Mottó: "Minden rosszban van valami jó" Üdv a Kedves Olvtársaknak!
Meg is magyarázom gyorsan, hogy miért ezzel kezdtem a hozzászólásomat.
4 éve egy baleset után, a bal karomat egy lelkes, fiatal sebészorvos jó néhány műtéttel ugyan használhatóvá varázsolta, de azóta jó szamárként, eső előtt fél-egy órával, nekem is üvölthetnékem támad.
Tegnap este még úgy feküdtem le, hogy jó korán hajnalban kelek és megpróbálkozom a friss búzavetéseken rendületlenül tevékenykedő turkács népséggel, de aztán éjfél körül mégis lelőttem az ébresztőt, mondván pihenni is kell egy kicsit valamikor.
Ez az idill el is tartott vagy 3 óráig, amikor arra ébredtem, hogy itt bizony hamarosan esni fog
De ha már így alakult, felöltöztem és elindultam a területre. Út közben azon morfondíroztam, hogy ebben nagyon bolond szeles, egyre jobban szaporázó esőben disznóval biztosan nem fogok találkozni (ilyenkor visszavonulnak a Pacsmagi tórendszer hatalmas mocsaras nádasaiba).
Valami szélvédett helyet kell keresnem, lehetőleg fedett lessel. Be is villant egy rég nem látott hely: kis vadföld egy völgyben, mellette bokros oldalak, újulatok és fenyves, alkalmas fedett lessel.
Attól nem kellett tartanom, hogy valaki már beírta volna magát oda, az összes (normális) ismerősőm alszik ilyenkor
.
Nem sokkal 4 óra után már a leseb gubbasztottam, behhúzódva a szélvédett sarkába és megpróbáltam kicsit szunyókálni. Ez a bevágódó eső ellenére sikerült is, vagy egy órácskát is sikerült relaxálnom, még álmodtam is valami dámbarcogásosat.....jó ómen
Aztán lassan kezdett világosodni pont szemből, a magasan lévő dombtetőn. Egy rókát későn vettem már észre, mire kicsomagoltam a céltávcsövet, levettem a csővédőt és bekapcsoltam a piros pontot, a Ravasz már átért a kis vadföldön. A fegyvert már nem csomagoltam vissza, az eső is alábbhagyott kissé, inkább a térdemen keresztbe fektetve tartottam. Áldottam az eszemet, hogy este megkerestem a vízálló kéztyűket, a jéhideg, vizes kéznél hirtelen nem jut eszembe kellemetlenebb dolog....azaz mégis, de az 18-as karikás történet
.
Kicsivel 6 óra előtt újból mozgásra leszek figyelmes a szemközti galagonyás domboldalban. Nem látom tisztán, hogy mik közelítenek, de hamarosan kibukkan egy dámbika, majd a társa is és megcélozzák a vadföld felső sarkánál lévő sózót.
Ahhoz már elég világos van, hogy láthassam milyen méretű bikákról van szó, de bírálatról még szó sem lehet.
Elvannak a sózónál vagy 5 percet, majd el is ballagnak ugyan arra, ahonnan jöttek. De újabb 5 perc elteltével újból megjelennek a jobbkéz felé eső szélen. Gondolom csak tettek egy kontroll-kört.
Méregetik egymást, majd össze is csapnak. Nem, ez már nem a barcogáskor szokásos öldöklő küzdelem, inkább csak afféle erőfitogtatás a részükről.
Már egész világos van, az egyiken jól látom a zárt, egységes, telicsipkés lapátokat, de a másikon valami rendellenesség látszik, csak még nnem vagyok teljesen biztos a dolgomban.
Az idő most nekem játszik, percről percre egyre jobbak a látási viszonyok. 6.15-kor végre teljesen egyértelműen el tudom bírálni a másik bikát is.
5 évesnek nézem (a másik talán egyel több), mindkét oldalon hasadt lapát, bal középágon valamilyen kinövéssel.
Ettől kezdve már a céltávcsövön át kísérem a mozdulatait, mert közben elindultak újból a rejtekadó bokros felé.
Az első, nagyobb bika már be is lépett, amikor őzhangon, halkan ráriasztok a hátul haladóra.
Megtorpan, felém néz, de abbban a pillanatban már csattan is a lövés. Nagy jelzést nem produkál (dámnál ez gyakori), de jól "belenyúlik" a találatba és beugrik a másikk után.
Pár másodperc elteltével már hallom is a reccsenést, aztán még pár apró, egyre halkuló zörgés ......és csend......csak az eső kopog újból, egyre hevesebben a tetőn.
Ahogyan az én szívem is egyre hevesebben tempózik. Dám lövésnél régen volt már vadászláz rajtam, de most (ha kicsit megkésve is) megérkezett a jól ismert érzés.
Várok egy cigarettányi időt (20 éve nem dohányzom, de szinte másodpercre bennem van még), összepakolok és lemászok a lesről.
Jól esik a séta, a rálövés helyéig 127 lépést számolok. Hegymenetben ez valahol 90-100 méter között lehet.
Szőrt találok egy egész keveset, vér sehol. Igaz éreztem is, hogy egy picit magasra tartottam. Annyira nem, hogy gerincet érjen, de valahol a tüdő tetején kellene lenni a találatnak.
A frissen felázott talajon könnyű követni a nyomot és 20 lépés után már ott is állok a bika mellett.
A zöld jelnél állt a bika a lövéskor és kb. a piros jelig vitte a lövést.
Közelebbről szemügyre véve még jobban tetszik, mint amit a távcsövön keresztül elképzeltem róla
Jól esik elmolyolni mellette, megadom neki a tiszteletet hiszen mégis csak ő fizetett az életével, hogy én kiélhessem szenvedélyemet
Aztán elballagok az autóért és jön a prózai rész: könyvelés, zsigerelés, pakolás. A lövedék tényleg csak 1-2 ujjnyival a gerinc alatt hatolt keresztül a testen, a gímbikához hasonlóan az összes vér a mellüregben volt. Még a szívburok is tele volt alvadt vérrel.
Először próbálhatom ki élesben a Panda vadhordó rácsát. De kiállta a próbát, a vad gond nélkül tette meg rajta a 6 km utat a vadátvevőig.
Hazafelé még megálltam pár szóra az elnökünknél. Ha együtt kell örülni valaminek, rá bizton lehet számítani
Nagyon rendes ember, irígységnek még a szikrájától is mentes, öröm vele együtt dolgozni a Vt. irányításában és vadásztársnak is kiváló.
Nem olvassa ezt a fórumot, ezért írom róla (szembe azért nem dícsérném
).
Aztán elvittem a trófeát lefőzetni a hivatásos vadászunk lakására. Sajnos a jó öreg üstházam megadta magát és nem gondoskodtam időben a pótlásáról.
Egyébként saját magam szoktam intézni ezt a részét is a vadászatnak, mint ahogy a saját trófeámat bíráltatni is magam viszem a legszívesebben.
Lehet, hogy az elmúlt pár hónapban nagyobb kanállal meríthettem a jóból, mint amit érdemlek?
Nem tudom, de ez az első olyan vadászévem, amikor szinte mindenből sikerült zsákmányolnom: Gímbika, dámbika, kan, gím-, dám- és őz tarvad, süldő...
Korábban 3 évre jutott ennyi élmény
Remélem azért a sors nem tekinti ezt vétkes mohóságnak és lesz még részem szép élményekben az év hátralévő részében, ha trófeás vadra már nem is pályázok.
Kisebbik (10 éves) fiamat most vezetem be a vadászat világába, jó lenne a társaságában legalább egy tarvadat, vagy süldőt lőni valamelyik este.....no de ez már nem a dámbikás fórumra tartozik
