Tegnap esti sebzés.
A rálövéstől pár méterre májdarabkák és bélsáros vér.
A sebzett a kondával együtt megugrott, ez nagyban megnehezítette munkát. Több hurkolás és elbizonytalanodás után, kb 3 km vezetékmunka után Rozi nagyon izgatott lett, gőzmozdonyként húzott. A sebágyból felkeltett disznó zörgését hallva hajszára engedtem. Bő 100 m távolságig hallottuk, hogy ugatva hajtja maga előtt, majd egy helyből jött az állóra csaholás hangja, majd csend...
Próbáltuk belőni az irányt, de hiába. Aztán a kiskutyám egyszer csak mellettem állt...
Mivel semmit nem találtunk a vaksötétben, Rozi is érdektelenné vált, úgy döntöttünk, ma reggel újra megpróbáljuk.
Így is lett. Az egyik megjelölt csapajelnél újra felvette az addigra bő 12 órás nyomot (tegnap este a rálövéstől számított 2 óra elteltével indítottuk).
1 km vezetékmunka után újra indítottuk, mert valami érdekesebbet talált...
Ekkor már bevette az agya, mit is várunk tőle és újabb 2800 m vezetékmunka után a dermedt disznóhoz vezetett minket.
Mi történhetett?
2 eshetőség fordult meg a fejünkben:
1. Az éjjel állóra csaholt disznó az utolsókat rúgta a hajsza végén, majd miután elcsendesedett, nem volt érdekes már Rozinak. (Ez sajnos jellemző rá: egy ugráló békát is ugat, de a tetem már nem érdekli.)
2. A sebzett valahogy lerázta magáról és meglógott... ez a kevésbé valószínű... szerintem.
Gratulálok nektek!
Valószinűleg tényleg már este kilehelte a lelkét a disznód.
És ha azután már nem érdekli, elég nehéz lesz neki megtanítanod a dermedthez vezetést.
Bár akár az is lehet, hogy mire legközelebb ilyen ritka dolog elő fog veletek fordulni, már tudja a kis hölgy hogy mit kell tennie, hogy kell feléd jeleznie.
Még valószínűbb, hogy addigra te tanulsz meg, olvasni belőle.
