Aug. 5 du.
Délben elmentek a vadászok. Rögtön nekifogtam a trófea kikészítésének. Amikor lefőtt, és az agancstövek közötti szőrös bőrt szedtem le meglepetés ért, mert ezt találtam:
A beletört ágvég húsból kiálló vége így a képeket átnézve egy kicsit látszik a rózsák közt, de szőrben még elkerülte a figyelmemet.
Egyébként verekedős legény lehetett mint azt a szakadt füle is bizonyítja.
A beszorult ághegy olyan stabilan áll a két rózsa között, hogy csak erőszakkal lehetne kifeszegetni, de benne hagyom, mert ez kuriózum.
Visszatérve a vadásztatásra. Du fél hatra megjött a következő vendég. Azt ígérte, hogy terepjáróval jön, de mégis személykocsival jött. Ezzel nem mertem megkockáztatni a terepen való közlekedést ezért gyalog indultunk el cserkelni. Vele volt a barátnője is. Az időjárás és az miatt, hogy már 5-6 napja megy az üzekedés igencsak nagy volt a mozgás. Az este folyamán láttunk vagy 20 bakot párban vagy egyedül, valami négyet be is hívtam. Még olyan nagy öreg bakok is előkerültek, amelyeket tavasz óta amióta a vegetáció feljött nem láttam.
Kb. három kilométeres kanyart mentünk, amikor egy viszonylag jó állapotú útra érve azt mondta a vadász, hogy ezen elmer menni az alacsony kocsival is. Ezen végig mentünk meg-meg állva, távcsövezve, sípolva sötétig. Az üzekedés nálunk ezekben a napokban lehet a csúcsán. Sajnos olyan kategóriájú bakot, aminek az elejtése engedélyezve volt ennek a vadásznak nem találtunk, így nem esett semmi. Láttunk viszont nagy kergetőzéseket és három borítást is. Amikor már előttünk járták az ördöggyűrűt szinte egymásba érve körbe-körbe az őzek mondtam a csajnak, hogy figyeljen, mert szex következik. Azt mondta, hogy Ő ezt nem nézi, de azért nézte. Meg is kérdezte csodálkozva, hogy az őzeknél csak eddig tart? Én visszakérdeztem, hogy nálatok tovább szokott? Náluk állítólag tovább. Utána még később ismét láttunk két párzást. Ahogy besötétedett befejeztük a vadászatot.
Aug. 6
Reggel hatra jött le Sz. Sanyi fórumtársunk. Neki már nincs engedélyezve több bak az idén mert már lőtt kettőt. Így a napi program, hívás és fotózás. Nagyon intenzív mozgás volt délelőtt sok bakot láttunk párban és egyedül is, sokat behívtam, sajnos nem számoltuk, hogy mennyit. Érdekes, hogy több sutát is láttunk egyedül és kettővel a gidája is ott volt. Viszont magányosan csatangoló gidákat most nem láttunk. Volt a nap folyamán pár igen látványos behívásom. Négy bak nagyon messziről öt hatszáz méterről jött a sípra. Szinte hihetetlen, hogy milyen messziről meghallják a sípot. Behívtunk erős bakot és rekord kicsit is. Mérgelődtem is épp eleget, hogy amikor a csúcsán van az üzekedés és nagyon sok bakot látunk pont akkor nincs vadász lent. Tizenegy óra után a melegtől kicsit lehiggadtak az őzek. Mi is elmentünk ebédelni a vadászházba. Ebéd után esni kezdett ezért egy pihenőt tartottunk.
Öt órakor mentünk ki délután. Akkor már sütött a nap és fülledt meleg volt. Körbenéztük a csapdákat is közben. Elég jó fogás volt. Két szarka egy süldő róka és egy borz. Délután már számoltam hány bakot sikerült behívnom. Hatot. Nekem kora reggel orvul lemerült a fényképezőm ezért csak a Sanyi tudott fotózni. Ha elküldi a képeket akkor felteszem őket.
Sikerült neki igen jó képeket csinálni remélem az élességgel sem lesz túl sok baj, mert a fény néha kevés volt, és csak szabadkézből készültek. Az egyik bakot olyan közelre behívtam neki, hogy csak a feje fért a képbe. Már én is kíváncsi vagyok rájuk, mert csak a gép kijelzőjén láttam őket. Már estefelé látunk egy érdekes dolgot. Az egyik tarlón reggel behívtunk egy fiatal kis villás bakot, ami egyedül volt. Este már szürkült amikor újra arra mentünk. A kis bakunk pedig már nagyon hajtott egy sutát. Az orra már nagyon a hátuljába volt a leányzónak. Már a végkifejletet vártuk, amikor messziről meglátta őket egy nagyobb bak. Odaszaladt és elzavarta a kicsit. Utána ő kezdte el hajtani a sutát. A kicsi követte őket. A nagy többször elzavarta, de az nem tágított. A sutának nem tetszett a nagyobb bak, adta is a panaszhangot többször. Egyszer, amikor megálltak pihenni vissza is próbált menni a kis bakhoz, de a nagyobb visszazavarta és a kicsit jó messze elhajtotta. Aki most már beletörődve a sorsába legelészni kezdett. A nagyobb visszament a sutához és hajkurászta tovább egész a tábla túlsó végéig. Amíg láttuk nem engedte magához a suta tíz méternél közelebb. Lehet, hogy az őzeknél is a nő dönt?
Már erősen sötétedett, amikor volt egy jó sztori. Jó messziről behívtam egy fiatal kis bakot. Mi a kukorica szélső sorai közt álltunk, hogy ne lásson. Bejött ez is vagy ötszáz méterről, de olyan negyven métertől nem akart közelebb jönni. Ahogy ott sípolgatunk kijött mellé egy borz a tarlóra. A Sanyi visszaszaladt a nyolcvan méterre lévő kocsiba a puskáért. Én közben kiálltam az útra és onnan figyeltem a távcsővel. A borz erre elindult felém. Odajött hozzám és öt méterre megállt mellettem anélkül, hogy észrevett volna a nyílt úton. A Sanyi akkor ért vissza és a puskatávcsövön át nézte. Én befogtam a fülem és behúzva a nyakam, vártam a lövést. Persze nem lőtt mellém. Ezzel zárult ez az élmény dús nap. Amint kapok képet, felrakom őket. Péntek du. ismét vadászat.
Folyt. köv.
