Délután.
Fél öt után indulunk ki. Elég meleg van. Három helyen is hívok eredménytelenül. Az első őzeket hat után látjuk csak. Egy tarló közepén három nagy nádas szikfolt van a szikes szélén. Itt egy őzpár legel. Jó messziről távcsövezzük őket. Közbe Bandinak csörög a telefonja, Kiszáll és a kocsi mögé megy beszélni. Közben egy másik bak a nádba zavarja a sutával lévő bakot. Mi ezt olyan 350 méterről nézzük. A telefonálás jó hosszúra nyúlik. Közben kijön egy bak a nádból. Nézem mintha az egyik agancsa rövidebb lenne. Spektív elő állvánnyal. Törött a jobb szára. Aztán ahogy tovább nézem és forgatja a fejét a törött szár tövéből egy jó tíz centis ág áll hátra a tarkója felé. Hűha! Ez nem törött hanem torz. Közben Bandi is befejezi a telefonálást. Mondom neki, hogy ezt a kuriózumot minden képen meg kéne lőnünk. Sípolok rá. Néz, de nem igazán érdekli. Lassan elindul a másik szikfolt felé.
Aztán a sokadik sípolásra megfordul és jön vissza, de nem felénk. Akkor látom, hogy a nádból kijött egy kis villád bak. Ezt nézegeti, kerülgeti, de nem bántja. A sípra a kicsi elindul érdeklődve. Na, ezt már nem tűri, jön ö is . A kicsi ott is marad.
Bandi készülj, de ezt el ne szúrd!
A bak jön komótosan meg-megállva egy- egy pillanatra lépésben.
Bandi szállj ki és célozd meg.
Majd lehasalok. Jó.
Bandi hasal az első kerék mellett. A bak jön meg-meg állva, komótosan.
Már lőhetsz nincs messze. A bak besétál jó száz-száztíz méterre a takarás nélkül álló kocsihoz. A lehúzott ablakon keresztül hívogatom néha. Minden hangra megáll és figyel egy pillanatra. Közben lélegzet visszafojtva várjuk a lövést. Ami nem jön. Aztán a bak gondol egyet, megfordul kocogásra vált és irány a szikfoltja. Nem törődik a sípolásommal többet vissza sem néz.
Miért nem lőttél- kérdem?
Nem állt meg. Úú.. Tízszer agyon lehetett volna lőni.
Megyünk tovább.
Egy lekaszált lucerna mellett állunk meg hívni . Mögöttünk napraforgó. Előttünk a lucerna szélén egy nagyobb nádfolt. Már a második sípszónál észreveszem a nádas távoli vége mögé beszaladó bakot.
Bandi készülj jön egy bak
Még pár fújás és előttünk megnyílik a nád és kilép belőle egy bak. Nincs húsz méterre sem. Vastag tövű magas agancsú golyóérett bak. A lenyugvó nap gyönyörűen megvilágítja. Nem Bandi kategóriája. Nem lőhető mondom. A bak még nem vett minket észre. Nyúlok a vállamon lógó fényképező után. Ebben a pillanatban Bandi kilép a takarásból. A bak fejest be a nádba. Miért nem vártál egy kicsit?
Azt mondtad nem lőhető akkor minek nézegessem, nem mondtad, hogy fényképezni akarsz.
No comment.
Tovább megyünk. Még két helyen két kisebb bakot behívok. A másodikat már erős szürkületbe. Megyünk haza.
Aug. 4
Délelőtt
Ma reggel megjött Sz. Sanyi fórum társunk is vadászni. Mivel Ő megbízható, ügyes, tapasztalt vadász, és már az őzhívást is kitanulta mellettem, az évek folyamán egyedül küldöm ki egy megbeszélt helyre.
Én a Bandival és a Kristóffal folytatom a vadászatot. Egy bakot sem sikerül behívni. Nem jön semmi a sípra pedig több helyen hívok. Viszont látunk több párt. A tegnapi parlagföldi bak is ott van ismét a sutájával a ragacsosba. Most viszont sikerül pár fotót készíteni
Külön Balkóbátya kedvéért vércse apu és csemetéje
Bandiéknak menni kell haza, ezért kilenc után abbahagyjuk a vadászatot.
Ahogy elmentek a Sanyi is telefonált, hogy menjek érte, mert lőtt egy bakot.
Szép kis ághiányos fiatal bak. Hívásra jött neki.
Délután
Délután a Laci is megjött Ő lövi ki a maradék bakokat.
Hárman megyünk ki. Sanyi is jön velünk. Ha találunk lőhető kis bakot, Ő lövi. Egy búzatarlón nagyon messziről meglátunk egy bakot. Itt még van bála, azok mögül hívom. Szépen be is jön a kis egyéves villás.
Még hívok, eredménytelenül, aztán kimegyünk a szikre.
A Bandival behívott és le nem fotózott bakot szeretnénk megkeresni. Ahogy kifordulunk a lekaszált lucerna sarkán a nádfolt előtt látjuk, hogy ott egy bak a sutával. Mielőtt azonban a spektívvel megnézném, bemegy a nádba. Lassan közelebb csorgunk a kocsival. Megállunk. a suta legel ügyet sem vetve ránk. Először suta hanggal próbálkozok, hátha kinéz rá a bak. Természetesen semmi. Gidahang. Hátha rámozdul a suta és követi a bak. Semmi hatása. Gida vészsirám a végső próbálkozás. Na ennek meglett a hatása. A suta rohan ránk a nádon keresztül. A bak is jön, nagy ugrásokkal. Magas agancs, de a korát nem bírom elbírálni, olyan gyorsan jön. Az biztos, hogy nem fiatal. Nagy lendülettel szinte az autóig jön. Itt ahogy felismer, a másodperc tört része alatt már el is tűnik a nádban. Hiába hívom őket csak a riasztásuk jön ki helyettük. Közben messziről a napraforgóból is ránk szalad egy bak. Nem lőhető középkorú hatos. Itt már nincs mire várni. Nem sokat megyünk. A lucerna másik oldalán innen talán 300 méterre sem, a szikpadka tetején egy bak a sutájával. A bak persze lefekszik a nagy fűbe. Lacival felmegyünk a padkára. Innen a spektív állványát a legmagasabbra kihúzva látom a fűben az agancsát. Lőhető nagy rózsájú érett hatos. Már csak fel kéne kelteni. Semmilyen hangra nem reagál még az előbb jól bevált gida vészsirámra sem. Laci céloz a botról én próbálkozok már őz riasztással is. Nagy komótosan áll fel a bak. Szerencsére nem ugrik rögtön. Meg is kapja a golyót egyből, amivel kicsit szalad, mielőtt felbukik. A szik ajándéka. A padka tövébe fektetem, amíg elhozzák a kocsit. A fotózás után mire a sok szúnyogtól gyötörve kizsigerelem, már sötétedik. Elégedetten fejezzük be a napot.
