Uraim,
a tegnapi estém igazán csodásra sikerült. Már napok óta készülök a területre kimenni, de a kőműves érkezése többször keresztbe húzta számításaim. Tegnap elhatároztam, nem érdekel, ha nem jön, én megyek vadászni. Nem jött.A héten többször érdeklődtem a környékünkön lévő gabonák állapotáról, a betakarítás menetéről. Megszületett az "ördigenagyafúrtterv", és egy mások által nem preferált, igen eldugott helyen találtam magam fél 8 tájékán. A les pont rossz helyen volt, a tarlótól kissé távolabb, így lesszék, lőbot, maszk, kesztyű kombóban ücsörögtem a szélső kukoricasorban gyufásdoboznyi böglyök, és rengeteg szúnyog társaságában. Viszonylag "hűvös" is volt, így az izzadtság mosta arcomról az Aultant. Gondoltam is, hogy nem vagyok teljesen normális, mit keresek én itt, minek ez nekem.
Egy igazi kövér egér ficánkolt mellettem az úton, mondtam is, ha nem lesz semmit, akkor is már elmondhatom, hogy láttam egy mezei egeret.
Aztán madarak csiripelése jelezte, érkezik valami. Párperc múlva jelent meg úgy 100 méterre a tarlón egy róka. A rejtekből sikerült beigazítani a lőbotot, fegyvert és útjára eresztettem a lövedéket.
Az eredmény fiatal szuka róka.
Az idő még fiatal volt, így elhatároztam, útra kelek a tarló másik végén, vagy egy út, átellenben egy másik 15-20ha-os tarló.
Autóval szépen elindultam, ekkor lőhettem volna még egy rókát a tarló túlsó felén, de nem akartam kapkodni, erőltetni. El is szaladt a rejteket jelentő napraforgóba. Itt már nem volt messze a másik kiszemelt tarló, így tanulva az előbbi hibából leállítottam az autót a takarásba, lőbot, fegyver elő, és az utolsó 100 métert lopakodva tettem meg a tarló sarkáig. Na itt "pisiltem" magam össze. Kb 5-6 sakál volt a tarlón úgy 400-500 méterre 2-3 fős brigádokban.
Hívni nem akartam, mert azt már megfigyeltem, hogy az ellenkezőjét is kiválthatja a dolognak, és a látvány sem mindennapi volt, ahogy a tarlón mozogtak, játszottak keresgéltek. Egy picit elfele tartottak tőlem, felém,de a tarló túlsó sarka felé. Messze voltak, így az út mellett a tarló szélénél lévő kisebb bokorcsoportig békajárásban előrementem. Szerencsém volt nem vettek észre. 2 sakál közelített felém, de a távolság nem akart fogyni. Oldalt kitérve fésülték a tarlót, meg-meg álltak. Én pedig izzadtam, ziháltam, szúnyogot etettem, és mozdulatlanul vártam a bokor takarásában.
Úgy 200 méterre lehettek, mikor erősen néztek oldalra, és úgy ítéltem meg, lőnöm kell, mert nem nagyon van mire várnom. A nagyobbra, testközépre fogtam a pontot, oldalra nézett, és feszülten állt. Messze volt, így használtam rücksteckkert, és eldurrant a lövés. Rendes becsapódás hang, látom csak egy szalad el, na és persze a többiek is iszkolnak elfele. Ekkor 3/4 tíz körül járt az idő.
Íme:
Kívánok mindenkinek ilyen sikereket!
