Gondolatok a vadászat helyzetéről

[pati]

Szia Attila! 

A lényeg szerintem ebben van:
"Lehetnék "bérkilövő" is, aki annyit fizet amennyit vadászik. De nem akkor amikor szeretnék! Így legalább akkor is kimehetek, ha nem lehet semmire vadászni, és cipelhetem a puskát megszokásból. Legalább megvan az illúziója, hogy Vadászok!!"

A baj az, hogy lassan belefáradok abba, hogy állandóan árral szemben kell "dolgozni". Nagyon nem jó irányba megy a vadászat szekere. Erről tehetünk mi is, de csak kisebb részben, a nagyobb részébe sajnos nincs se beleszólásunk, se igazából rálátásunk. Előírják a feltupírozott kilövési terveket, ha nem teljesíted, bünti, ha nem úgy teljesíted (pl. korosztály) bünti. mindent agyon adminisztráltatnak velünk. Csak számold ki, hogy egy db nagyvadat hány helyre kell beírni, hány helyen kell nyilvántartani. Egy terelésnél (hajtásnál) majdnem úgy néz ki az erdő, mint a karácsonyfa a sok tilos lőiránytól. Régebben mi volt? A nyiladék egyik oldalára álltok, a másikra lőttök. Most kijelölöm, méretarányos térképet készítek, engedélyeztetem, sokszorosíttatom, majd kiosztom, és több mint a fele "felhasználó" azt sem tudja, hogy hogyan kell tartani, nemhogy eligazodjon rajta. Lassan elérünk oda, amit H. Zsombor mondott: csak az ügyvédem és az állatorvosom jelenlétében vagyok hajlandó vadászni (valami ilyesmi tartalma volt). Sokszor azért nem lövök, mert belegondolok, hogy mennyi gond, meg irigység jön utána, az pedig nem hiányzik, inkább nézegetem meg néha fotózgatom (ha nem felejtem el), vagy ráteszem a szálkeresztett, aztán mondom, hogy bumm, megvagy, ennek az az előnye, hogy ilyenkor soha nem hibázok meg sebzek, ráadásul ugyanazt a vadat többször is "meglőhetem".

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Sajnos igazat kell, hogy adjak!

[elaccc]

Szia Pati!


Hiszem, hogy eljön az idő, hogy ITT ,és  EBBEN IS rendeződnek a dolgok, és még tudok egy-két ötletet adni a talpra álláshoz.

"Hiszem, hogy eljön az idő, hogy ITT ,és  EBBEN IS rendeződnek a dolgok, és még tudok egy-két ötletet adni a talpra álláshoz. "

Engem ez a mondatod ami igazán megfogott! Sajnos a környezetemben abszolút nem tapasztalok hasonló pozitív hozzáállást, mentalitást! 

Mondom: Tisztelet a kivételnek, de ez sajnos iszonyatosan kevés!!!

[pati]

"Hiszem, hogy eljön az idő, hogy ITT ,és  EBBEN IS rendeződnek a dolgok, és még tudok egy-két ötletet adni a talpra álláshoz. "

Engem ez a mondatod ami igazán megfogott! Sajnos a környezetemben abszolút nem tapasztalok hasonló pozitív hozzáállást, mentalitást! 

Mondom: Tisztelet a kivételnek, de ez sajnos iszonyatosan kevés!!!

Na ez a nagyon szomorú. Szerencsére én sok hasonlóan gondolkodót ismerek (s akad köztük fiatal is), bár nem ez a többség, viszont már vannak olyanok közöttük, akiket sikerült erre a mentalitásra "átnevelni".

[nagysas]

Na ez a nagyon szomorú. Szerencsére én sok hasonlóan gondolkodót ismerek (s akad köztük fiatal is), bár nem ez a többség, viszont már vannak olyanok közöttük, akiket sikerült erre a mentalitásra "átnevelni".

Szerintem nagyon sokat számít, hogy ki az, aki segítséget nyújt a vadászatban a fiatalságnak. Első "tagi" - igazából nem is az - évem taposom, igen-igen rögös út.... De. Mindennél többet ér egy - barátokkal közösen épített - kész les, egy telefon, hogy "szórtam Neked is", "Hétvégén menjünk együtt, nem fogy annyi gázolaj", stb. 

Annyi röptetett réce a világon nincs, amennyire ezeket az élményeket elcserélném...

[pati]

Szerintem nagyon sokat számít, hogy ki az, aki segítséget nyújt a vadászatban a fiatalságnak. Első "tagi" - igazából nem is az - évem taposom, igen-igen rögös út.... De. Mindennél többet ér egy - barátokkal közösen épített - kész les, egy telefon, hogy "szórtam Neked is", "Hétvégén menjünk együtt, nem fogy annyi gázolaj", stb. 
Annyi röptetett réce a világon nincs, amennyire ezeket az élményeket elcserélném...

Már nem tudom, hogy hol olvastam ezt a gondolatot: minek vadászni, ha senkivel nem oszthatom meg ezt az élményt.
Szerintem nagyon találó.

[pnorbi]

"Gondolj a gépjármű - vad ütközésekre. Még akkor is a vadászok fizetnek ha a  balesethez közük sem volt, (nem is volt a területen vadászat, zavarás) vagy pl. egy zárt autópályán történik a baleset. Azt sem vizsgálja soha senki, hogy a vadvédelmi kerítés milyen hiányai miatt jut a vad a pályára,"
Én azt sem értem, miért a vadásztársaság fizeti az ilyen károkat, vagy például a vadkárt, mikor benne van a Vtv.-ben, hogy az ÉLŐ vad az ÁLLAM tulajdona?  
"9.§ (1) A vad az állam tulajdonában van." "75.§ (2) A vadkár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vad vadászatára jogosult, és akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett, illetőleg akinek vadászterületéről a vad kiváltott.
(3) A jogosult a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályai szerint köteles megtéríteni a károsultnak a vad által a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt."
Ez a két dolog számomra összeegyeztethetetlen. Ha pl. az én kutyámat odaadnám egy időre egy ismerősnek, ő nem figyelne rá, megharapna egy gyereket, akkor nem engem ítélnek el, hanem őt, nem?

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Nem tudom melyik részre gondolsz, de nincs itt a törvényi rendelkezésben ellentmondás!
Az egyik a vadkár, a másik a nem mezőgazdaságban és erdőgazdaságban okozott kár! Tehát nem "vadkár" hanem minden egyéb kár!
PL. Ha egy fácán berepül a csukott ablakodon ki kell fizetned az üvegezést.stb.

Azzal, hogy Te a kutyádat kölcsönadod   hasonlóan jársz el mint az állam a vaddal. Tehát a tulajdonjog a tied marad, a gond, költség, és a kutya által okozott kár a barátodat terheli addig amíg kölcsönadod..
Csak itt egy kutyáról van szó! Gondolom a barátod is elkívánna nagyon messzire, ha azért, hogy azt az egy kutyát használhassa még tízet odavinnél teljes ellátásra, tíz évre, és igazából nem adnál neki teljes gazdálkodási jogot. : hanem mindenbe belebeszélnél ha igazad van, ha nem!

[Németh Lajos]

 "...itt kis tévedésben vagy. Ugyanis ezerkilencszázkilencvenegy-kettőig."

Azt viszont tegyük hozzá, hogy ez az általad említett időszak nagyjából a negyvenes évek végén kezdődött. Előtte a vadászat ugyanolyan úri passzió volt, mint amilyenné manapság alakulni látszik.
Gyakorlatilag a szocializmus korszaka volt az, amikor a vadászathoz kevésbé szükségeltetett anyagi háttér. Sokkal több minden megoldható volt társadalmi munkában, az állam inkább adott, mint elvett, a termelőszövetkezet meg jelképes húsmennyiségért jóltartotta a vadállományt. Ez a korszak egyszer és mindenkorra elmúlt, szerintem ezen időszak nosztalgikus emlegetése inkább az anekdotázás tárgykörébe tartozik, mint napjaink kiútkeresési lehetőségei közé.
Nem ismerem a kiutat. Azt hiszem, hogy nincs is egyedüli és üdvözítő megoldás, minden gazdálkodónak magának kell megtalálnia a hogyan továbbot. Egyben biztos vagyok: a szarvasbika válláról le kell venni a rárakódott soktonnás terhet. Addig, amíg végkimerülésben össze nem rogy teljesen.
Szerintem két lehetőség van:
1.  A tagság zsebbe nyúl.
2.  Találnak valamilyen, a terület adottságaihoz, a tagság lehetőségeihez igazodó egyéb bevételszerző tevékenységet, ami finanszírozni képes a tagok passziózását.
 

[pnorbi]

Nem tudom melyik részre gondolsz, de nincs itt a törvényi rendelkezésben ellentmondás!
Az egyik a vadkár, a másik a nem mezőgazdaságban és erdőgazdaságban okozott kár! Tehát nem "vadkár" hanem minden egyéb kár!
PL. Ha egy fácán berepül a csukott ablakodon ki kell fizetned az üvegezést.stb.

Jajj, már megint kicsit csavarosan fogalmaztam... Úgy értettem, aközött, hogy az élő vad az állam tulajdona, illetve a 75.parag. két pontja (zusammen) között.

[wetzlar]

"...itt kis tévedésben vagy. Ugyanis ezerkilencszázkilencvenegy-kettőig."

Azt viszont tegyük hozzá, hogy ez az általad említett időszak nagyjából a negyvenes évek végén kezdődött. Előtte a vadászat ugyanolyan úri passzió volt, mint amilyenné manapság alakulni látszik.
Gyakorlatilag a szocializmus korszaka volt az, amikor a vadászathoz kevésbé szükségeltetett anyagi háttér. Sokkal több minden megoldható volt társadalmi munkában, az állam inkább adott, mint elvett, a termelőszövetkezet meg jelképes húsmennyiségért jóltartotta a vadállományt. Ez a korszak egyszer és mindenkorra elmúlt, szerintem ezen időszak nosztalgikus emlegetése inkább az anekdotázás tárgykörébe tartozik, mint napjaink kiútkeresési lehetőségei közé.
Nem ismerem a kiutat. Azt hiszem, hogy nincs is egyedüli és üdvözítő megoldás, minden gazdálkodónak magának kell megtalálnia a hogyan továbbot. Egyben biztos vagyok: a szarvasbika válláról le kell venni a rárakódott soktonnás terhet. Addig, amíg végkimerülésben össze nem rogy teljesen.
Szerintem két lehetőség van:
1.  A tagság zsebbe nyúl.
2.  Találnak valamilyen, a terület adottságaihoz, a tagság lehetőségeihez igazodó egyéb bevételszerző tevékenységet, ami finanszírozni képes a tagok passziózását.
 

Éppen ezért ha a tagok zsebbe nyúlnak, akkor ez az esetek többségében azt jelenti, hogy kiválnak a nagy társaságokból különböző csoportok és kis(ebb) területen már saját költségen is el tudnak lenni.
(Nem nagyon hallok 15ezer ha-os "önköltséges" vt-okról... )

Tehát a nagy tizenezer ha-os területekből lesznek a kis csöppnyi 3-4 ezresek.
(Meg ugye a 2.600-2.800 ha-osok is. )

Tessék gazdálkodni a gímmel ezeken a zsebkendőnyi területen...ráadásul úgy, hogy a szétválás miatt a szomszédok köpködnek egymásra.
Ami ott a lénián átteszi a lábát annak kampec.

Ugye milyen ismerős jelenség mindenki számára?

[pati]

"...itt kis tévedésben vagy. Ugyanis ezerkilencszázkilencvenegy-kettőig."
Azt viszont tegyük hozzá, hogy ez az általad említett időszak nagyjából a negyvenes évek végén kezdődött. Előtte a vadászat ugyanolyan úri passzió volt, mint amilyenné manapság alakulni látszik.
Gyakorlatilag a szocializmus korszaka volt az, amikor a vadászathoz kevésbé szükségeltetett anyagi háttér. Sokkal több minden megoldható volt társadalmi munkában, az állam inkább adott, mint elvett, a termelőszövetkezet meg jelképes húsmennyiségért jóltartotta a vadállományt. Ez a korszak egyszer és mindenkorra elmúlt, szerintem ezen időszak nosztalgikus emlegetése inkább az anekdotázás tárgykörébe tartozik, mint napjaink kiútkeresési lehetőségei közé.
Nem ismerem a kiutat. Azt hiszem, hogy nincs is egyedüli és üdvözítő megoldás, minden gazdálkodónak magának kell megtalálnia a hogyan továbbot. Egyben biztos vagyok: a szarvasbika válláról le kell venni a rárakódott soktonnás terhet. Addig, amíg végkimerülésben össze nem rogy teljesen.
Szerintem két lehetőség van:
1.  A tagság zsebbe nyúl.
2.  Találnak valamilyen, a terület adottságaihoz, a tagság lehetőségeihez igazodó egyéb bevételszerző tevékenységet, ami finanszírozni képes a tagok passziózását.

Lajos!

Nem is kiútkeresésnek írtam, hanem arra a kérdésre, hogy volt-e kvázi ingyenes a vadászat, mert nagyon sokan nem éltek  vagy nem voltak kapcsolatban a vadászattal akkor. De az is benne van a hozzászólásban, hogy teljesen más környezetben, amit nem lehet összehasonlítani a mostanival.

Az egyéb tevékenységről megint a tsz-ek junak az eszembe  . A melléküzemágak, amelyek nem mezőgazdasági tevékenységet folytattak (pl. üvegmosók, asztalosok, stb).
Ez is egy megoldás lehetne.

[Lacus]

Üdv ! Sok Vt.csak sír , vegyünk egy egyszerű példát . Dúvad gyérítés reális áron legyen 4000 ft. alkalom , 100 alk. = 400000 Ft. igaz nem nagy ősszeg .  Az viszont biztos hogy fedezné a hivatásos vadász bérének egy részét  Úgyanis ha nincs veszteség a mai világban a már Nyereség  Nem így van ? Szerintem ha minden társaságban elgondolkodnának ezeken az apró dolgokon , de ez csak hiú remény . Ez csak egy lehetőség  , de sokkal több van . A Gazdálkodást Meg Kell Tanulni ! Biztos vagyok benne , egy-két nemzet fiai pár év alatt eltüntetnék a hiányt  , ha ilyen JÓ adottságú vadászterülettel rendelkeznének .    Szomorú nálunk a földművelő eszközök közül csak a Kaszát ismerik 

[pati]

Üdv ! Sok Vt.csak sír , vegyünk egy egyszerű példát . Dúvad gyérítés reális áron legyen 4000 ft. alkalom , 100 alk. = 400000 Ft. igaz nem nagy ősszeg .  Az viszont biztos hogy fedezné a hivatásos vadász bérének egy részét  Úgyanis ha nincs veszteség a mai világban a már Nyereség  Nem így van ? Szerintem ha minden társaságban elgondolkodnának ezeken az apró dolgokon , de ez csak hiú remény . Ez csak egy lehetőség  , de sokkal több van . A Gazdálkodást Meg Kell Tanulni ! Biztos vagyok benne , egy-két nemzet fiai pár év alatt eltüntetnék a hiányt  , ha ilyen JÓ adottságú vadászterülettel rendelkeznének .    Szomorú nálunk a földművelő eszközök közül csak a Kaszát ismerik 

Szerbusz Lacus! 

Sajnos van ilyennel is rossz tapasztalat. Ha nem ülsz mellette, sokszor letagadták az olyan lövéseket, ahol a vad nem maradt "tűzben", utána meg lehetett találni a "dögöket". Vagy olyan is előfordult, hogy egy-két alkalom után, amikor megismerték a területet, jöttek megbeszélés és fizetés nélkül...
Sajnos ilyen a mai világ.

[Lacus]

Pati üdv ! ""jöttek megbeszélés és fizetés nélkül...""  Ezt nem értem  .  Régebben felhívtam egy vt. -t vadkár ügyében tőletek nem messze .
Udvarias beszélgetés , tájékoztatást kaptam a lehetőségekről     A Lényeg ez volt a legszimpatikusabb    , ha nem úgy viselkedik a vendég akkor oda többet nem megy !