Kicsit megkésve,de talán lecsillapodtak bennem az élmények,hogy le tudjam írni a történetet.
Az egész a tavalyi évben kezdődött,amikor betöltöttem a 3. X-et... Úgy gondoltam,hogy talán már benne vagyok a korban,hogy az őzön kívül a nagyobb hazai szarvasfélékkel is szerencsét próbáljak.
Nagyszüleimnek köszönhetően elég jelentős anyagi támogatást élvezett az elképzelésem,de eredendően én "csak" 3 kg-ig szerettem volna dámbikát elejteni... Tavaly is volt még Pusztavacson szabad lehetőség,de csak 3,5 kg bikákra.
Azóta folyamatosan kerestem az ajánlatokat,sokkal kedvezőbbeket is találtam anyagi szempontból,mint a NEFAG árlistája,viszont egy hatalmas érv szólt ez utóbbi mellett,hogy egy nagyon kedves barátom (szinte családtag vagyok a felesége családjában) itt dolgozik.
Márciusban kisebb küzdelmek árán sikerült egyeztetnem az erdészettel,hogy a barcogás kezdetén egy 3,5 kg dámbikára náluk szeretnék vadászni.
Ahogy közeledett az időpont úgy lettem egyre nyugtalanabb,úgy jöttek sorra a kisebb-nagyobb akadályok (munka stb.),de végül is minden elhárult és vártam a megbeszélt napot,direkt nem kezdtem el csomagolni sem,hogy ne legyek túlzottan besózva...
A megbeszélt nap előtt,ahogy beszaladtam munkából P. barátomtól 5 nem fogadott hívás díszeleg a telefonomon,meg egy sms is... Visszahívom,kiderült,hogy ha tudom már aznap menjek le,mert így egy alkalommal többet tudunk kint lenni.
Szóval elindult a nagy sietség,mint a munkában,mint a csomagolásban...
Délutánra megérkeztem hozzájuk,meg persze velem együtt az eső is,de azért bizakodóak voltunk.
A papírmunka elintézése után nekivágtunk a területnek,amiről azt kell tudni,hogy P. barátom területén található a pusztavacsi terület fő barcogóhelye,így már a legelején is jó esélyekkel indulhattunk neki. Alig hagytuk el az autót,hogy becserkeljünk a fő barcogó helyre amikor a tőlünk balra elterülő rudas nyárfásban észrevettem egy bikát,persze ő is minket,így megugrott,de a nyarast határoló tuskósoron megállt és onnan figyelt minket. P. barátom elbírálta a bikát,3 kg körüli,kész bika,lőhető,de ahogy én sem gondoltam lövésre,úgy Ő sem bíztatott a dologra.
Tovább cserkelve beértünk a fő barcogó helyre,ahonnan már elvétve hallatszott,hogy dolgoznak a hormonok... Néha lapátot összecsattanása hallatszott,egy-egy barcogás kíséretében. Egy szálas akácost figyeltünk,amikor észrevettem egy fekvő bikát,amiről elbírálás után kiderült,hogy középkorú,kímélendő bika. Ahogy beértünk a barcogóhelyre,már látszott,hogy egy-egy hevesebb vérmérsékletű bika már elfoglalta a barcogó teknőjét és egymástól még tisztes távolságra őrzik is azt. Ahogy egyre jobban szürkült,elkezdtek a fejünk felett a hollók az éjszakázó fáik felé tartani... Kicsit el is feledkeztem a dámokról,mert szeretem nézni a hollókat,miközben P. barátom figyelte,számba vette a bikákat. Egyszer csak a távcsőből felpillantva felnéz az égre,valamiért én is abba az irányba kaptam a fejemet,mert valami gyanús dolgot láttunk meg a hollók között... Elsőre örvös galambra gyanakodtam,de ahogy két akác között átlibbent ráismertem miért is kaptuk fel a fejünket.
Egy szalonka húzott el felettünk és mivel mindketten szerelmesei vagyunk e hosszúcsőrűnek átszellemülten néztünk arra amerre ellibbent. Ahogy egyre fogyott a fény,a mellettünk futó művelési nyomra kilépett egy dámbika,majd a szemközti sűrűből egy másik... elkezdték méregetni egymást,majd párhuzamosan vonulva erejüket méregették,ezután kitört köztük a szóváltás és egymásnak feszültek... Én áhítattal néztem a két bika erőpróbáját,míg a sötétségtől már csak alig tudtuk kivenni a sziluettjüket.
Rég mosolyogtam ennyit egy cserkelés alatt,de még hazaérkezésünkkor is fülig ért a szám,az átélt élményektől.
Reggel a pusztavacsi vadászháznál talált minket és vártuk,hogy annyira feltisztuljon az idő,hogy látni is lehessen valamit. Az esti esőt hozó fellegek addigra teljesen eltakarodtak és fokozatosan egyre erősödött a fény... A fő barcogó helyen kezdtünk reggel,de megállapítottuk,hogy itt bizony vagy kímélendő bikák vagy nekem túl komoly egyedek vannak,viszont kicsit odébb egyre nagyobb lett az élet van,így elkezdtünk átcserkelni arra,ügyelve a már beállt bikákra,hogy ne zargassuk őket világgá. A fő barcogó placcot egy fenyves sáv határolja,itt felfedeztünk egy olyan fiatalabb bikát,aki a már évek óta figyelt Rákolló névre keresztelt bikára nagyon hasonlított,de alaposabb szemrevételezés után kiderült,hogy bizony ez a bika fiatalabb nála,de hasonló,ha nem azonos vérvonalból származik.
Közben egyre erősödött a barcogás,mert elkezdtek beszivárogni a tarvadak is. Egy alánőtt "meggyes" rontott erdő alatt folyt a nász,itt már beállt bikák voltak,de annyira alánőtt rész volt,hogy ha mi álltunk,akkor a bikák lapátja beleveszett az ágakba,ha térdeltünk sem volt sokkal jobb a helyzet. P. barátom nekiállt spektívvel szemrevételezni a bikákat,míg én a másik irányba figyeltem,mert onnan is lehetett hallani egy-egy barcogást,mint utóbb kiderült,egy érett szűk 4 kg körüli bika tette a szépet a befelé tartó tarvadaknak. Miután meggyőződtünk arról,hogy nem olyan bika,mint akit keresünk ismét a "sokaság" felé fordítottuk a figyelmünket. Ahogy próbáltam kivenni a milyen lapátosok vannak előttünk,egyszer csak dobbanás üti meg a fülemet. Ahogy hátrafordultam rájöttem,hogy egy hasadt lapátú bika szépen csendben becserkelt minket,szerencsére szagunkat nem vette,így a közeli tuskósorról figyelt minket. Engem szégyen szemre elkapott a vadászláz és talán kicsit durvábban a kelleténél elkaptam P. barátom vállát és szinte megperdítettem szerencsétlent a térdelő helyzetében,hogy mondjon már valamit erről a bikáról...
Ez persze sok volt a bikának,így átiramodott a következő tuskósorra,Barátom rögtön jelezte,hogy ez lőhető 3 kg körüli bika,próbálkozzunk meg vele,de csak annyit értünk el,hogy az előbbieket még eljátszottuk két tuskósoron át,majd eltűnt a szemünk elől. Itt már kezdett egy kicsit túl sok lenni az élmény az idegrendszeremnek,úgyhogy cigarettaszünetet kérvényeztem.
Persze az alánőtt részem továbbra is zajlott az élet,így megpróbálkoztunk a másik oldalról a hellyel... Sokáig nem jutottunk,mert a két tuskósor között elterülő barcogó területen már egymást érték a bikák,így itt lecövekeltünk és próbáltunk valami selejt,lőhető bikát kiválogatni... Ilyen persze egy sem akadt köztük,de alig 50 méterről végignéztük ahogy két 4 kg körüli bika elkezdi egymást kísérgetni,majd átment a méregetés először csak a lapátok méregetésébe,majd később komolyabb küzdelembe is. Ekkor már túl voltunk legalább 30-40 bika szemrevételezésében is,de az előző esti,meg a minket becserkelő bikán kívül nem láttunk olyat akivel meg kellett volna próbálkoznunk,így a szél fordultával mi is távoztunk,mert a tarvadrudli is fokozatosan eltávolodott,akik miatt a bikák így tűzbe jöttek.
A művelő útra kiértve még láttuk a tarvadakat,köztük egy fekete tehénnel aki rögtön felkeltette a figyelmemet.
Persze nem adtuk fel,hanem a külső barcogó helyeket is elkezdtük szépen végigcserkelni,hiába is voltak vadászatra igen alkalmatlan sűrűségek,próba szerencse alapon benéztünk 4 ilyen helyre is,ahol sikerült is becserkelni a bikákat,de mind csak kanalasok illetve ígéretes fiatal bikák voltak. Itt volt szerencsém észrevenni egy fekete kanalas bikát is,ami annyit engedett,hogy megcsodáljuk őt és már távozott is.
Ahogy haladt előre az idő,még becserkeltünk egy kisebb rontott lábaserdőbe,de itt a még barcogó bikának csak a körvonalait illetve vágyának tárgyait tudtuk szemre venni,valamint P. barátom észrevett egy 2,5 kg körüli bikát,aki már igen elcsigázottan,a fejét egy kidőlt fán pihentetve próbált erőt gyűjteni az elkövetkezőkre. Őt is otthagytuk,bántatlanul,mert P.barátom jelezte nekem,hogy hiába hasadt a bal lapát egy kicsit felülről,a bikának is adna még egy évet legalább illetve nekem sem ilyet szán.
10 órakor még benéztünk egy feketediósba is,de ott csak tarvadakat ugrasztottunk meg illetve méltatlankodó röfögés ütötte meg a fülünket... Először egy becsületes méretű koca vonult át előttünk,őt követte viszonylag szorosan a jó húsban lévő fiatal udvarlója,majd egy sor malac... Még egy koca követte őket,őt meg a saját az előzőnél szemmel láthatóan gyengébb malacai követték... A konda legkisebbje hangosan méltatlankodva hol nyikogva,hol röfögve reklamált a konda helyváltoztatásáért.
A vadászház felé autózva az egyik nyiladékon megkapta a szememet egy fekete tarvad,miután megálltunk kióvatoskodott mellé a fekete borja is. Lenyűgözve nézegettem ezt a két fekete "szobrot"...
Hazaérve (P.barátoméknál töltöttem az éjszakát és igen hazaérve,mert gyerekként sok nyarat töltöttem el ebben a házban,amiben most ők élnek) a reggeli után egy kis pihenést próbáltunk beiktatni,ami szerencsére a Barátomnak sikerült is,én meg csak feküdtem és néztem ki a fejemből az átélt élmények hatására.
Délután 3 kor ismét nekiindultunk,de előtte még kávéztunk egyet a pusztavacsi vadászházban,ahol elmondtam P. barátomnak,hogy nem kell szentírásnak tekinteni azt a 3,5 kg trófeatömeget,hiszen a szerződésben is plusz-mínusz 15% áll,szóval ne érdekelje a dolog anyagi vonzata,mert megvan rá,aminek meg kell lennie,de azt mindenképp kikötöttem,hogy 4 kg bikát nagyon nem szeretnék elejteni.
Ezt tisztázva indultunk neki,még lehet egy kicsit korán is a területnek,de most egy másik irányból cserkeltünk egy kört,ahol egy itatónál is eltöltöttünk egy fél órát pihenve-beszélgetve,hiszen nem csak a vadászat volt a fő célja az ittlétemnek,hanem az,hogy végre ismét együtt vadásszunk beszélgessünk. A cserkelést folytatva átvágtunk egy szép,öreg tölgyesen,aztán fokozatosan visszatértünk a tuskósorok-sorerdők birodalmába a fő barcogó terület irányába. Alig hagytuk el az öreg tölgyes határát,egy nagyobb hollógyülekezetre lettünk figyelmesek. Ahogy figyeltem őket gyanús lett,hogy a földről is szállt fel egy-egy példány. Erősködtem P. barátomnak,hogy az időnkből kitelik,akkor nézzük már meg a csődület okát... Sajnos szomorú látványra hívták fel a figyelmünket a hollók,egy nyárfa tövében ott feküdt elpusztulva egy dám tehén,a nyakában hurokkal... Viszont az eset furcsasága,hogy a hurok nem volt rögzítve,csak a nyárfán vont egyszer lazán körbetekerve a drót,amit erőlködés nélkül le is választottunk,a drót vége nem is törve volt,hanem elcsípve,így nem tudjuk igazán,hogy mi is történhetett a tehénnel...
Ekkor kicsit elkezdtem elkedvetlenedni,mert amilyen jó ómennek tartottam a szalonkát,ezt annyira rossz előjelnek éreztem.
Ismét becserkeltünk a fő barcogóhelyhez,ahol a már eddig megismert pár bika tartotta a frontot,így a cserkelőúton távoztunk onnan. Ahogy kiértünk volna a cserkelőútról egyszer csak P. barátom megszólal,ott áll egy őzbak... (tudni kell,hogy a dámok miatt a kerületében kevés és igen gyenge minőségű az őzállomány). Ritka látvány ez itt,szóval én is távcsövön át figyeltem az erdei hatos bak távozását,de az ő felbukkanását még rosszabb előjelnek tekintettem...
Ahogy az úton haladtunk vissza a közelünkből barcogás hangzik,nekem sikerül is meglátni a bikát,keskeny teli lapátos bika,a korát nem tudom,mert csak nekem mutatta meg magát.
Nem volt mit tenni,visszatértünk az alánőtt meggyeshez,ahol reggel olyan jó barcogás volt,ide nem vezetett be cserkelőút,úgy jó széllel toronyiránt nekivágtunk a helynek,aminek a szélénél nem is jutottunk tovább.
Egy reggel már tüzetesen megnézett fiatal,világos színű bika feküdt előttünk,tőle alig 50 méterre egy másik,a háttérben egy erős,komoly bika... meg persze sorra vettük észre a bikákat,így lecövekeltünk egy vékony nyárfa takarásában és indult a nézelődés,bírálgatás. Én P. barátomtól függetlenül nézelődtem,így ha Ő látott valamit egy bikából,azt én nem láttam és fordítva. A nagy nézelődés közben annyit sikerült kiderítemen,hogy egy komoly teli lapátos bika is bent van,akinek a bal lapátja közepén egy cápafog nőtt...
Itt majdnem egy órát is elidőztünk (vagy csak nekem tűnt annyinak),de bennem egyre jobban alábbhagyott a remény...
P. barátom is megelégelte a nézelődést,így elindultunk a mellettünk húzódó tuskósor takarásában beljebb a barcogóhely szíve felé,hátha alapon,ahogy óvatoskodunk a tőlünk balra elterülő részen itt-ott feltűnt egy-egy bika,de arra vitte a szél a szagunkat,így belőlük csak egy-egy villanást láttunk,ahogy távoztak,de szerencsénkre nem méltatlankodtak hangosan a jelenlétünk miatt.
Persze az eddig figyelt,pihenő bikák is kezdtek elhúzodni előlünk... Ahogy beértünk ennek az alánőtt erdőfoltnak a közepébe (kb 50 métert haladtunk),a tuskósor túloldalán egy bika állt,persze gyanúsak voltunk neki,de csak nem akarta otthagyni a teknőjét. Néha visszabarcogott a társainak,de végig rajtunk volt a szeme,sőt két alkalommal ránk is riasztott,de csak kitartott.
P. barátom persze már egy ideje figyelte távcsövön,majd spektíven át is a bikát. Én is ránéztem keresőtávcsővel,de valahogy elteltem az élményekkel,annyit tudtam kivenni a bikából,hogy elég vastag szárai vannak,amiből a bal mintha bele is menne a lapátba. Gyakorlatlanságomnak hála el is könyveltem,hogy ez bizony nekünk túl nagy bika.
Szóval én csak álltam a kísérőm mögött,nem is nagyon rejtőzködtem,miközben Ő térdelt,igaz belőlem nem sok látszódhatott,hiszen P. barátom igencsak szálas ember.
Ekkor hozzám fordul,suttogva közli: Ezt meg kellene próbálni,nekünk való bikának nézem!
Miközben Ő kinyitotta a lőbotot,én lassan mozogva leemeltem a vállamról az öreg 8ast,a biztosítót középső állásba billentettem,majd a lőbotra helyeztem...
A bika már nagyon türelmetlen volt,látszott rajta,hogy nagyon a türelme végén van,sütött róla a feszültség.
A köztünk elhelyezkedő tuskósor tetején 3 szál hajtás volt,aminek a még kókadozó levelei pont kitakarták az előttünk alig 50 méterre figyelő bika váll-lapját,csak a gerinc vonalát és a szügye elejét tudtam tőle kivenni. Közben P. barátom szólt,hogy figyeljek az itt-ott belógó ágakra,mondom én szabad szemmel tisztának láttam a helyzetet,de a csőtorkolattól alig két méterre itt az a három alig 30 centis sarj... Rögtön rávágta,hogy azzal ne foglalkozzak,mert nagyon vészesen fogy a bika türelme,ezzel az időnk is.
A keresztben álló bika riasztott egyet,majd még felénk is lépett az elejével,én a gerincvonal és a szügye elejéből kiindulva beigazítottam a szálkeresztet oda,ahol jónak véltem,majd rágörbült az ujjam a rögtönzött ravaszra...
A bika csak maga alá rántotta a lábait és visszazuhant az annyira védelmezett barcogóteknőjébe.
Én persze azonnal ismételtem,ahogy elesett a bika... a bikám! Hátha sikeresen feljebb lőttem a kelleténél... Percekig álltam lőkészen,de ahogy teltek a percek,egyszer csak visszabillentettem a biztosító zászlót középső állásba,mert úgy éreztem,hogy oda ment a lövésem,ahová szántam.
Nagyon nehezen tudtam megtenni a minket elválasztó 50 métert,csetlettem-botlottam mindenbe (nem tudom hogy botladoztam,hiszen a dámok tiszta homokká gyúrták az erdő alját.
A bika lábai még meg-meg mozdultak,de már nem volt benne az élet. A lövésem a nyaka tövénél hatolt be és a jobb lapocka mögött távozott...
Innentől kezdve nem tudtam uralkodni magamon,lerogytam a bikám mellé és csodáltam...
Miután szóhoz bírtam jutni P. barátomnak csak annyit tudtam mondani,hogy : KÖSZÖNÖM!
A bika megkapta az utolsó falatot,a sebtöretet,majd leültünk mellé gyönyörködni. Így telt el 5 perc fél óra? Ma sem tudom.
Egyszer csak egyedül maradtam és csak csodáltam az első dámbikámat.
P. barátom nemsokára megérkezett a terepjáróval én is kimentem hozzá,majd tisztáztam vele,hogy most kemény percek következnek,mert nem engedem Őt zsigerelni,ez az én dolgom.
A neheze ezután következett... nem kellett sokat húzni,talán 200 métert,de a nedves,tisztára járt homokon elég nehéz volt még így is.
Ekkor ért minket az első meglepetés,mert az egyik pihenőnél belenéztünk a szájába,akkor állapította meg P. barátom,hogy bizony tévedett a korbecslésnél,nem középkorú a bika,hanem jócskán benne van a korban.
A vadászház udvarán felravataloztuk a bikámat,ekkor érkezett meg Pótapám (P. barátom apósa) illetve a barátom két kisgyermekét is magával hozta,meg egy kedves helyi vadászbarátunkat.
Amikor felcsendült a kürt hangja,akkor kezdtem el valahogy visszatérni a valóságba. Természetesen az avatás sem maradt el.
Utána elindult a találgatás a helyi szakemberek között a bikám tömegét illetően,3,6-3,8 kg közötti tippek érkeztek.
P. barátom megsúgta,hogy van rá esély,hogy még éppen,de eléri a bronzérmet is a bikám.
Pár napja kaptam egy fotót a bírálati lapjáról,amikor ismételten megdöbbentem,a korát 13 évre tartja,a bizottság,a 24 órás tömege 3,6 kg ,viszont a pontszáma döbbenetes: 177,31 ,így nem is bronzérmes,hanem erős ezüstérmes lett a bikám.
Így utólag kicsit szégyellem is magam,hiszen elsőre nagy,sőt nagyon nagy bika,de mivel nem fenyeget az a veszély,hogy az életben túl sokszor lesz szerencsém barcogó dámbikára vadászni,így kezdek belenyugodni a dolgokba.
Tisztelt Fórumtársak!
Elnézéseteket kérem,hogy ilyen hosszúra nyúlt ez a történet! Köszönöm,ha veszitek a fáradtságot és elolvassátok!
Természetesen untatlak majd még a bikám fotóival,ha kézbe vehetem végre a trófeát is!
