Folytatom az üzekedési beszámolómat. Remélem nem zavar senkit. Ha túl unalmas, akkor jelezzétek és abbahagyom.
Aug. 7
Délelőtt a trófeákat főztem ki. Délutánra és másnap reggelre vártam egy vadászt, aki fontos üzleti tárgyalás miatt lemondta a vadászatot.
Aug. 8
Délután ismét hárman jöttek le vadászni. A bérlőnk az 5.-6.-án itt lévő vadásszal jött vissza, és később Laci is megjött vadonatúj Hubertus gidasíppal felszerelkezve. Lacit ismét elküldtük egyedül cserkelni. Én a többiekkel mentem. Még mindig nagy a meleg a mozgás nem az igazi. Párban nem is láttunk őzet. A legnagyobb tarlónkon messze két őz zavarta egymást. Két fiatal bak. Azt, hogy milyenek nem lehetett még elbírálni. Megálltunk a kocsival. Kiszálltunk a vendéggel és hívni kezdtem. A nagyobb bak bement az erdőbe a másik elindult felénk. A vendég sötétkék Mazdája mögött bújtunk meg onnan hívtam. Ahogy közeledett a bak láttam, hogy nem lőhető. Azért hívtam tovább. Végül odajött 20 méterre a kocsihoz és minden oldalról megmutatta magát. Két éves vastag gyöngyös hatos. Kapitális bak lesz belőle.
Továbbmenve már nem sok mindent láttunk. Kimentünk a szikre ahol a múltkori bakot akartam ismét behívni. Már majdnem a helyszínen átugrott egy bak a kocsi előtt. Lőhető,de fut. Gyors kiszállítom a vendéget, én is kiugrok. Síppal sikerül megállítani. Egy szikpadka tetején áll keresztbe 80 méterre, mint a céltábla. A vendég a kocsi oldaláról feltámasztva ügyesen hibázza el. Ezután már nem sok mindent láttunk a nyomott levegőben beborult és estére megjött a széllel az eső is. Örülünk neki, hátha még jót tesz az üzekedésnek.
Aug. 9
Hajnalban folytatjuk. Még borult az idő és néha szemerkél az eső is. Sajnos csak 4,5 mm. esett. Nem sok. A mozgást viszont valóban felpezsdítette. Két párt is látunk, és egy bakot behívok, de fiatal kímélendő. Fél nyolckor a vendégnek el kell menni.
Ezután reggelizünk, találkozunk a Lacival. Megbeszéljük ki mit látott. Laci is hívott be egy bakot, egy sutát és egy gidát, úgyhogy most van sikerélménye. Még megnézünk több helyet. Egy óra körül a terület közepén lévő nagy nádashoz megyünk. Itt a kocsit a vadföld kukorica mellett hagyjuk. Egy bak van kint a kukorica szélén messze, de bement a kukoricába. Gyalog megyünk tovább. Lezúzóztuk a szélét. Disznó nyomokat keresünk. Ahogy odaérünk a terület legtöbb disznóhalált látott lesére. Mondom a Pistának, hogy menjünk fel, majd hívok. Nem akar. Én felmászom ők ketten lent kézbevett puskával figyelnek. Többször hívok amikorra a szolidágós gyalogakácokból kijön egy bak, és odajön 30 méterre. Nézem lőhető hároméves villás. Már ismerem jól, a múltkor a másik les előtt félórát mutatta magát, jó közelről.
Szólok le halkan. Ezek lent, semmit sem látnak belőle. Közben a bak áll és figyel. Pistát felhívom a lesre . Közben sípolok a baknak, aki már erősen figyel a sustorgásra. Pista lassan mászik és a létra tetejéről lő, amint a fejét meglátja. Alá, bele a szolidágóba. Feljebb nem mert jönni, nehogy elugorjon. Pedig fentről én tisztán láttam. Megugrik a bozótba, csak a növényzet mozgását látom. Tíz méterre már csak egy helyből. Lacit a lesről irányítom be a bakhoz a sűrűbe.
Kihúzzuk a tisztásra, örülünk, fotózunk, zsigerelünk.
A tegnapi napot ezzel zártuk, mert haza kellett menniük. Ma estére ismét várok két vadászt. Nem tudom milyen szerencsénk lesz, mert már az üzekedés a végét járja.
