Én végigcigarettáztam az életemet, az utóbbi 2-3 évben tértem át a pipára, mert már nem tudtam felmenni a hegyre - nem kaptam levegőt.
Most meg az első pohár pálinka ízét nem nagyon érzem - bizony, nem könnyű a dohányosok élete.
Szóval én igazából kocapipás vagyok. Minőségi pipám is csak azóta van, amióta az egyik vadásztárs megajándékozott eggyel. Addig a dohányboltban kapható ilyen-olyan pipát szívtam, ha éppen úgy hozta a sors, egy barátom által faragott, diófa ágából készült szárral ellátott szilvafa pipa is tökéletesen megfelelt.
Nos, ehhez az ajándékba kapott pipához volt mellékelve egy doboz füstszűrő. Amíg tartott, használtam, de nem vettem helyette. Egyébként rendszeresen használok a pipába cigaretta dohányt is.
Ha van idő (lesen, este otthon) akkor Mc barennel tömök, ha sietősebb (munka közben kimegyek rágyújtani) akkor kék Multi.
A boltban már ismernek, kérek egy barnát, meg egy kéket.
Én cigarettát sose szívtam, gyerekkori pajtással elkövetett rosszaságot nem beleszámítva, mikor a szivarfának a termését kineveztük "szivar"-nak.
"Meglehetős" szakértelemmel gondosan kiválasztottunk két szép egyenes szálat, egyforma méretűre szabtuk. És azt próbálgattuk!
Ölég csípős áru volt a "bakaszivar" küszködtünk mind a ketten, bele is szédültünk rendesen!
De egyikünk se akarta előbb eldobni a másiknál, nehogy ő legyen végén a puhány!
Aztán felsős koromban egyszer elszívtam egy cigit a baráti kör nyomására, de engem nem győzött meg. Úgy hogy nem is próbálkoztam vele többet.
Viszont mikor először megcsapott egy pipa illata! Arra felkaptam a fejemet!
Pár évvel később egyik barátomtól kaptam egy Szabó pipát, ami pihent egy darabig a szekrényben, míg el nem határoztam magam hogy kipróbálom.
A kezdeti próbálkozások után mikor már kezdtem ráérezni hogy hogyan működik a dolog, egyre kellemesebbnek ítéltem, aztán mikor sikerült belenyúlnom egy jobbfajta dohányba, akkor egy új szintre lépett a dolog.
Valami olyasmi érzésem volt mint a pálinkánál, meg lehet inni Józsi bácsi kerítésszaggatóját is, de egy igazi minőségi pálinka az egész más! Valahogy így éltem meg ezt a dohánnyal is.
Ezért egyre inkább a minőség felé húzok. Nem is mondanám hogy sokat szívom, mikor megjön rá a hangulat, akkor el relaxálok egy tömet elfüstölgése mellett. Illetve vadászaton, ha nem felejtem otthon.
