Némat barátom lesen ült egy nagy repceföld mellett.
A lővilág határán kijött neki egy tehén-2 ünő1 borjú család.
Kicsit elbecsülte a távolságot és rálőtt a borjúra.
Hívott egyből, hogy lőtt egy borjút, kint marad és megvár amíg tudok menni segíteni neki.
(én közben még 2 osztrák íjászvendéget is gardíroztam)
Mikor kiértem hozzá vagy másfél óra múlva, nagyon lógatta az orrát.
A lövés után alig szívott el egy cigit, mikor a tehén visszajött a meglőtt borjúhoz, ami erre felkelt
és az anyjával együtt visszament a halastó nádasa előtti sűrű fiatalos tölgyesbe.
Akkorra már olyan sötét lett, hogy lőni nem tudott, lámpája, meg technikája nincs.
Megkerestük a helyet a repcében, ahol a boci elfeküdt, hát jóval felette voltunk a lestől a 200 méternek,
ami a 8x57 esetében már okozhat kellemetlen meglepetést, ha az ember nem számol a lövedék esésével.
Jól követhető, de sötét színű vérnyom vezetett a bozótosig, ott bebújtam kb. 20 métert a nyomon, de
úgy döntöttem, hogy inkább felfüggesztem a keresést, és felhívtam vérebes kollégámat, reggelre megbeszélve a randevút.
Másnap egy közel 500 méteres csapa végén meglett a borjú, de sok örömünk sajnos nem tellett benne.
A sakálok gyorsabbak voltak nálunk.
Mondta is, hogy a lövés előtt ott jajongtak mögötte.
(sajnos nem volt időm megrakni csapdával a helyszínt, pedig az ilyen alkalmakat jól ki lehet használni)
Jól látszik az alacsony kamralövés is, az irány jó lett volna, csak az a fránya (100 méter után leesős
) nyócötvenhét ugye....
De vett egy új Sauer 404-est, így az én 8x68-asom már le van
sz@rva....majd megbánja ezt még párszor
