Nos, megpróbáltam összeollózni a lényeget belőle, remélem sikerült:
Mezőgazdaságilag nem, vagy kevésbé hasznosítható területek fásításának lehetséges gazdasági okai a Duna-Tisza közén
1. BEVEZETÉS
A Duna-Tisza közén a honfoglalás idején a mai 19%-kal szemben, 35%-ot borított erdőterület. Ez az arány az elmúlt századok emberi tevékenységének és az éghajlati változásának következtében csökkent a jelenlegi értékre. Az emberi beavatkozás leginkább az egykori összefüggő erdőségek teljes kiirtásában mutatkozott meg, ami mára a hazai kultúrtáj, a nagy puszta létrejöttét segítette elő -hogy a visszamaradó földeken intenzív mezőgazdaságot folytathassanak. Igaz, többször is történtek különböző törekvések az erdők megmentésére, területük növelésére több-kevesebb sikerrel. Ilyenek például a futóhomok megkötésére telepített erdők (pl. Mária Terézia idején), és Kaán Károly múlt századi munkássága. Igaz ezeknek a programoknak az egyik legfőbb oka az egyre több helyen, újra aktivizálódó homokmozgás leállítása volt. A program persze később újabb problémákat hozott mivel homok megkötésére használt új növény nem volt őshonos, mára azonban mindennapjaink részévé vált: ez pedig a Rubinia pseudoacacia, azaz köznapi nevén a fehér akác. Ezt a fafajt ültetik manapság is nagyon sok esetben a homokterületek fásításakor.
Az elmúlt száz év Alföld-fásítása, erdősítése e tájban több, mint 100000Ha új erdőt hozott létre, így emelve a korábbi 8,4%-os erdősültséget a jelenlegi 19% körülire. Ez a folyamat több hullámban zajlott le, melyben voltak időszakok, mikor nem növekedett az erdők összterülete a tájegységen (Rakonczai, 1992). Jelenleg azonban egy a növekvő erdőtelepítési tendencia figyelhető meg- és mivel az ember az egyik legfontosabb természetátalakító, természetformáló tényező napjainkban, ezért jelentős környezeti változásokat képes előidézni.
Az 1990-es években főként a kitermelt erdők helyére telepítettek vissza erdőket, majd pár éve egyre többször tapasztalható, hogy az addig mezőgazdaságilag művelt területeket ültetik be fákkal- jelentős földterületet kötve így le huzamosabb ideig. Felkeltette az érdeklődésem, hogy vajon mi okból vonják ki ezeket a területeket a mezőgazdasági termelés alól, ezért gondoltam arra, hogy megpróbálom kideríteni, milyen gazdasági események, -körülmények állnak a növekvő számú erdőtelepítések hátterében. Erre legalkalmasabbnak a kérdőívek kitöltetését gondoltam, mivel így közvetlenül az érintett földtulajdonosoktól jutok a szükséges információkhoz. Dolgozatomban az erdősítés folyamatát, az erdők gazdasági és biológiai jelentőségét, az erdőtelepítések lehetséges okait és a kérdőívekre kapott válaszokat próbálom meg feldolgozni és bemutatni.
…
2.1. Mi is az erdő?
A legegyszerűbb és egyben a legszűkebben értelmezett felfogás szerint az erdő állandó faállománnyal borított terület. Pontosabb megközelítést jelent az erdőrendezéstan tudománya szerint alkalmazott meghatározás: az erdő legalább 0,15Ha területű, erdei fákkal és cserjékkel borított terület, a felújítandó vágásterületekkel, közbenső tisztásokkal, üzemi utakkal, nyiladékokkal, rakodókkal, csemetekertekkel, az erdőgazdálkodás céljait közvetlenül szolgáló egyéb területekkel és az erdő élővilágával együtt.
…
Fontos megjegyezni azt a tényt is, hogy az erdők életében tapasztalt állandóság és egyensúlyi állapot látszólagos -szélesebb időtartományban vizsgálva az erdőt, az mindig dinamikus változásban (születés, növekedés, halál) van (Takács, 2001).
…
2.2. A Duna-Tisza köze
(Szikes puszták, szikes tavak, turjánok és a homokos buckák vidéke)
A Duna-Tisza közének változatosságát és fajgazdagságát mozaikos felépítésének köszönheti, mivel a területei különböző táj- és élőhely típusokat jelenítenek meg. Ez a mozaikos felépítés magába foglalja azt a több évszázados tájhasználatot is, mely a Duna-Tisza köze összefüggő természeti képét megbontotta.
A Duna-Tisza köze nyugati részén, a Duna-menti síkságon nagykiterjedésű szikesek találhatók, melyek a Duna-mentének árvíz-mentesítése és a melioráció miatt jöttek létre.
A tájegység legnagyobb részét elfoglaló Homokhátságra jellemző a futóhomok, a homokon őshonos fajok (pl. boróka, homoki árvalányhaj, báránypirosító), valamint a homok megkötésre használt akácerdők. A jellegzetes buckás felszín a szél által szállított homok lerakódásának eredménye.
A Duna-menti síkság és a Homokhátság találkozásánál található a tájegység legkiterjedtebb mocsaras területe, a Peszéradacsi-rétek. Ezt a területet „turjánvidék” elnevezéssel illették, ami nagyobb kiterjedésű lápos-mocsaras terület jelent. Ezeken a területeken volt őshonos a mocsári- és a kocsányos-tölgy, valamint többek között itt maradtak fent leginkább összefüggő kocsányos-tölgy erdők is.
...
3. A VIZSGÁLAT TÁRGYA
3.1. Erdőtelepítés a Duna-Tisza közén
Az emberi tevékenységen kívül az erdők kipusztulásához járult hozzá még a 19. századi nagy folyószabályozással, a 20. század eleji lecsapolásokkal és a jelenlegi szárazabb éghajlattal járó vízhiány is, mivel az erdőállományokat alkotó fafajok nagy vízfogyasztású fajok voltak: kocsányos-tölgy, szilek, kőrisek, hazai nyárak, füzek, éger, stb. Ezek vízfogyasztása többszöröse az azóta meghonosított és elterjedt fafajoknak: az akácnak, az erdeifenyőnek, a feketefenyőnek, stb.
A természetes tájban, az erdős-sztyepp jellegű növénytakaróban az erdők zömében az időszakos többletvíz hatásnak kitett termőhelyeken jöttek létre. A tájformálás és a használat (túlhasználat) során az ember kiirtotta a természetes eredetű erdőket, a helyükön intenzív mezőgazdasági kultúrákat hozott létre. A zömében mesterséges telepítésű erdőink kiszorultak a sztyeppterületekre.
1.) táblázat A Homokhátságon vizsgálatba vont terület 1995. évi erdőállományainak arányai fafaj-csoportonként 1995-ben és várhatóan 2015-ben:
(***táblázat lent)
(Az arányeltolódásokat az erdőtervek erdő-felújítási előírásai alapján prognosztizálják.)
Forrás: Dr. Göbölös Antal igazgató AESZ, Kecskemét
A hidrológiai viszonyok felgyorsult romlása s más környezetkárosító tényezők együttesen kritikus helyzetet idéztek elő, amely az erdőállományok fatermő-képességének csökkenését (ezzel együtt a természetes erdők megújuló, regenerálódó képességének megszűnését), illetve ökológiai szempontból regressziós folyamatokat okoztak. A Duna-Tisza közi hátságon a helyzet annyival súlyosabb, hogy az erdők további pusztulása a mezőgazdasági termelés biztonságát is csökkentené a megnövekedett párolgás (a kisebb talajfedettség miatt), a növekvő víz-, de legfőképpen a jelentős szélerózió miatt, valamint a településeknek a befogadó tájhoz való viszonyát rontaná, ezért a kipusztult, kiirtott erdők visszatelepítése nem csak a javunkat szolgálja, de kötelességünk is. (
www.aesz.hu) A jelenlegi gazdasági helyzet és az általánosan elfogadott felfogás szerint a fent említett problémákra nem az őshonos –nagyobb vízigényű és lassabban fejlődő,de nagyobb biológiai változatosságot jelentő- fajokat telepítik, hanem a nagyobb növekedési erélyű tájidegen és gyorsabban hasznot hozó fajokat (pl. akác, különböző fenyő- és nemesnyár fajtákat).
...
3.2. A térség talajviszonyai
A térség talajminőségi szempontból több részre osztható, melyeken különböznek a térségben alkalmazott mezőgazdasági művelési rendszerek is.
Az északi részen növénytermesztésre kiválóan alkalmas öntéstalaj található, amelyet Dél felé haladva egyre inkább homok vált fel. Az itt található homok alacsony tápanyagtartalmú –csak mésztartalma jelentős-, és a felszín kialakulásának módja miatt néhol elvékonyodik. A homokréteg alatt magasabb ásványianyag-tartalmú réteg helyezkedik el, mely leginkább kalciumban, vasban gazdag, de néhol szeléntartalma is megnövekszik. A homok kedvezőtlen tulajdonságai közé tartozik az is, hogy a benne található tápanyag könnyen kimosódik, valamint az is, hogy a csapadék gyorsan leszivárog a mélyebb rétegekbe. A felszíni réteg kiszáradását segíti az is, hogy a homok viszonylag gyorsan melegszik és laza szerkezetű, miáltal magas a talaj párolgási vesztesége is- a növények „kiégését” okozva.
A homokhát és a Duna ártér között a táj természeti adottságai miatt szikes, fátlan terület húzódik, mely a tájegység legkedvezőtlenebb termőhelyi adottságával rendelkező része. A feljebb említett jelenség megfigyelhető a sziktalajon is, de ott nem a talaj szerkezetének rossz adottsága az oka, hanem a magas sótartalom idézi elő. A két folyó közötti rész legdélebbi részén pedig az agyagos vályog, valamint ismét az öntéstalaj a legjellemzőbb. A tájegység perifériáján közel a két határoló folyóhoz szintén az öntéstalaj a jellemző, de itt jelentős mértékű növénytermesztés nem folyik az árvizek miatt.(
www.corine.hu)
...
.3. Mezőgazdasági művelési rendszerek a Duna-Tisza közén
A Budapest déli részén, Kunpeszéren és Kunszentmiklóson át egészen majdnem Kecskemétig a jó minőségű talajon mindig is főként növénytermesztést folytattak (káposztaféléket, vörös- és zöldhagymát, búzát, szőlőt, stb.), míg Nagykőrős, Kecskemét (Bugac), Kecel, Soltvadkert, Kalocsa környékén már megjelent az állattartás is- főként a homokon és a szikes területeken kialakult gyepek hasznosítása céljából. Ezeken a tájakon viszont ahol vékonyabb volt a homokréteg, és előtűnt a Duna öntéstalaja, ott magas értékű növénytermesztés folyt és folyik még ma is (2. ábra). Ilyenek a gyümölcsösök, a szőlőültetvények, a zöldségeskertek (az ezen a tájon termesztett sárgabarackból készített pálinka és a kalocsai fűszerpaprika méltán világhírű termékeink).
…
Azon a vidéken, ahol növénytermesztés folyik, jelentős hátrányba szorulnak az erdők, mivel:
- a növénytermesztés jövedelmezősége nagyobb, mint a fatermelésé
- a növénytermesztéshez szükséges földterületet a gyepektől, erdőktől, árterektől, mocsaraktól vonják el
- az erdők beárnyékolják a termesztett növényeket, ezzel visszavetik azokat a fejlődésben
- az erdővel borított területek lassabban melegszenek fel, ezért az erdők mellett termesztett növények érési folyamatai elhúzódnak.
Az Alföld e részén nagy hagyományai vannak a külterjes, extenzív állattartásnak is (pl. Bugac-puszta, ahol még ma is tartanak szürke marhát- igaz, ma már főként csak turistacsalogató látványosságként).... Az évszázadokig tartó ilyetén hasznosítása a földterületnek meghatározó volt a táj mai jellegének kialakulásában, ugyanis a folyamatos taposás és legelés, valamint a tájhasznosításnak megfelelő emberi beavatkozások tovább csökkentették a fás szárú növények arányát a helyi flórában.
…
Ezek a hátrányok a következők:
- a taposással letörik a fiatal hajtásokat, a rendszeresen végighajtott területeken pedig letapossák nem csak a facsemetéket, de minden más élőlényt is- csökkentve az élővilág változatosságát
- a legeléssel járó rágás legyengíti, majd elpusztítja a facsemetéket és a fiatal fákat
- a juhok szeretik a legtöbb fafaj kérgét és fiatal hajtásait, ezzel legyengítik a kifejlett fákat, valamint alsóbb ágak hajtásának lerágásával a fák felkopaszodását okozzák.
Igaz, sok más tényezőtől is függ (tereprendezés, aszályok, beépített területek növekedése…), de valószínű, hogy főként ezen okokból csökkent a tájegységen található természetes erdők területe és ezért nem telepítettek megfelelő mennyiségű új erdőt, ezzel csökkentve az erdők összterületét. Az erdőtelepítések gondolata csak akkor merült fel megint igazán nagy súllyal, mikor a talajerózió olyan mértéket öltött, hogy az veszélyeztette a kialakult életformát és a területre jellemző gazdálkodási rendszereket. Az 1900-as évek gazdasági folyamatai és a megváltozott termelési formák miatt több ütemben is ismét felmerült az erdősítések lehetősége, mint ahogyan az jelenleg is tapasztalható.
…
3.4. Az erdők környezetvédelmi jelentősége
A legtöbb alföldi erdő ültetett erdő. Ezekben főként a piac igényeit kielégítő fákat találunk és telepítésükkor nem nagyon vették figyelembe a táj és a természet igényeit. Ez a gyakorlat mostanában kezd megdőlni, mivel az emberek egyre jobban odafigyelnek a környezetre és annak védelmére. Az őshonos fajok ültetésével elősegítik az őshonos élőlények (élőlénytársulások) szaporodását és jobb életfeltételeket biztosítanak nekik, mint az új vagy tájidegen fajok előnyben részesítésével. Ezen kívül, az őshonos fajok jobban alkalmazkodtak az itteni körülményekhez, ezért ellenállóbbak, jobb minőségű faanyagot adnak és környezetkímélőbbek. Hosszú évtizedekig ültették az akácot, az erdei fenyőt, a különböző nemes nyárakat, minek következtében ezekben az erdőkben az élővilág elszegényedett és felborult a biológiai egyensúly. Az ilyen erdők tulajdonképpen biológiai sivatagok (Faragó, 1997). Ezeket a fajokat még ma is sokszor telepítik, mivel a piacnak szüksége van a nagy mennyiségű ipari fára (akác- tűzifa, fenyő/kanadai nyár/nemes nyárak- raklap, pozdorja lemezek, bútoralapanyagok, deszkák, stb.), azonban egyre inkább terjed az a gyakorlat, hogy nem monokultúrákban ültetik ezeket a fafajtákat, hanem párosítják, esetleg több fajt kevernek, ezzel is növelve a változatosságot. Ilyen párosítás lehet pl. a nyár-akác, akác-olajfűz, akácerdő-fenyőszegéllyel.
Érdemes megemlíteni, hogy a tájegységre legjellemzőbb homokbuckák megkötésére alkalmazott akác- és fenyőerdők –akármennyire is nem jellemzőek a tájra-, a szélerózió és talajmozgás megakadályozásával a talaj, ezáltal a terület megőrzését segítik elő.
…
3.4. Az erdők környezetvédelmi jelentősége
A legtöbb alföldi erdő ültetett erdő. Ezekben főként a piac igényeit kielégítő fákat találunk és telepítésükkor nem nagyon vették figyelembe a táj és a természet igényeit. Ez a gyakorlat mostanában kezd megdőlni, mivel az emberek egyre jobban odafigyelnek a környezetre és annak védelmére. Az őshonos fajok ültetésével elősegítik az őshonos élőlények (élőlénytársulások) szaporodását és jobb életfeltételeket biztosítanak nekik, mint az új vagy tájidegen fajok előnyben részesítésével. Ezen kívül, az őshonos fajok jobban alkalmazkodtak az itteni körülményekhez, ezért ellenállóbbak, jobb minőségű faanyagot adnak és környezetkímélőbbek. Hosszú évtizedekig ültették az akácot, az erdei fenyőt, a különböző nemes nyárakat, minek következtében ezekben az erdőkben az élővilág elszegényedett és felborult a biológiai egyensúly. Az ilyen erdők tulajdonképpen biológiai sivatagok (Faragó, 1997). Ezeket a fajokat még ma is sokszor telepítik, mivel a piacnak szüksége van a nagy mennyiségű ipari fára (akác- tűzifa, fenyő/kanadai nyár/nemes nyárak- raklap, pozdorja lemezek, bútoralapanyagok, deszkák, stb.), azonban egyre inkább terjed az a gyakorlat, hogy nem monokultúrákban ültetik ezeket a fafajtákat, hanem párosítják, esetleg több fajt kevernek, ezzel is növelve a változatosságot. Ilyen párosítás lehet pl. a nyár-akác, akác-olajfűz, akácerdő-fenyőszegéllyel.
Érdemes megemlíteni, hogy a tájegységre legjellemzőbb homokbuckák megkötésére alkalmazott akác- és fenyőerdők –akármennyire is nem jellemzőek a tájra-, a szélerózió és talajmozgás megakadályozásával a talaj, ezáltal a terület megőrzését segítik elő.
...
3.5. Az erdők gazdasági jelentősége
Az erdők rendelkeznek néhány olyan előnnyel is, amelyeket érdemes figyelembe venni, mikor egy-egy erdő telepítésére, megőrzésére, kitermelésére kerül sor:...
...- az erdők és erdősávok mellett bizonyítottan min. 5-12%-kal nő a hozam
- az erdők telepítésével növekszik az erdőkhöz, erdőszélekhez kötődő állatfajok (köztük a vadászható és a védett fajok) száma is ,...
…
Az ültetvényszerű erdősávok telepítése a mezőgazdaság jövedelemszerzését –a peremrészek és szegélyek hasznosításával- és a vidék fejlődését is elősegítheti. A faültetvényekből kitermelt energetikai alapanyag a decentralizált, megújuló energiahordozó bázisú energiatermelés forrásai lehetnek, amelyek faapríték-bázisú hőközpontokban is hasznosíthatók.
Mindemellett az erdősávok nem veszítik el az eredeti funkciójukat sem: a telepítésüktől fogva védelmi célokat is ellátnak, amellyel megoldhatók az utak és a közlekedés résztvevőinek hó elleni és a mezőgazdasági területek folyamatos defláció elleni védelme. (Ivelics és Takács, 2005.)
…
3.8. Az erdősítés lehetséges okai
A rendszerváltást követően főként az erdők kitermelése volt tapasztalható, melyet nem mindig követett a kitermelt erdő újratelepítése. Manapság azonban (kb. az ezredfordulótól, de főként az Unióhoz történő csatlakozásunk környékétől) megnövekedett az erdőtelepítési kedv, miáltal egyre több és egyre nagyobb területek erdősítése történt meg. Egy az Európai Unió által készített felmérés szerint az erdősítési kedv növekedésének okai a következők lehetnek:
- a mezőgazdasági túltermelés miatti mezőgazdasági művelés alól kivont területek hasznosítása
- a csatlakozott országokban az erdősítésért kapott támogatás nagyobb biztonságot jelent, mint a mezőgazdasági termeléshez kapott támogatás kiutalásának biztonsága (pl. könnyebben hozzá lehet jutni és biztosabban lehívható)
- a csatlakozó országokban költséges a mezőgazdaság –főként a rosszabb minőségű talajtípusokon-, de a földterülethez való ragaszkodás nagy, ezért a tulajdonos inkább erdőt telepít
- az alacsony erdősültség növelésére vállalt állami kötelezettség miatt
- az alacsony erdősültség növelése a fa, mint nyersanyag előállítása céljából
- környezetvédelmi hasznos funkciója növekvő jelentőségű (CO2 megkötés, ivóvízvédelem, talaj- és árvízvédelem)
- a természet megőrzésének élettere (biodiverzitás, természetvédelem).
Az előbb említett okok miatt nem csak Magyarországon, de az egész Unióban- főként a legutóbb csatlakozott országokban- tapasztalható ez a jelenség....
...Miután áttekintettük az erdők és az erdőtelepítés szerepét, jelentőségét, hátterét és lehetséges okait általánosan és a Duna-Tisza közére vonatkoztatva, rátérhetünk a kérdőívekre kapott válaszokra és az így nyert eredmény feldolgozására is.
…
.1. Következtetések
A kérdéseimre kapott válaszok feldolgozása során arra a megállapításra jutottam, hogy valóban nagyon sok erdőtelepítés történt azon okból, hogy az adott területen időszakosan vagy véglegesen megszüntessék mezőgazdasági termelést. Ennek okai lehetnek:
- gazdaságilag nem éri meg a termelést folytatni,
- a tájegységre jellemző talajtípuson történő termesztés kockázatos és ez a jelenlegi gazdasági helyzet miatt nem megengedhető,
- a terület tulajdonosa nem akar, vagy szakismeret hiányában nem tud eredményes mezőgazdasági tevékenységet folytatni,
- a mezőgazdasági támogatások mértéke csökkent, ezért a termelésből származó jövedelem nem elegendő a használt technológia fejlesztésére,
- az erdőtelepítésért kapott támogatás folyósításának biztonsága nagyobb, mint a mezőgazdasági tevékenységhez kapott támogatásé,
sokan ragaszkodnak a földtulajdonukhoz, ezért inkább beerdősítik, ahelyett, hogy eladnák vagy bérbe adnák olyan személynek, aki szakértelménél, tapasztalatainál fogva eredményesen gazdálkodhatna azon.
5.1 Következtetések
Jó érzés viszont azt tapasztalni, hogy a legtöbb esetben a telepített erdőket -amíg szükséges- gondozzák, a végrehajtandó növényvédelmi feladatokat ellátják és hogy a kitermelt erdők helyére, annak pótlására visszatelepítenek. Ezek sajnos sokáig nem voltak tapasztalhatóak, és mindenfelé magára hagyott, kiritkult, esetleg a kitermelés után a földben hagyott tuskók kihajtása miatt besűrűsödött erdőket (sokszor inkább már bozótosokat) láthatott a vidékre látogató személy. Mára úgy tűnik, hogy ez a gyakorlat megszűnt, és aki erdőt telepít az megpróbálja minél szakszerűbben és gazdaságosabban elvégezni, elvégeztetni azt. Ez valószínűleg azért lehet így, mert a rendszerváltás utáni összevisszaságban és rendezetlenségben sok területnek nem volt (rendes) gazdája, ezért nem is tudtak odafigyelni a visszaélésekre. ... Úgy látszik, hogy ez a tulajdonjogi rendezetlenség az azóta eltelt időszakban valamelyest rendeződött.
…
5.2 Javaslatok
5.2. Javaslatok
A jelenlegi gazdasági és a helyi (Duna-Tisza-közi) környezeti és környezetvédelmi helyzetbe jobban belegondolva, nem biztos, hogy rossz megoldás a területek beerdősítése. A mind gyakoribbá váló szélsőséges időjárás, a csökkenő talajvíz és csapadék kiszámíthatatlanná és bizonytalanná teszik a mezőgazdasági termelést a tájegységben. Ezekhez a körülményekhez jön még hozzá az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk óta kialakult gazdasági és társadalmi bizonytalanság, amely végképp megpecsételi a mezőgazdasági tevékenység sikerét. A tájegység amúgy is rossz tulajdonságokkal rendelkezik agrár-szempontból, ezért itt a kisebb bizonytalanságok is hamarabb lecsapódnak, előbb észrevehetőek, mint az ország jobb tulajdonságokkal rendelkező részein. …
...Mivel az erdők az őket alkotó fák tulajdonságainál, élettartamuknál fogva hosszú ideig jelen lesznek a betelepített területeken, alkalmasak arra, hogy ezt a bizonytalansággal teli időszakot áthidalják, addig is érvényesítve az általuk képviselt előnyöket, melyek elősegíthetik a táj arculatának és élővilágának megőrzését a későbbi időszakokra. Ezeket az előnyöket feljebb már szintén felsoroltam (14-17. oldal).
Azokon a területeken, melyek tulajdonágaiknál, elhelyezkedésüknél, stb. fogva alkalmasak a mezőgazdasági termelésre és annak folytatására, eddig sem erdősítették –és valószínű, hogy ezután sem fogják megtenni azt. Ezért nem kell attól félni, hogy teljesen megszűnik a területen az agrártevékenység, csak csökkeni fog. De olyan helyeken fog csökkenni, ahol már évek óta veszteséges a növénytermesztés és az állattartás, ezért ezen területek termelésből történő kivonása és pozitív eredményt is hozhat....
...Végezetül meg kell említenem, hogy mikor Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz vállalta, hogy növelni fogja az erdővel borított területek méretét, hogy a túltermelést csökkentse, és hogy eleget tegyen az Unió által előírt környezetvédelmi irányelveknek.
