A szúnyogos
A héten hétfővel nyílt lehetősége a tagságunknak tagi bakot lőni, amiből tegnapra már csak egy darab volt. A héten nem értem rá kimenni, így tegnap az első szabad délutánon már ültem is kocsiba, és irány a terület. A terv szerint a szőlő hegyen és annak környékén indult a kutakodás, hívás.
Rövid cserkelés után egy garád mellől kilopakodva láttam meg, hogy egy gyönyörű rendellenes, felemás, páratlan 10-es bak udvarolt a sutájának. Az áldóját, de gyönyörű, csak közelebb kéne hívni. Sípra meg-megállt, kémlelte a hang irányát, de a jelenlévő suta jobban érdekelte. Gida hangra a suta mutatott némi érdeklődést, de ő sem akarta elhagyni az udvarlóját. A tagi bakok 300 g-ig lőhetőek, ez a dalia, pedig erősen 400 g fölött lehet, ezért nem zavartam őket, csak gyönyörködtem.
További keresésgélés eredményeként, egy napraforgó melletti tarlón messziről látszott, hogy bizony egy pár rendesen gyártja a boszorkány köröket. A nyílt terep és a rossz szél ellenére egészen jól, 150 méterre be lehetett őket cserkelni. A bak szép volt, lőhető is, de nagyon futottak. Egy pillanatra álltak csak meg, akkor azonnal borított is a bak. Ebben a pillanatban, eszeveszett tempóban futott a párhoz egy kisebb, fiatalabb bak. Azonnal elkezdtek viaskodni. Hatalmas élmény volt nézni őket. Látszott, hogy lövéshez jutni nem sok esély lesz, mert őrült tempóban futottak fel-alá. Ennek ellenére követtem őket ameddig el nem tűntek.
Kezdett lebukni a nap a Mátra mögött, ezért még egy utolsó hely maradt a nézelődésre. Egy szőlő és egy garád közötti lekaszállt lucerna tarlóhoz álltam be, egy diófa alá. Őz nem volt kint. Nagyjából 10 perc hívás után komótosan, a szőlőből egy idősebb bak jött elő érdeklődően. Látszott rajta a tapasztalat, mert nem rohant, hanem óvatosan közeledett. Ismert bak, két-három vendég már elhibázta.
Végig velem szemben volt és nézett, nem akart oldalra fordulni. Talán tudta, hogy olyankor mi történik. A puska a lőboton, és feszülten teltek a percek, a bak farkasszemet nézett velem. Mintha az Eget kémlelte volna: Ó Uram, biztosan mennem kell? Aztán megnyugodott, elkezdett csipegetni, és centiről-centire oldalra fordulni. Ahogy befordult, azonnal dörrent a puska, óriási becsapódási hang, és a bak helyben maradva, gyorsan a túlpartra ért.
Csendes tisztelet, fotó, és egy fájó felismerés: kezd sötétedni... millió szúnyog és szarvas légy támad dühödten.
Ilyen gyorsan életemben nem zsigereltem még, sokszor ugrálva, hátamat csapkodva, hangosan szentségelve biztosan vicces látvány lehettem.
A bakot 7-8 év körülinek saccoltuk. Nem kuriózum az agancsa, de nekem nagy élmény, és a vadászat is szép volt.
