Az esti cserkészet elejét jól átbeszélgettük a vadaszháznál, kicsit késve értünk ki a tervezett területrészre. Saját területünk, de magam nem tartozok még a felelős dámbírálók közé, pláne a komolyakat, így elkísért Elnök urunk is, ki sokszáz dámbikára adta már ki a “schiessen” parancsot. Kocsiból kiszállva mindenhol barcogás-barcogás, csak úgy morajlott az erdő. A bikák mondták a magukét, néha macskanyávogásra emlékeztetően szólt hozzá a kívánós tarvad és a sok riadt borjú. Áll a bál, nem is tudtuk hirtelen hova induljunk, a fő barcogóhelyre a szél miatt nem tudtunk bebújni, pedig ott, a “közepén” legalább 20 bika szólt. Egy nagy kerülő meg nem fért volna bele a lővilágba. Régi kocsiúton cserkészünk, jobbra tarvad. 4 darab, határozottan vonultak valahova. Néhány perc séta után barcogás előttünk. Rá is csúsztunk a bikára a sűrű alátelepült som, berkenye, bodza meg kitudja még milyen rengetegben. Tarvadak között volt ez is, hol egy lapát, hol egy láb, egy tükör, vagy éppen egy bamba borjú látszott. Kis idő múltán, vagy tizenöt méterről sikerült elbírálni a bikát, 7-8 éves erőteljes dalia, 4 kg feletti, hosszú csipkékkel, a jövő nemzedéke. Sikerült észrevétlenül ellopakodni, kimentünk a kocsi felé. Hirtelen zörgés, valami jön....dámbika ez is, előttünk vált át a lénián. Háromfél körül, szemághiányos, hasadt lapátú bika, középkorú. Nem őt keressük. A kocsitól nem messze az egyik lék mellett a somosban erőteljes barcogás. Ez dáméknál nem jelent semmit, fiatal lapátos is tudja mondani érces hangon, főleg ha előtte éppen ivott a mindenütt ottlévő dagonyákból, tócsákból. Négynapi eső után van belőle gazdagon. Viszont a bika jön megy a lék szélétől néhány méterre, egy kósza pillanatban a lapátját is megmutatja, jót mutat, vastag zömök szárak, koros bika. Kijönni az istennek sem akar, sőt két tehén határozott eee-zéssel be is vonul hozzá. Nesze nekünk. Hazaindulunk, a vadászházig mindenütt dámok az úton, nagy a mozgás, bizakodva tekintünk a reggelre. Másnap ugyanott folytatjuk, viszont a szél most jó. Kerülünk egyet és a tegnapi melletti léken jó barcogás. Odacsúszunk, egy sereg tarvad, egy középkorú “talán még lesz valami “ típusú, egy kanalas meg egy sötét agancsú jó bika 4 körül, befelé forduló lapátok hófehérre fent végek, szinte abroncsos. Ő a főnök, áll a teknőben a tehenek között és mondja és mondja. Háttérben az őszisárga tölgyes, berkenyebokrok, térdig érő szórványos újulat, szinte giccses. Nézzük távcsővel, szabad szemmel, nincs messze, talán 30 méter, megcélzom, majd leeresztem a puskát. Ez olyan túl egyszerűnek tűnik. Továbbcserkészve mondtuk is az ilyenkor szokás mondást “Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok..., két szék között a pad alá, stb...” Meg kellett volna lőni... Reméltük nem így lesz, szerencsére nem is így történt. A bevezető úton óvatoskodva jobbra kis tisztás, mögötte jó barcogás. Több bika is szól, tarvadak mozognak. A tisztáson túl a szokásos rengeteg, abban mozognak. Belopakodunk amennyire lehet, a végén már négykézlább, egy nagyobb tölgy mögött megállapodunk, nincs tovább. Hason fekve próbálunk belátni, állva lehetetlen. Így is csak a tömötten álló tölgyek között lehetne belőni, ha az aljnövényzet engedi. Látunk is sok “bikadarabot”, kanalasokat, egy egy lapátot, két tölgy közti résen a blattját mutogató gombost....negyedórás kukkolás után, mondja Peti, “Ott jön egy jó csont!” Valóban jobbról érkezik az új vendég teknőellenőrzésre. Jön megy, barcog, egy pillanatra látom én is, a jobboldalon vaskos hasadt lapát, zömök szárakon. Ez jó lenne!
Meg is áll egy nagy tölgy mögött, egy vékony résen be is lehetne lőni, de csak a hátulját látom, elejét takarja a tölgy. Áll. Mindez 35 méterre. “Lőjed “ suttogja Peti.” “Nincs szabadon az eleje” mondom. Próbálunk helyet cserélni, de előre lépett a sűrű rudasba, ott szemben mozdulatlanul áll. Célratartva fekszünk vagy fél óráig, be is tudnék lőni, de stihbe nem merek, hiába mutat a 12-este tekert céltávcső egy kicsi rést a somok között. Peti szerint állva alszik. Fene a stílusát...Közben jobbról erős barcogás és aganccsattogás. Összeverekedtek, de hamar el is dőlhetett a harc, mert előttünk a tisztásra 15 méteren kijön egy bika. Mire megnézném Peti már suttogja “ Lőjed, ez is öreg jó bika.” Megcélzom, kitölti a céltávcsövet, de elfelé is szaporázza, csak tükrön tudnám lőni, az meg nem ok. Alig tűnik el, nyomában jön a másik, 7-8 éves szabályos, nagy lapátok, hosszú csipkék, 4 kiló feletti, én is látom, hogy ezzel majd 3-4-5 év múlva beszélünk. Keresem az alvó öreg barátunkat, de eltűnt. Csak a szokásos ramazuri, jövés, menés. No meg nálunk a pulzáló adrenalin. Továbbállunk, jobbra osonunk vagy 50 métert egy régi bombatölcsérig, abban hasalunk, nézzük előttünk a fehozatalt, hátha erre húzódott le az előbbi bika. Innen kicsit jobban előre látni, talán 50- 60 métert is. Mozognak a bikák, de sűrű helyen, továbbcsúszni meg nem tudunk, mert vagy 30 méterre fekszik egy bika, meg két tarvad. Várunk. Hát nem egy erőltetett menet ez itt az biztos. Takartan látunk bikákat, bírálni nem lehet, a szélen egy résben egy jó abnormális. Középkorunak tűnő bika, jobb lapátja tekeredett szinte viszszintesen áll, szemág nincs, baloldalon meg egy rossz szemág és félméteres kifelé hajló dárda. Nem is agancs, inkább szarv... Hejj, majd 1,5 hónap múlva itt leszel-e? Szemből jön egy bika, két fa között megáll szemben két tölgy között. “Huuuuu!!! Peti reakciója, magam is megdöbbenek a bevillanó bal lapáton. Hatalmas! Erős száron, jobb oldala takarásban. Rámérünk, 82 méter, szinte egy messzeség az eddigiek után. A bika áll, mi meg tanakodunk. Lőhető, öreg bika az látszik, csakhát nem biztos, hogy belefér az eklézsiába. “Megnézem céltávcsövön is” mondom, aztán mikor egy jobbról közeledő tarvad után befordul és kimutatja a lapockáját a 15 centis résen, fene az eklézsiába...Mély levegő, kiereszt aztán Durr!!!! Bika felcsapja az elejét, szinte megnyúlik, azzán el ameddig a rengetegben látjuk. Leteszem az arcom a hűvös avarra, hallom Peti megnyugtató szavait: “ Szerintem elfeküdt...” Cigaretta után kotorászok, elemezzük az eseményeket, látni kellene ahol Péter látta elesni, de nem látjuk. Negyedórát várunk majd megnézzük. Lassan megy ez a rudasban, vissza visszaméregetek a lövés helyére, a föld összefüggően felszántva, minden egy nagy barcogóteknő... keresgélek a vélt rálövés helyén mikor hallom Peti hangját “Gyere!”
Harminc méterre egy másik bombatölcsérben ott fekszik a bikám. Kapitális...Az hiszem az életbikám.
