|
Zolimester
|
 |
« Új üzenet #311 Dátum: 2011. Február 10. - 21:54:25 » |
|
Megpróbálom tárgyilagosan összeszedni, hogy hogyan jártam a lőszeres topikban megpendített Batlamp lámpafoncsor-beszerzésemmel. Szerintem tanulságos…
Elrepedt nevezett lámpám üvege, és szerettem volna bele újat vásárolni. Mi sem egyszerűbb, beballagtam a forgalmazóhoz, annak is az Erzsébet körúti telephelyére. Azonban a bolt nevének jelentése hiába nagy, a választék lámpa-pótfoncsorból zérus volt. Sebaj, van ilyen. Felpróbáltam három különféle fegyvert, amikre kíváncsi voltam, jót beszélgettünk a két kedves eladósráccal, akik ígérték, hogy rendelnek, nézzek be két hét múlva. Búcsúzáskor még felvetették, hogy még épp van készleten egy darab komplett lámpa (a mennyiség fontos lesz később!), esetleg abból is ki lehetne venni a foncsort, de ezt a lehetőséget elhárítottam, mondván azt a két hetet kibírom, nekik is egyszerűbb, de jól esett a felajánlásuk.
Repült az idő, eltelt a két hét – csütörtökönként van hosszított nyitva tartás, csak akkor tudok benézni -, és újból meglátogattam a boltot. Az egyik korábbi kedves eladó volt csak ott, épp kiszolgált valakit, én a „főnökebb” habitusú eladóhoz kerültem. Előhozakodtam jövetelem céljával, mire ő hosszú ideig bújta a számítógépben a tételeket, mire végül bizonytalanul megszólalt, hogy rendeltek, de nincs a nagykerben sem, nem érti, pedig magyar beszállítótól jönne… Búcsúzóul kicsikartam belőle egy halvány „pár hét múlva esetleg”-et. Sajnos ezúttal nem merült fel, hogy kiszedjük a foncsort a komplett lámpából, pedig már elfogadtam volna…
Újabb három hét telt el, mikor ma délután ismét arra vettem utam, hervadó reménnyel, de a megcsalt szerelmesek reménytelen kitartásával… És feltett szándékkal, hogy ezúttal én magam kérem kiszedni a foncsort a komplett lámpából. Ismét a múltkori kedves kiszolgáló volt a pult mögött, illetve a „főnökebb” habitusú. Előbbi kimerítően foglalkozott egy vásárlóval, utóbbi kimerítően társalkodott egy hölggyel, a pult mögött. Nem baj, kivártam a sorom, majd előadtam jövetem célját. Válaszul „kérdezzük meg a főnök urat” hangzott el. A főnök úr, megszakítva társalkodását a hölggyel, kapásból felelte, hogy nem jött meg a kívánt áru. Ekkor előhozakodtam udvariasan azzal, hogy nem lehetne-e, hogy a komplett lámpából stb. A kedvesebb egy tétova mozdulatot tett, de a „főnökebb” leintette. Nem lehet, mert a lámpák el vannak víve épp, fotózzák őket a friss katalógusba. (Érdekes, ilyenkor nem a nagykerből viszik el őket, khm…) Az egyetlen meglévő lámpából meg nem szedik ki a foncsort, mert akkor nem lesz árujuk, ha beesne valaki lámpáért. (Fentebb említett darabszámi egyezés!)
Ekkor már kezdtem feszült lenni. Kérdeztem, hogy legalább ígérni tudnak-e ezúttal. A nemleges választ még megkoronázták egy „Cseszegesd a nagykert telefonon” használati utasítással. (Neki eszébe sem jutott felemelni a telefont.) Kissé vörösödő fejjel megkérdeztem, hogy ők nem érzik-e ezt egy kicsit kevésnek? A válasz kuncogás volt, én meg indultamban a „Vegyek inkább Heliátort” mondatot szűrtem ki a fogam között. A „Hát ez bizony ilyen” köszönő formulájukra már csuktam is az ajtót kívülről.
Úgyhogy ha kell valakinek jutányos fórumtársi áron egy enyhén repedt üvegű, de amúgy ettől még teljesen jól világító, Marksman barátunk által generálozott, dugvillás, belsőaksis Batlamp lámpa, dobjon rám egy privátot, mert én ebbe a boltba nem megyek többet, de még Magnum jégkrém is keserű lesz a nyáron…
|
Szavazás
