Ha a méhméreg tényleg hatásos a koronavírusra, akkor tagnaptól védett vagyok.
Pár családot vittünk át az egyik telephelyről a másikra.
Az egyik kaptárnál megcsúszott a spanifer, leesett az aljdeszka, miközben a kaptárt cipeltem.
Ezer méh ki, zöme rám.
Új világrekordot döntöttem 100 méteres síkfutásban de így is kaptam kb. 50 fullánkot 10 másodperc alatt.
Jelentem, a mellbimbóba kapott szúrás sokkal fájdalmasabb a tökön szúrásnál.
Édesapám fiatal korában méhészkedett.
Eléggé érzékeny volt a mérgükre, bárhol szúrta meg, dagadt a feje, a karja.
Egyszer lovaskocsival költöztek a bogarakkal, be voltak csukva, ő meg "klotgatya-atléta" kombóban pakolt.
Egy öreg kaptár komplett alja leszakadt emelés közben, az ideges bogarak meg rázúdultak.
A lovak, miközben a méhek azokat is támadták, nekimentek valami kerítésnek, időbe tartott mire kiszabadították őket.
A végére több száz fullánkot kapott és el is ájult.
Az volt a szerencséje, hogy a bérfogatos, aki egy nagy darab ember volt, rendesen fel volt öltözve és el tudta rangatni,
befektette valami magas gazos csalánba, és nem kapott többet.
Nagymamám napokig vizes lepedővel csomagolta fatert, a helyi orvos kezelte valamilyen injekcióval,
de egy darabig rezgett a léc, hogy megmarad-e egyáltalán?
Amikor folytatta a bogarászást, azt vette észre magán, hogy szúrás után pár percnyi bőrpírja lesz a fullánk körül, ami gyorsan
elmúlik, és a dagadás is elmaradt.
És nem tudom, hogy ettől-e, de én is így viselem a méhszúrást.
Az esettől a születésemig eltelt 20 évben olyan védettség alakulhatott ki nála, ami már öröklődhet?
