jeleit mutató bika. 3,3 kg körüli agancssúllyal.
Ezután eljött az a pillanat, amit soha nem gondoltam volna hogy elérkezik, én avattam édesapámat első vadjára!
Volt mit visszaadnom, szinte minden vadamra felavatott, lévén ő nevelt vadászt belőlem! Sajnos a jó fényképező sem ér semmit, illetéktelen kezekben, de azért emléknek megmaradt ez a képkocka!
Üdv a vadásznak! Tisztelet a vadnak!
Miután az utóbbi időben a fotós is munkálkodik bennem nem csak a vadász, így rábeszéltem a kísérőt, hogy nézzünk már meg még egy bikát, hátha sikerülne 1-2 szép képet készítenem. Egy fiatal bikát és tarvadat sikerült is lencsevégra kapni. Így ért véget a barcogó dám vadászata. Szép vadászat, egyszer mindenkinek ki kell próbálni.
Üdv: Lesi
