Őzhívás 2010
Na, akkor egy nem minden részletre kiterjedő összefoglaló az idei üzekedésről és őzhívásról. Mivel elég sűrű volt a programom ezért nem tudtam megírni a napi történéseket, és ahogy telik az idő kezd összefolyni a sok behívott bak élménye.
Nálunk az idén is ugyan úgy, mint általában 30.-án kezdődött az üzekedés. Ekkor már láttam három párt, de még heves udvarlás nem volt. Több bak és suta is volt egyedül. A bakok a sípra csak figyeltek, de egyébként nem reagáltak.
Péntek este volt egy nagy eső, gondolom ennek a hatására mivel minden csupa víz volt szombat reggel nem nagyon volt mozgás őzet is jóformán csak párban láttunk. Este tovább vadásztunk, de sípra még akkor sem jött semmi pedig akkor már láttunk heves kergetőzést is.
Vasárnap reggel Sz. Sanyi fórum társunkkal vadásztunk. Szúnyog millió számra, láttunk egy öreg rétisast, néhány őzpárt. A lucernánál jött egy idősebb csúzli ágas szerű villás bak úgy nézett ki, hogy a sípra. Neki állt egy bálát verni az agancsával, de aztán elment ellenkező irányba hiába sípoltam. Becserkelni sem lehetett. Ez után kimentünk a szikre a szebb napokat látott elhagyatott hodályokhoz. A régen golfpálya szerű fűvel fedett hodályudvart embermagas tüskés gaz fedi. Itt tudtam egy lőhető bakot ezt kerestük. Az udvarban találtunk két magányos gidát, akikkel jól elfelelgettünk egymásnak a síppal, és odajöttek hozzánk jó közel. Kár hogy a fényképező a kocsiban volt. Az hogy egyedül voltak jó jel, mert akkor az anyjuknak más elfoglaltsága van.
A hodályudvar mögött a szikpadkán körbetávcsöveztünk és elkezdtem hívni. A sípra tőlem alig harminc méterre felugrik a suta a padkára és szalad felénk nyomában a keresett bak.
Guggolj le, mondom a Sanyinak és a földhöz tapadunk.
Ő hátrafelé figyelt és azt sem tudta mi van mivel ő nem látta az őzeket.
Lődd a bakot, mondom neki, de akkor már nagyon közel vannak. Én már szinte hasalok, mert majdnem felettem kell ellőnie. Síppal megállítom a bakot, aki emelt fejjel figyel felénk, de már el is sodorja a gyors nyaklövés.
A Sanyi remeg az izgalomtól az egész akció talán ha öt- hat másodpercig tartott. A bak agancsából semmit nem látott.
Milyen az agancsa – kérdi?
Nem fogsz benne csalódni mondom neki.
Hú de jó- mondja, amikor meglátja.
Utána fotózunk, örülünk és megyünk befelé.
A helyszín:
A bak:
A roncshodályok:
A sziken mindenütt kacsák, libák. Érdekességként látunk egy fiatal nagy tojó héját amint a víz szélén eszik valamit. Egy fiatal kacsát fogott a sík nem igazán héjának való vidéken és a sok libanyommal teli sáros talajon ette nem nagyon örülve neki, hogy megzavartuk.
Ezután szerda reggel mentem ki K. Sanyi barátommal, aki nem vadász csak fotózik. Ekkor már javában tartott az üzekedés. Sikerült behívnom több bakot. Amikről a Sanyi csinált képeket. A felbálázott legelőn pedig azt a kétgidás sutát sikerült szegény szinte az őrületbe kergetnem gidasírással, amiről a mellékelt képek vannak.
Több kereső bakot is láttunk már erősen zajlott az üzekedés.
Este ismét lejött Sz. Sanyi és itt aludt a vadászházban. Másnapra Szabadszállásra volt hivatalos bakra és megígértem neki hogy elmegyek vele kísérőnek, mivel a múltkor, amikor ott volt nem volt vele csak a meghívó vadász és akkor nem voltak eredményesek.
Reggel ötre már Szabadszálláson voltunk. Most jött a hivatásos kolléga is, aki úgy láttam szintén érti a dolgát ezért majdnem kicsit feleslegesnek is éreztem magam.
Reggel mindjárt sikerült lőni egy nagy tarlón egy kis gombnyársas bakot. Ez után azt mondták, hogy lőhet még egyet. Egy erdős tisztásra mentünk ahol a kolléga tudott egy lőhető bakot. Itt én kezdtem el hívni. Pár perc után az erdőszegély mögül bejött egy bak a hívásra. De milyen bak! Annyit láttam, hogy az egyik szár a fele a másiknak a nagyobbik meg talán mintha keresztes is lenne. Sanyi a bokor mögött átjött a felém eső oldalra miután a vadőr kimondta, hogy lőhető. Ekkor a bak állt és figyelt. Ekkor még a bokor kicsit belelógott a lő irányba. Rásípoltam, amire előrébb lépett ekkor dördült a lövés.
Amikor odamentünk egy igen érdekes torz bak feküdt a terítéken. Mindenki nagyon örült neki. A vadőr még sosem látta ezt a bakot. Nem minden napi trófea, ha a Sanyi küld róla képet, majd felteszem. Így legalább belőlem is volt egy kis haszon hogy ott voltam.
Miután elfogyasztottuk a meghívó vadász felesége által felkínált finom ebédet hazajöttünk.
Délután kimentünk hívni. A Sanyi már több bakot nem lőhetett ezért csak fotózott. Nagyon jól ugrottak a bakok a sípra talán ez a nap volt az üzekedés csúcsa. Egy hívásra egy helyen négy bak is bejött. Gidasírással ismét sikerült egy kétgidás sutát bolonddá tenni. A Sanyi csinált itt is sok szép képet azt ígérte, hogy majd küld, akkor teszek fel belőlük.
Csütörtökön kilenc bakot hívtam be.
Péntek reggel megérkezett ismét egy vendégvadász. Hárman mentünk ki reggel. A lucernánál millió szúnyog között kb. négyszáz méterről sikerült behívni egy lőhető bakot. Ezt olyan ötven méterről sikeresen el is ejtette.
Ez után bevittük a vadászházhoz ahol a bérlőt megfűztük, hogy hadd lőjenek, még mivel van még bent bak. Délután folytattuk a vadászatot.
A sziken a nagy fűben megláttunk egy lőhető bakot a kocsiból. A sípra velünk párhuzamosan elindult és miután megállt a Sanyi szerencsésen elejtette. Ezt a bakot nem ismertem már sok éve rejtőzhetett a sziki nádasok között mire ennyire visszarakott, bár sosem lehetett nagy bak.
Sajnos a másik vendégnek engedélyezett kis bakokhoz nem tudtunk lőtávra kerülni, pedig láttunk hármat is. Még több bakot behívtam kettő lőhető is volt közülük csak erre a kategóriára nem volt engedélyünk.
Bejött egy olyan bak is amelyik az elmúlt napokban már háromszor elindult futva a sípra de utána soha nem mert közelebb jönni. Biztosan egy nagyobb bak által rossz tapasztalatokat szerzett mivel egy fiatal bak volt.
Szombat reggel a terület bérlőjével voltunk kint elhibázta az egyik tegnap látott kis nyársast.
Én messzebbről figyeltem a lövést, alá lőtt, de a nagy fűben úgy jelzett mintha kapott volna valamit. Bement a kukoricába, de ezt egy kanyar miatt nem láttuk. Jó sokáig kerestük aztán ő oldotta meg a dolgot amikor tőlünk olyan 170 méterre ismét kiállt az útra egészségesen. Sajnos még egyszer nem lehetett rálőni. A sípra egy darabig jött, de mivel ő vett minket előbb észre így nem volt túl lelkes, az úton meg nem akartunk hosszára végiglőni. Bement a kukoricába és többet nem mutatkozott.
Délután ismét kimentünk. A szik szélén egy minden évben eredményes megszokott hívóhelyünkön bejött két bak. Az egyik csak 4-5 méterre jött ki a lapító vadász mellett. Miután meglátta és elugrott még vagy négyszer visszahívtam Félkörbe körül járt annyira kereste a sutát nem akarta elhinni, hogy csak mi sípolunk. Egy három éves hatos bak volt.
Ekkor jött a vadászházból a telefon, hogy megérkezett a következő várt vendég. A sziken indultunk vissza. Itt még menet közben messziről láttunk egy bakot, ami bement a nádba. Háromszáz méterről kezdtem hívni: Öt percbe is bele tellett mire meghallotta, de aztán jött, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Fehér autóval voltunk és csak egy bokor mellé álltunk be, és a kocsi mögül hívtam, de ez egyáltalán nem zavart abban, hogy harminc méterre odajöjjön. Szép hosszú ágú hatos volt jó középkorú. Minden oldalról megmutatta magát.
Miután felvettük a vendéget a lucerna felé vettük az irányt. Alig odaértünk megláttuk azt a lőhető bakot, ami tegnap is beállt csak akkor nem volt rá a tegnapi vadászoknak jogosultságuk az elejtésére. A bak felugrott és elszaladt. Kiadtam a lövési engedélyt a vadásznak és többször a bakra sípoltam. Meg is lett az eredménye, mert olyan 150-60 méterre szépen keresztbe állt felénk figyelve. Így kapta a 6,5x57 golyóját. Ennél fogva tíz perc alatt vége lett a vendégvadásztatásnak.
Mivel időnk még volt bőven miután bevittük a bakot a bérlőnk úgy döntött, hogy kis bakra megyünk tovább. Sajnos lőhető kicsivel nem találkoztunk. Behívtam összesen hét bakot. Több párt láttunk és már több olyan bakot egyedül, amelyek az elmúlt napokban sutával voltak. Láttuk azt a bakot is már egyedül, amelyiknek a képét tavasszal feltettem. Most már ez is egyedül pihent a tarlón. Párnapja még egy szép sutával volt. Remélem még fog magának sutát.
Volt egy érdekes eset is. A vasút melletti szója földnél hívtam. Mellettünk tarló. A szója olyan nagy és gazos, hogy nem látszik ki belőle az őz. A hívásra messziről jön egy bak, csak akkor látjuk, amikor kiugrik a szójából. Ha megáll és fülel akkor semmi nem látszik belőle. Itt vizslatjuk a távcsövekkel a táblát, mert nem akar bak közelebb jönni. Közben sípolok. Egyszer csak hátulról ránk fut egy nagy bak. Már csak ötven méterre van a nyílt tarlón amikor észreveszem. Egyből felismerem. Egy már érmes szintet megütő, kétszeres fülhosszúságú, erős agancsú, páratlan nyolcas, középkorú bak. A rózsából nyúlik ki a jobb száron egy erős ág előre. Csodálkozom rajta, hogy mit keres itt, mert az ő területe tavasz óta az egy kilométerrel arrébb levő repcetábla volt. Miután elszalad, kocsival megyünk tovább az említett repce tábla tarlójára. Ez egy kétszáz hektáros 1600 méter hosszú tábla. Pár őz van rajta, de mind messze. Elkezdek hívni. Pár perc múlva a vendég szól, hogy nagyon messziről szalad valami felénk. Van vagy hatszáz méterre, jó nagy bak. Kétszáz méter után nem jön tovább, csak nagyon figyel. Ekkor a laposból felbukkan egy jóval kisebb hatos bak és a nagy mellett elhaladva jön a sípra. Ezt már a nagy sem állja és féltékenyen bejön ő is lő távra. Itt ismerjük csak fel ez az előbb behívott páratlan nyolcas bak. Ismét bejött a sípra, de most már sokkal óvatosabb. Nem is jön közelebb. A kisebbik bak bejön tizenöt méterre. Többször megforgatom a síppal, mielőtt elmegy, minden gyöngyöt látunk az agancsán.
Mivel már sötétedik irány a vadászház. A juhászat mögötti tárcsázott árpatarlón, nem túlzás több ezer libát verünk fel. Mintha tél lenne.
Eddig röviden ennyi az idei üzekedésről. Holnap még talán jön egy vendég, majd megírom az újabb fejleményeket, ha lesz mit.
Hasonló élményeket kívánok mindenkinek, mivel a hívás a bakvadászat csúcsa.
Végül egy szuper kép K. Sanyi barátomtól, az előbb küldte. Egyedül hívta be ezt a nem mindennapi bakot.
