|
Kama
|
 |
« Új üzenet #413 Dátum: 2010. Augusztus 06. - 16:49:38 » |
|
Úgy kezdődött, hogy hallottam egy félagancsú bakról, amelyiknek az egyik fele egy Y alakú villa, a másik meg egy gombnyárs.
Persze ennyi elég is volt, hogy meghozza a kedvem egy ismerkedő látogatáshoz…
Ez még üzekedés előtt volt. Voltam kint magam is, vendéggel is, de sajnos nem láttam/láttuk.
Aztán nyaralásunk elteltével, ill. az üzekedés elindultával csak-csak nem hagyta a fantáziámat a dolog, úgyhogy hétfőn megint arra a lesre ültem.
Kis várakozás után megfújtam a gidahangot (Mihalko-féle). Pár strófa után látom, hogy az erdő szélén a ritkás fű között igencsak érdeklődik felém egy őz. Föl a keresőt: bak. Föl a spektívet: hűb@zmeg – ez egy gyilkos bak. Nem egy aggastyán, de nem is siheder. Ezt bizony én meglövöm, a fene eheti a félagancsút!
Még egyet halkan rásípoltam, de szépen meg-megállva ballagott közelebb (bár mikor kijött se volt 100m-re). Sajnos mindig szemben állt meg, így nem mertem bevállalni a lövést. Beért egy bokor mögé, de gondoltam majdcsak kijön valahol.
Vártam-vártam, míg egy jó öt perc múlva a hátam mögött: beőő-beőő.
Na f@sza! Elsündörgött takarásban, aztán szépen szelet kapott.
Vártam egy tíz percet, aztán próbálkoztam sutahanggal, hátha van még itt más is.
Jött is egy középkorú hatosbak teljes vágtában. Előtte már láttuk a vendéggel is, akkor is úgy néztük, hogy amolyan tizenkettő-egytucat hatosbak. Meg is lehetne lőni, de jövőre – ha nagyobb nem is – de érettebb lesz az agancsa. Egy darabig nézelődött, keresgélt, aztán elporoszkált. „Utánaszóltam” a sutasíppal, mire újra vágtában jött vissza.
Ezzel aztán be is sötétedett, úgyhogy a szerdai viszontlátás, és esetleges kézfogás reményében gondoltam a gyilkosra.
Szerdán aztán ismét ott talált az este. Előtte hívtam még egy másik helyen is, ha jól hallottam valami jött is, de meglátni nem sikerült.
Ugyanúgy fölültem a lesre, vártam picit, míg a nap lebukik a fák mögé, aztán elkezdtem a gidasíppal. Hamarosan befutott a már ismert hatosbak, majd elbogárzott a hátam mögé. Hála Istennek szelet nem kapott, de legalábbis nem riasztott.
Fújtam tovább, majd egyszer csak balról hallok valami surrogást. Odapillantva látom, hogy egy bak hajt egy sutát balról jobbra előttem keresztben. Pillantás a keresővel: Ő az!
Csakhamar odaértek az erdő széléhez, ahova a suta be is futott, be a bak szerencsére nem. Megállt a szélső bokroknál, verte az agancsát, kapart, majd elkezdett visszafelé csipegetni. Nem volt messze – kb. 120-ra – de a közöttünk lévő lengeteges vastagszálú fű takarta, így nem akartam lőni. Sípoltam egy halkat, mire megindult felém.
Bement egy bokor mögé, és szép csipegetve haladt. Már majdnem kiért a túloldalon, mikor mégis meggondolta magát, és visszafordult.
Hamar át a puskát a bokor túlfelére, jön is a bak, dörzsöli az agancsát, izeg-mozog, majd megindul elég határozott léptekkel az erdő felé.
Rövidet füttyentek, mire megtorpan, majd abban a bizonyos pillanatban próbálok úrrá lenni a közben igencsak felszökött vadászlázamon, és mikor úgy gondolom, hogy jó helyen van a kereszt, megy a lövés.
A lövésre nagy becsapódás, a bak szinte térdrerogy, majd púposított háttal, apró léptekkel bemegy az erdőbe. Egy pillanatra a hasa alatt, mintha valamit láttam volna – mint amikor a lövedék a túloldalon kifordítja a bendőt….
Híjjjjj azannyahétszentségit! Ez alighanem hátracsúszott!
Na, majd meglátjuk. Most van hét óra ötvenöt, várjunk egy fél órát.
Elballagtam egy picit idegnyugtatásként, de marha nehezen akart menni az a fél óra…
Aztán a rálövés helyén szinte semmi, kissé odébb megkenve egy bokor, de „jó” sötét vérrel.
Itt-ott egy-egy csepp, főleg a kenések igazítanak útba. Ahol cserjétlen helyen ment ott a vércseppeket próbálom a lámpa fényében silabizálni.
Persze minden tele eperrel, aminek a levelén lépten-nyomon sötétpiros elszíneződés van. Bizony sokat megnyálaztam, hogy nem rászáradt vér-e.
Lassan-lassan csak haladok előre, és egy 80 méter után ott a bak. A bakom.
Hát bizony legelőször bocsánatot kértem tőle a gyatra lövésért – nem ilyet érdemelt.
Lövés után hamarosan elpusztulhatott, mert már kezdett dermedezni.
Agancsa olyan lett, amilyennek néztem: két, arasznyi hosszúságú, fehérre fent gyilok.
Örülök, de azért az a jó arasznyi mellélövés kissé beárnyékolja.
Szép, és izgalmas dolog üzekedésben az őzbak vadászata!
Ui.: Képeket jövő héten teszek fel róla.
|
