Édesapámnak és egy ismerősének köszönhetően meghívást kaptam egy bakra üzekedésben.
5-kor találkoztunk, szokásos vadászat előtti dolgok, beírás stb.
Egy homokos, fenyves-nyaras, kicsit dombosabb területen vadásztunk. Első hívásra szépen szaladt egy ághiányos bak, majd mire közelebb ért, egy másik bak eléugrott és elhajtotta. Következő helyen egy öregebb bak jött, bent egy fenyvesben. Pont kitakarta egy leszakadt ág, így a lövés elmaradt. De nem is baj, hosszú még a nap. Később jött egy 8-as bak, sajnos pont mögülünk és meg sem állt. Egy kis akáccsík túloldaláról jött, majd belement. Aztán pont oda ugrott ki, ahol álltunk, így a lövés itt is elmaradt. Ezt már azért kocsit sajnáltam. Mentünk tovább.
9 óráig 11 bakot hívtunk be. Nagy élmény és egyben nehéz vadaszat volt erdős, ligetes, aljnövényes, dombokon hívni, hiszen csak akkor vettük észre a bakokat amikor már közel voltak.
Délután 4 körül újra kimentünk. Bakok jöttek, kímélendő 6-os bakok. Egy róka is bejött a suta vészsirámra, körülbelül 2 méterről néztünk egymás szemébe, mielőtt elfutott.
Aztán egy szép nagy gyönygös öreg bak, de csak jól körbeugrált, aztán észrevett minket, egy pillanatra sem állt meg.
Aztán a nap 18. bakja is beugrott a sípra, gyors bírálás, lőhető. Körülbelül 20 méterről, szemből érte a lövés, aminek a hangját már nem hallhatta meg. Terítékre került az első üzekedésben elejtett bakom.
Dögmeleg volt, megizzadtunk, de csak sikerült.
Hihetetlen jó vadászat az őzhívás. Ez volt az első alkalom, hogy így vadászhattam, de biztos nem az utolsó.
