Miután felraktuk a bakot megyünk tovább. Ebben a búzában volt egy érdekes agancsú bak, amíg állt. Azt kéne megtalálni. A jobb szára egy hosszú gyilok a bal pedig egy majdnem vízszintes hosszú villa. A Sanyival már többször kerestük, de rálőni nem sikerült.
Most szerencsénk van a tarlón lévő nagy gazos szikfoltnál megtaláljuk. Egy suta után megy, a sípra nem reagál. Bemennek a nádba. Semmivel nem tudjuk kicsalogatni. Úgy döntünk, hogy a Sanyi a szélen lövésre készen vár, én meg megpróbálom kimozdítani őket.
Így is történik, de elszaladnak messze nem állnak meg. A végén a suta külön válik. Úgy látszik nem ivarzik, mert akkor nem hagyná el a bak. A bak a gazos szélén lefekszik. Rámegyünk, de most sincs szerencsénk. Elmegy. Közben látjuk távcsővel, hogy a bal oldalon csak egy csonkja maradt a többit letörte.
Mivel közben eléggé elment az idő azt javaslom, hogy a halálkanyarnál lévő gombost keressük meg. Átmegyünk oda, ahol nagy örömmel látjuk, hogy egy nagy traktor tárcsázza a tarlót. Na, itt sem lövünk semmit.
A mellette lévő tábla túlsó felén áll egy bak Messze van, de lőhetőnek nézzük. El is indul a sípra. A Sanyi előre megy harminc métert az erdősáv mellé a lőbottal. Mi a kocsinál maradunk onnan hívok. Közben kirohan még két kisebb bak a szemben lévő erdősávból a sípra. Elkezdik egymást zavargatni. A sípra, annyira nem reagálnak már.
Sanyi is elkezd sípolni gidahanggal Az első bak jön is kissé tétovázva egy darabig, aztán csak nézelődik.
Ekkor a sok hívásra balról a sáv mögül egy őz jön keresztbe a Sanyi elé. Először sutának látjuk, de távcsővel rögtön felismerem a kis gombnyársast.
Kétszer is szólok a Sanyinak, hogy lője, de csak távcsövez, nem lő. Közben a bakocska figyel, megáll, aztán visszafordulva nézeget.
Lődd meg mondja a Pista is. Gyorsan kikapom a puskát a kocsiból és feltámasztva már lövöm is. Katt. Ja persze csak cső alatt volt a golyó így nehéz. Gyorsan rátöltök, automatikusan biztosítok gyorsító be aztán ….. Még egy katt. Na ennyi bénázás után ugye mert három a magyar igazság, végre sikerül meglőnöm.
Sanyi értetlenkedve néz, Ő azt hitte, hogy suta és a messze lévő bakra koncentrált ezt nem is nézte távcsővel. Fotózás, zsigerelés után megyünk be mert közben este is lett.
Aug. 4.
Reggel egy vendég érkezett V. Pityu a feleségét is hozta. Mivel terepjáróval jött az Ő kocsijukkal megyünk hárman. A Sanyi kimegy a szikre szerencsét próbálni az egy agancsúval meg fotózik, a Pista bent maradt pecázni.
Először egy kukoricás szélen álltunk meg hívni Egy begazosodott vízállásos foltnál. Itt mindjárt bejött egy hatos bak a hívásra, de nem volt lőhető. Ez után még több helyen hívtam igen jól jöttek a bakok a sípra, de egy sem volt lőhető. Több párt is láttunk de azok közül gidahanggal sem sikerült egyet sem behívni. Aztán egy tárcsázott kizöldült tarló túlsó oldalán vagy hatszáz méterre látok meg a kocsiból egy kereső bakot az erdősáv mellett szaladni. Megállunk, és ahogy megnézem, látom, hogy egy szűk állású villás lőhető bak.
Csak a kocsi mellől hívok rá. Jön is egy jó darabig, de utána meggondolja magát és visszamegy az erdőbe. Biztos nem tetszett neki az autó.
A kocsit és az asszonyt hátrahagyva átvágunk a tarlón és a szélre ügyelve a Pityu leáll az erdő szélén én pedig a tarlón a nagy gazban egy lapos mélyedésben kezdek hívni.
A bak rögtön kijön az erdőből, de jóval feljebb, mint ahol beváltott. Be is jön, vagy 160 méterig, utána megfordul és távolodik, mintha már nem érdekelné a síp.
Utólag végig gondolva, ha ezt tudjuk, akkor lőni kellett volna, de akkor logikus volt, hogy a sípra közel jön. Ám ő ezt nem így gondolta.
Kivártuk amíg bemegy az erdőbe aztán nyomás utána. Az erdősáv végén ahol bement, újra hívtam, de mivel nem jött bementünk az erdősávba ahol volt egy zsilip, amin át lehetett menni az erdősáv túloldalán lévő csatornán. Azt gondoltam, hogy itt átment a túl oldali kukoricába. Itt is hívtunk vagy 10 percig de semmi nem mozdult a sípra. Ahogy elindultunk visszafelé balra 10 méterre tőlünk vette észre a Pityu a bakot az erdőben a fák között. Azt már persze nem várta meg, hogy felemelje a puskát. Lassan egyre melegebb lett, mert eléggé eljárt az idő. Egyre kevesebb őzet láttunk a meleg miatt. Már kezdtem azt hinni, hogy nem lesz szerencsénk. A vadászház felé vettük az irányt ahol a Pista azt javasolta, hogy délig kerüljünk még egyet. A juhászat mögötti repcetarló közepén lévő nádas-gazos szikfoltokat jártuk körbe és itt hívtam. A második foltnál a szemben lévő lucernában a sok eső miatt feljött gyékényes foltból rohant ránk egy fiatal kis lőhető bak. Ahogy észrevett, visszafordult. Megállítottam a síppal és kb. 50 méterről kapta a lövést.
. Közben már telefonáltak a vadászházból, hogy kész az ebéd menjünk be. Egy kicsit még húztuk az időt, mert a Pityu akart zsigerelni. Mivel ez volt az első bak, amint életében zsigerelt, így egy kissé elhúzódott a dolog. Ebéd után ók hazamentek. Mi a Sanyival ketten folytattuk a vadászatot. Közben az eső is eleredt és váltakozva hol jobban, hol kevésbe esegetett. A sziken a roncs hodályoknál nagyon közel bejött a sípra egy jó agancsú bak a kerítés maradványain keresztül
Után még láttunk a sziken egy bakot, aminek az agancsára volt akadva egy nylon. Miután elállt az eső, késő délután igen jó őzmozgás keletkezett. Egy 300 méter széles repce tarló ami mögött kukorica van és egy búzatarló közötti bokor sorban bújtunk meg. A hívásra két bak rohant ránk majd el tapostak a Sanyi fotózott, de olyan gyorsan jöttek, hogy éles képet nem tudott róluk csinálni.
. Ez után a sípra, ugyan ezen a helyen még 4 bak bejött különböző irányból. Zavargatták egymást, volt, ami többször visszajött a sípra, csak sajnos lőhető nem volt köztük.
Ezután a szérűskert melletti gazoshoz mentünk ahol tudtam egy osztott szárú, tőből villás bakot. Az erdő szélén álltunk meg, a gazos felé figyelve itt kezdtem el hívni. A hívásra hátul, balról zörej, ahogy odanézek a keresett bak szalad be mögénk 10 méterre és megáll egy bokor mögött. Itt a bak szólok a Sanyinak. Az oda fordul, de a bak már jön is. Pár méterre megtorpan, ahogy észrevesz és már fordul is vissza. Arra sem hagyva időt, hogy a puskát felemelje. Mivel már besötétedett elindultunk a vadászház felé. Ezen a napon is jóval 10 fölött hívtam be bakot.
Aug.5.
Reggel ismét a Sanyival kezdtük a vadászatot. Sok őzet láttunk már párban, behívni viszont nem sikerült csak pár darabot, de ezek sem voltak lőhetőek. A Sanyi már kezd elkenődni, hogy nincs szerencséje. Kerestük az egy agancsú bakját is de nem találtuk meg. Valószínűleg most van a csúcsán az üzekedés, ezért nem ugranak annyira a hívó hangra. Délután 3-ra vártunk egy újabb vendéget. A délelőtti sikertelen hívások után nem sok bizalommal néztem a dolog elé, de a Zsoltnak, akit vártunk ideáig mindig nagy szerencséje volt, amikor nálunk vadászott, és mindig fél óra alatt meglőtte a bakját. Hárman mentünk ki, amikor megérkezett. A Sanyi volt a sofőr. A határ szélén messze megpillantottunk egy bakot. A sípra nem reagált, hanem erősen figyelve egy napraforgó tábla felé haladt. Ahol később megláttunk egy sutát. Ezt elkezdte zavarni. Szerencsénkre felénk szaladtak így felismertem a bakot, amit már többször láttam. Mivel lőhető volt, mondtam a Zsoltnak, hogy készüljön a lövésre. Előttünk 60 méterre beszaladtak egy nagy gazfoltba, miből nem látszódtak ki. Kis idő múlva kijött a suta, utána a bak. A sípra megállt és felénk nézett kb. 60 méterre lehettek, amikor megkapta a lövést. A golyó nagyot puffant, a bak hátra kirúgott, és átszaladt a szomszéd Vt. területén lévő nádas-gazos foltba ahol elvesztettük szem elől. Minden jel haslövésre utalt, azért nem mentünk azonnal a rálövés helyére. Felhívtam a szomszéd vadőrt és megkértem, hogy átmehessünk a sebzett bakot keresni. A nádfolt után, amibe bement, volt egy keskeny tarlócsík. A Zsoltot ide állítottuk fel, ha esetleg sebzetten innen kivált. A rálövés helyén sötét barna vért és mintha májdarabokat találtunk volna. Volt egy csepp, ami világos, mintha tüdővér lett volna. Csak a rálövés helyén találtunk vért, utána nem volt semmi. Amerre beugrott a nádba találomra elkezdtük keresni. A nád tele volt repülős fiatal fácánokkal, de sem vért, sem az őzet nem találtuk. Ahogy benne kerestünk messzebbről őzriasztást hallottunk. Utána a Zsolt mondta, hogy mi ugrasztottuk ki a sutát és akkor riasztott, amikor őt meglátta. Mivel a suta egyedül volt, arra a következtetésre jutottunk, hogy a baknak bent kell lenni a nádasban. Újra visszamentünk most már hárman. Ahogy bent keresgettem találtam egy véres fűcsomót, ami mögött ott feküdt a bak. Vér csak ennyi volt. Kicsit srégen állt, amikor a lövést kapta. Érte a tüdőt és nagyon hátul jött ki, ezért jelzett haslövést.
Bár két éve ismertem ezt a bakot nem gondoltam, hogy ekkora.
Zsolt nagyon örült neki. Megint sikerült meglőnie fél órán belül a bakot. Szegény Sanyi még jobban elkeseredett, mikor meglátta. Mivel ő már ötször volt kint eredménytelenül. Ezután bementünk a vadászházba és már csak az élmények mesélése maradt.
Aug. 6.
Reggel 6-kor indultunk ki a Sanyival ismét csak ketten. Párás néhol ködnek beillő idő. A szik felé vettük az irányt. A feltárcsázott borsótábla mellett. A múltkori nádfoltnál áll egy őz mellette két kisebb. A távcső a keresett egy agancsút mutatja és két gidát. Lőni messze van. Rácserkelni nem lehet a nyílt terep miatt. Tanakodunk, hogy mit csináljunk, amikor a bak bemegy a nádba megoldva a dolgot. Nyomás előre. Közben kijön a két gida anyja és elmegy a gidákkal A nád szélén az összes hangrepertoárunkat kipróbáljuk eredménytelenül. Arra az elhatározásra jutunk, hogy a Sanyi ott marad én meg nagy kört leírva megpróbálom rámozdítani a bakot. A nád szélén őzriasztást utánozva csörtetek a nádban. Szarrá ázva érek ki a bak viszont sehol. Elnyelte a föld. Megyünk tovább. Több helyen látunk párban őzeket, de behívni nem sikerül semmit. A romos juhászat után a felbálázott nádkúpok helyén hívó hangra beugrik a tegnapelőtt behívott sötét agancsú bak, de szelet kapva megy is vissza a nádba. Több helyen hívunk még eredménytelenül. Viszont több párt látunk egyben. Csúcson van az üzekedés kereső bak, ami parlagon van már nem sok van. Sanyi egyre elkeseredettebb az eredménytelenség miatt.
Aztán ahogy egy keresztútra befordulunk ami mellett jobbról kukorica balról erdősáv van látom, hogy mozog a szélén egy kukoricaszár. Azt hogy mi mozgatja nem tudom.
Állj meg!
De már ugrik is ki egy bak át az úton és az erdőben megáll. Rögtön látom, hogy a tegnap előtt a tábla másik felén innen 800 méterre háromszor behívott szűk állású az.
Nyomom a Sanyi kezébe a puskát lőjed. Ő hirtelen izgalmában úgy jár mint én múltkor kibiztosítva süti el a puskát. A bak még áll. Nincs több mint 15-20 méterre. Ránéz a puskára biztosít aztán amikor felnéz nem látja a bakot a levelek között.
Nem látom, mondja.
Ott van, lőj. Egy örökkévalóságnak tűnik, míg elsül a fegyver, pedig az egész tán öt hat másodperc, ha volt.
Örülünk a nyak lövött szép baknak.
Fotózás. Közben a Pista telefonál, hogy menjünk be, mert megy haza. Telefon közben két alak a tábla túlsó végén, az úton. Két négylábú orvvadász. Ezeket sikeresen igazoltatjuk, aztán megyünk tovább. Egy helyen még hívunk eredménytelenül.
Befelé menve egy keresztúton az erdősáv és a kukorica között áll egy őz. A Sanyi veszi észre. Felveszem a távcsövet, megnézem.
Lőj!
A lövésre megfordul, beugrik az erdőbe. Látom, hogy véres az oldala.
Nem ért messze. Egy éves kis nyársas.A golyó egy csomó kukoricát letarolt mögötte, ahogy átütötte
Bemegyünk, lemossuk a kocsit, és egyelőre úgy néz ki, hogy az idei üzekedési vadászatoknak vége. Még egy kis bak maradt a keretben.
Elnézést a sok képért, de azt hiszem ezek adják vissza igazán az őzhívás semmi máshoz nem hasonlítható hangulatát.
Még pár kép a behívott bakokról sutákról:
Pár kacsa is röpködött a tarlók felett:
