A tegnap reggeli kis bak és a helyszín:
Aug. 2 du.:
Hat óra körül mentünk ki. Iszonyatos a hőség szakad rólunk a víz. Ráadásként a Nívában is megy a fűtés mivel nem lehet kikapcsolni. Az ér parton megnézzük a délelőtt áthelyezett csapdát, két szarka már benne. Ezekkel jubilálok 80 db.-nál tartok. Nincs nagy mozgás, meleg van és rengeteg a szúnyog. Lacival becserkelünk egy kis, kb. 2 hektáros maszek lucernára, ami hatalmas kukoricatáblával van körül véve. Az úton derékig érő parlagfű a lucerna virágzik, már kaszálni kéne. Régen járhatott itt a tulaj. Hívóhanggal sípolok. 10 percig semmi. Utána a panaszhangra feláll egy suta 70 méterre. Még pár hívás és mellette felkel egy jó közepes lőhető bak. Laci térdről célozva lő. Azaz csak lőne, mert nem biztosított ki és nem sül el a fegyver. Lőj még egyszer, súgom. A bak még áll. Az előbbi incidensnek azonban az a következménye, hogy elkapkodja, és a bak nyaka mellett húz egy csíkot a golyó a lucernába. Közben mivel rövid ujjúban vagyunk, majd megesznek a szúnyogok. A megugrott bakot már nem tudom megállítani, bemennek a kukoricába.
Még talán három párt látunk egyedüli őzet nem, amíg besötétedik Lőhető nincs köztük. Közben beborul és villámlik. Örülünk neki egy éjszakai eső felpezsdítené a mozgást.
Aug. 3 de:
Reggel a bérlőnknek egy vendége érkezik egy bakra. Eső nem lett, szikrázó napsütés és meleg van ismét. Lacit kirakjuk a használatlan sertéstelepnél, hogy ott cserkelgessen. Odaadom neki a gidasípot.
Mi elindulunk hárman az autóval. Egy már ismert bak tartózkodási helye felé megyünk. Kint fekszik a sutájával egy bak a repcetarlón. Spektível megállapítom, hogy ő az. Ahhoz, hogy lövéshez jussunk el kell mennünk gyalog a tábla melletti úton és át kell jutni az erdősávon . Félek ettől mert az erdő sűrű és száraz ropogós ággal teli. Mégis sikerül átmásznunk rajta észrevétlen. A suta úgy fekszik, hogy pont felénk néz. Csípik a szúnyogok őt is, mint minket. Egy folytában csapkod a fülével és rázza a fejét. A bak oldalt fekszik és kérődzik ő kicsit jobban tűri. Úgy döntök, hogy nem próbálom meg felállítani a bakot, mert félek, hogy a sutával elszaladnak. Kb. 120 méterre van. Zsolt biztos kezű nyugodt és nem tökölős vadász. Javaslom, hogy lője nyaktövön. Egy vastag fa mellett feláll, mivel guggolva egy kis hajlat betakar. A 6,5 feles öreg stucni fellöki a bakot. Vergődik és még valami hangot is ad. Először tüskelövésre gondolok, de hamar vége. Nem nyaktövön, hanem lapockán kapta. Nagyon tetszik neki a bak. Negyedórás volt az egész vadászat. Ezzel hamar végeztünk. Zsigerelés közben majd megesznek a szúnyogok. Alig várom, hogy a kezem lemossam és tudjak védekezni.
A bak:
Ezután bevittük a bakot és elbúcsúztunk a vendégtől. Miután a Zsolt elment a bérlővel ketten megyünk tovább a lőtér mögötti gazos nádas részen egy őz. Bak. Fiatal, lőhető. Megállunk, és a kocsiból távcsövezem. 150 méterre van. Az ablakból hívom. Rögtön elindul. Pista a kocsitetőre támasztott puskával követi. Szépen jön a hívásra. Félkörben kerül felénk. A fehér autó nem zavarja. Nem akar meg állni. Amint keresztbe fordulva egyenletesen, de nem gyorsan jön, szól a fegyver. A nagykönyvben leírt jelzésű ugrást produkál. Nem csoda a szívéből alig hagyott a 270-es lövedék valamit.
Kép később.
Utána kimegyünk a szikre, itt nem jön semmi a sípra. Aztán bedöglik a kuplung, alig tudunk bejönni kettesben, mert nem lehet váltani. Ezzel a reggeli vadászatnak is vége. Laci behívott egy ígéretes bakot és egy sutát de nem lőtt semmit. Holnap délután új vendéggel folytatjuk.
