Nos, kedves Fórumtársak, eljött az idő, hogy bemutassam, milyen ajándékot hozott a Jézuska nekem. :
Volt ugyebár egy 30-06-os ZKK-600-asom, amit jó 10 évvel ezelőtt vettem, az akkori korának megfelelő állapotban. Egyetemistaként elég szűk büdzsém volt...
Ez azt jelentette, hogy a rajta levő gyári 4x32-es Zeisset szép lassan (egy 8x56-os Tasco kisiklással) egy 8x56-os Benderre cseréltem, majd mikor ennek belövése gondot okozott, jött a csőcsere...De ha már lúd, legyen kövér, meg az összeköttetés megvolt, hát érkezett is a Lothar-Walthertől bugában(!) az új cső, amit elég egyéni dizájnnal sikerült beépíteni. Elég varmintos lett a kinézete, és a hossza is 65 cm körül volt. Húzta is a vállamat rendesen, emiatt fogni kellett a csövét hordás közben, emiatt a barítás lekopott hamar...
Mit tegyünk?
Hát kellenek jó barátok, akik lehetetlent nem ismerve segítenek, és bátorítanak, hogy a végén közösen örülhessünk az elkészült szépségnek. (Hm, ezalatt a fém részeket kell érteni, a tus egyenlőre csak egy enyhe fiatalításon esett át: új, ventillált gumi agytalpat kapott, illetve a régi mikrokapcsolós-villás lámpacsatlakozót dugóztattam le.)
Szóval a varmint cső levékonyodott, 2 centit rövidült is, a teljes cső, tok, tárfenék-sátorvas kapott egy finom homokszórást és új barnítást, a billentyű, a biztosító, a tárfenék-kioldó, és a zárdugattyú-kioldó pedig szolíd bevonatot. A tok és tárfenék gravírjáról sem szabad elfeledkezni.
A gyorsító beállításra került, a biztosító közel hangtalanná vált, a korábban kotyogó tárfenék befeszítve...
Az alábbi képek pedig érthetővé teszik szerintem, hogy miért döntöttem úgy, az elkészült fegyvert látva, hogy bár időközben beszereztem egy Sako 75-öst, az öreg ZKK-t mégis megtartom.
Mégpedig könnyen lehet, hogy nem is backup puskaként, hanem továbbra is ezt fogom használni, és a Sako lesz a tartalék.
És akiknek köszönet jár minezen munkák elvégzéséért illetve segítségükért (abc sorrend!):
Ansch, Anti, Benedek János, Kotroczó László
