08 04 délelőtt.
Fél ötkor kelés, frissen, üdén, kipihenve, és vidáman. Kifelé menet ismét több lőhető bakot láttunk. Persze mind középkorú. Egy érdekes abroncsos öreg bak komótosan sétált be a nádba a sziken előttünk a sípra oda sem hederintve. Egy tarló aztán egy keresgélő fiatal bakot veszek észre. Az egyik szára majdnem csak gyilkos pici bütyökkel. Persze sípra ez sem jön. Botról egyszer elhibázza. A bak nem is törődik a lövéssel szaglászik tovább. Bíztatom Bandit a lövésre, de bizonytalan. A bak is távolodik. Aztán mondom, hogy feküdjön hasra. A puskát alápolcoljuk. A bak közben kezd felénk jönni. Be is jön kb 80-90 méterre ahonnan meglövi. Háromnegyed hét. Ha elindul, kilencre otthon van, ahogy tegnap mondta. A kezdők szerencséje. A bakot ő zsigereli. Tanulja. Ez után elmegyünk két lest körbe tisztítani a benőtt kis fáktól. Délután trófeafőzés.
08 05 délelőtt.
Reggel megjött Sanyi barátom vadászni. Neki találtam a sziken még tavasszal egy torz agancsú „farkaságas „bakot. Persze akkor nem jött le meglőni pedig elég jól tartotta a helyét.
Azóta felnőtt minden, akkora a takarás a sziken, hogy alig látszik ki belőle az őz, döglesztő a hőség. A bakot már régóta nem látom. Tehát minden ideális ahhoz, hogy megtaláljuk. A már említett lesen kezdünk ahol a bak egész vélt territóriumát belátni. Persze nincs sehol. Sebaj. Cserkelünk és hívunk. A fő tartózkodási helyét képező nádasnál hívok először. Itt a nagy fűben feláll a sípra egy kis fiatal bak és elindul oldalra. A szembeni szikpadkán a bogáncsok közt is jön egy bak. Ahogy meglátja a kicsit el is zavarja a nád mögé. Utána szépen bejön a sípra. A bal szárán rászáradva a háncs. Egyébként villás, három év körüli. Egész a határunkig körbejárjuk a sziket. Háromszáz méterenként hívok. Egy helyen jön rá valami a nádban, amit csak akkor veszek észre, amikor megugrik. Látni sem látom. Mire visszaérünk a kocsihoz, már jó meleg van. A szik egyik padkáján volt egy lucerna, amit a nemzeti park két éve átvett kezelésre. Azóta kipusztult belőle a lucerna és ember magas szúrós kóróval van tele. Itt láttuk A Bandival az abroncsos bakot. A tábla középen derékszögben megtörik, itt van egy régi kút, aminek már csak a törött gyűrűje van meg. Mellmagasságig ér jó takarást adva. Itt hívok. Előttünk füves mély lapos nádfoltokkal. Mögötte gazos szikpadka. Kis idő múlva egy őz vöröslik a gazban előttünk kb 300 méterre. Az abroncsos bak. Először úgy néz ki, hogy a sípra jött. De mégsem. Rá sem hederít, megy tovább. Egy olajbokor alatt megáll. Próbálunk közelebb menni, de mire odaérünk, elnyeli a föld. Már nagy a hőség abbahagyjuk.
08 05 délután.
Öt körül indulunk. Nagy a hőség. Lassan azonban befelhősödik, aztán dörög, villámlik. Ez jó lenne nekünk. El is kezd esni. Fél óráig esik. A levegő lehűl 35-ről 25 fokra. Az őzek is jobban mozognak. Úgy döntünk, hogy ezt az estét a farkaságasnak szánjuk még. Ha nem lesz meg akkor az abroncsosra koncentrálunk. Fel a lesre, a keresett bak sehol természetesen. Később ott hagyjuk a meddő várakozást és átmegyünk az abroncsos területére. Fél órát várunk a kút mellett. Sípra sem jön nem is látjuk. Szürkületben elindulunk befelé, erre kiugrik az abroncsos a gazból és beszalad a nádba. Itt volt tőlünk száz méterre és nem jött a sípra. A szomszéd levágott lucerna szélén még látunk egy borítást.
08 06 délelőtt.
Reggel az abroncsos tanyájára megyünk ki mindjárt. A kocsit ott hagyjuk. És gyalog nézelődve cserkelünk befelé. Nagyon óvatosan megyünk, mégis csak akkor vesszük észre a bakot amikor tőlünk megriadva szalad a gazból a nádba. Leparkolunk a kút gyűrűnél és úgy döntünk, hogy megvárjuk amíg kijön. Ez a nádfolt viszonylag kisebb, amibe beszaladt. A tanyája meg a lapos másik felén lévő szikpadka mögötti nagy nádas. Remélhetőleg oda fog visszamenni, ha egyáltalán kijön még estig. Ácsorgunk hosszú méla lesben.
A szitáló vércséket és a kis őrgébicseket nézegetjük és a távcsövekkel sűrűn vallatjuk a nád szélét. Az erősödő uv sugárzás jótékonyan simogat az árnyék nélküli helyen. Végre 95 perc várakozás után meglátom a tanyája felé ballagó bakot a lapos nagy füvében. Innen messze van lőni. Küldöm a Sanyit utána. Hamar lőtávra is kerül. Állítgatja a botját, célozgat, de nem lő. Én mindezt a kút mellől páholyból nézem. Ő a laposban sokkal mélyebben volt ezért a bakból alig látott valamit a nagy fűben.
Közben a bak lassan kocogásra vált. Már Sanyit sem látom, takarja a nádfolt. Rásípolok. Megáll, visszanéz. Sanyi ekkor sem lő. Az őz elkezd kocogni, ekkor kapja hátulról a lövést. Púpos háttal megy fel már a szikpadka dombján és egy nagy gazfoltnál betegen kerül egyet, mintha le akarna feküdni. Épp nem látom, amikor ismét szól a puska. Jó becsapódás hang. Többet nem látom a bakot. Megyek én is oda. Azért nem lőtt időben, mert a kétlábú botját tartó bőrszíj épp akkor szakadt el. Végül az egyik láb mellé fogva a puskát lőtt. A bak ott feküdt helyben. Mindkét lövés talált. Az első az comb és haslövés. a kegyelemlövés lapocka.
Igen érdekes trófeájú öreg bak. A szár majdnem végig egyenletesen vastag, sima gyöngy nélküli lefolyó rózsákkal. Sanyinak nagyon tetszik a bak. Meg van vele elégedve. Ez a vadászat is emlékezetes marad neki.
Ezzel a nyolc üzekedésben elejtett bakkal kilőttük az idei vadászidény összes bakját. Az üzekedésben történő vadászat nekünk véget ért. Nekem még ott a trófeakikészítés és egy kis pihenés is rám férne. Az üzekedés még javában tart. Ahogy lesz rá módom, még kimegyek nézelődni, és a végén írok egy összefoglalót.
Folyt. köv.
