Az idei egyik gyűlésen volt egy NB méhészkedésről előadás. Nekem (is) , hisz még kezdő vagyok volt sok újdonság, és mindig gondolkozik az ember, hogy lenne jobb, a méheknek is...
Mondja az előadó, hogy egy koax kábel darabot rak a keretek tetejére, hogy a szélen lévő keretek is összeköttetésben legyenek a fürttel. Egyből gondolkoztam - tudom nehéz feladat
- hogy honnan fogok koax kábelt szerezni.
Mondom az öreg mentoromnak, hogy mi a helyzet, aztán mondja : -He öcsi, oszt a gally nem jó amit a lepények alá szoktunk rakni. paff. dehogynem. Azon is ugyanúgy ki tud menni szélre ha akar.
Ez arról jutott eszembe, hogy írjátok, hogy a szélen még volt kaja, de ugye éhen haltak. A másik ami ehhez a gondolathoz kapcsolódik, hogy nem mindig a bonyolított, drága megoldás a jó. -> gally.
Egyik alkalommal megyek a méhészboltba, gyorsan szétnézek, veszem ami kell. Két még nálam is kezdőbb beszélget, leszólítanak, próbálok segíteni épp a füstölőbe veszik a valami "szűzlányok#leheletével#érlelt levendulás brikettet"... , hogy ez jó-e. Hát... mondom biztosan, de miért nem raktok bele simán pl. fakérget -kérdezem. Néznek értetlenül, már látom a szemükben hogy én vagyok a hülye. Aztán a pénztárnál találkozunk újra, hozzák a brikettet...
A levendula szára is ugyanilyen jó, igaz nincs mindenkinek a kertben.
Az etetéshez kapcsolódóan, az öregnek még van egy mondása amit megjegyeztem. Odahívott a kaptárhoz, mondja emeljem meg egy kézzel. Megemeltem, elég fogós volt.
És akkor mondta: ha megemeled és 50 kg fölött van akkor pergetni kell ha alatta akkor meg etetni.
Jó itt nem a számokat kell nézni, hanem ha könnyű a kaptár, etetni kell.
Nekem egy tavalyi anyátlannak gondolt raj volt amivel nem foglalkoztam, mert úgy gondoltam anyátlan és ki akartam őket rázni. nem kezdtem el őket lepényezni sem, csak jött a méh e.ü-s, megnéztük azt a családot is és volt benne fiasítás... nem ráztam ki, hanem elkezdtem őket gyorsan etetni, de úgy éreztem nem etettem fel őket eléggé.
Év elején amikor az első jobb idő volt az volt az első, hogy nekik adjak, de lekopogom, nekem mind át telelt.
Igaz "csak" 27 van, de ennél jobb érzést nem kívánok senkinek, mint mikor mentem ki az első melegebb napon, cipeltem be a vödröket a lepényekkel és amikor a kaptársorhoz értem és végignéztem rajtuk, láttam, hogy az összes család jár.
