Esetleg pár érdekességet (lövés, utánkeresés, vérnyom, stb.) mesélhetnél, biztos jó pár embert érdekelne.
A nyílt irányzékos duplával az ember csak 50-60 méterig lőtt, általában nagyon nagy tempójú disznókra, abból is szinte csak kanra.
Párat lőtt fölé is, főleg amikor a távcsöves Manlicher után közvetlenül vette át tőlem a ferlachi műremeket.
De meg kell hagyni, igen látványos lövéseket tett, a legtöbbször a száguldó nagy testet a levegőben szabályosan "összetörte" a becsapódó KS lövedék és úgy zuhantak a földre, mint egy ronggyal teli zsák.
Amikor az ismétlővel operált és sebzett, akkor nekem is felhatalmazásom volt arra, hogy a duplát megszólaltassam.
Nem sokszor volt rá szükség, de azt minden önfényezés nélkül mondhatom, hogy még nem felejtettem el nyílt irányzékkal lőni
Ami a leginkább tetszett a puskában, hogy az első lövés után ha kellett, a másikat is azonnal el lehetett indítani, mert csak hátrafelé mozdult és semmit nem vágódott felfelé.
A magasan elől eltalált disznók nem véreztek szinte semmit, de nem is mentek sehová.
A kissé hátrébb csúszott lövéseknél meg volt bőven vér, pedig javarészt 100 kg-ot erősen meghaladó testekről beszélhetünk.
De ez igaz volt a 30-06-os Core Lokt-tal lőttekre is.
Az volt még igen érdekes és nagyon szembetűnő, hogy a tüdővég-máj-gyomor körüli találatok esetében a kisebb kalibernél a disznók elkezdtek pörögni, majd pár fordulat után vagy összeestek, vagy mentek tovább. De annyira rutinos a vendég, hogy ilyenkor megvárta míg befejeződik a ringlispíl és abban a pillanatban tette oda a következő lövést.
Egyetlen sebzett disznónk ment el, de a következő nyiladékon azt is meglőtték
Ilyen emberrel és ilyen puskákkal öröm együtt vadászni, még ha nem is én húzgáltam a ravaszt (csak néha).
Az utánkeresés már a hajtás alatt megkezdődik, mert sok kutya van a hajtók között és a hajtásban megy 4-5 fegyveres kolléga is.
A hajtóknak ki van adva, hogy ha gyanús disznót látnak, azonnal szólni kell és valaki már intézkedik is.
Ahogy otthagyunk egy kertet, egy kereső ember azonnal nekiáll és pár kutyával, meg segítőkkel átnézi azokat a helyeket, ahol a sebzettek szívesen meghúzódnak.
Minden alkalommal sikerül előhalászni pár beteg disznót.
Aztán ezt megismétlik a vadászat másnapján is.
Klasszikus, vérnyomon menős keresést kertben nem lehet végezni, mert egy másfél-két órás hajtás után a Jóisten sem bogozná ki a nyomokat.
Itt a területrészek átpásztázása vezet eredményre. Eredmény pedig van, mert ritkaság számba megy, ha később valaki elhullott disznót talál.
Ami még nagyon izgalmas ebben a vadászati módban az az, hogy a kísérőnek itt nem passzív szerepe van, hanem nagyon is aktívan vesz részt a vadászatban.
Figyelni is kell, általában beosztom az irányokat a vendéggel, mert disznó bárhonnan várható. Általában több hajtócsapattal dolgozunk egyszerre.
Ha válogatni akar a vadász, akkor távcsövön be kell mondani neki, hogy melyik disznó lehet jó az elképzelései szerint. van aki csak nagy kanra akar lőni, van aki meg csak kisebbre és kocára...
A töltögetés minden vendég esetében más odafigyelést kíván, de első a biztonság. A legutóbbi vendég már régi ismerős, nagyon megbízhatóan kezeli a fegyvert,, de újaknál nagyon oda kell figyelni.
És mindezek felett, miközben elbírálom a futó disznót, esetleg töltöm a kiürült tárat (előtte persze átadva neki a tele tárat), néha meglövöm a sebzetten menekülő disznót, még számon is kell tartani, hogy mire, hová, hány lövést tett, mennyi disznó fekszik, hányat kell keresni, hány sebzett van, azok mik voltak, merre mentek el, stb....
Egy másfél-két napos vadászat totál ki tud készíteni, de nem cserélnék senkivel
