Augusztus 09.
Reggel Sanyi jött vissza remélhetőleg elejteni az idei utolsó bakot. Fő csapásirányként a Bandi által elhibázott torz agancsú bak elejtését tűztük ki célul. Negyed hatra beszéltük meg a találkozást. Igen sűrű novemberi köd fogadott. Nem is mentünk ki őzre, hanem egy disznók által járt kukoricatábla mellett kiraktam cserkelni. Én elmentem elé a másik oldalra. Itt hívtam párat a szója mellett eredménytelenül. Disznó sem volt . Sanyi behívott itt valamilyen bakot ami bejött neki egész közel de a sűrűben nem látta. Már fél nyolc körül járt az idő, amire a köd felszáll,t az erősödő napsütés hatására. Kifelé menet még egy helyen megállunk. Itt sem mozdul semmi a sípra. A torz agancsú múltkori helyén a rét szélén a csatornaparton leállunk egy kicsit lesekedni. A spektív állvány is előkészítve várakozik mellettünk. Most üres a rét. Távcsövezem a mögöttünk lévő tarlót kicsit visszább menve. Őzet nem látok, de igen jó kacsa és libahúzás van ide. Százával jön a kacsa és a liba. Majd nem lesz ha már lehetne lőni.
Kijött egy bak –szól Sanyi.
Visszalépek. Nézem a spektívvel, a jó 250 méterre lévő bakot.
Ez az. Őt kerestük.
Innen messze van. Rá kel menni a nád szélén. Lőbot, puska, távcső. Sanyi már indul is. Én helyből figyelem. A bak kint csipeget. Aztán bemegy a takarásba. Nem baj könnyebb közelebb jutni. Majd kijön. Kis idő múlva előjön egy suta, mögötte a bak. Körözve keringőzik az ördöggyűrűt a réten. A bak szinte a suta hátsójában. Sanyi jó lőtávra van. Szerintem 90 méternél nem lehetnek neki messzebb. Botról feltámasztva céloz. Nem lő. Gondolom, várja, hogy a bak tegye a dolgát. Ez azonban nem következik be . A suta beviszi a takarásba. Közelebb cserkel. Közben a bak megjelenik a nád szélén. Mivel már lassan túl közel lesz, rácsörgök, hogy álljon meg. Közben a bak lefekszik a ritkás nádban. Nincs messzebb, mint negyven-ötven méterre tőle. Távcsövez arra, de nem céloz. Azt hittem, hogy arra vár, hogy felálljon a bak, de mint utólag mondta, Ő nem is látta a fekvő bakot. A bak kis idő múlva felkel, és beljebb megy. Én közben hátrébb megyek a másik tarlóra távcsövezni. Egyszer csak csörög a Sanyi, hogy a suta bevitte a bakot a napraforgóba.
Maradj ott. Viszek be széket majd még kijönnek.
Másfél óra várakozás, de nem jöttek.
Elmegyünk az erdő felé hívni, hátha a tegnapelőtti bak bejön ismét. Közben visszafelé sikerül megint behívni a már többször bejött kis villást. Már nagyon meleg van. Hívásra semmi az erdőnél. Lassan dél. Abbahagyjuk. Négy órai találkozót beszélünk meg.
Döglesztő a hőség nem is indulunk ki csak fél hat után. Úgy döntünk, hogy székről lesve várja a reggeli bakot, az este nem is megyünk máshová.
Én a tarlón távcsövezve ütöm el az időt. A sok kacsán-libán kívül nincs nagy mozgás. Hiába már lassan vége az üzekedésnek. Csak este nyolc után jön elő pár őz. Egy vékonyszárú fiatalabb bak. A síp nem érdekli.
Messze a túlsó felén a tarlónak napraforgótábla. Itt legel két gida egyedül. Egy bak hajt egy sutát nem túl hevesen. A gidája ott szaladgál körülöttük. Kis idő múlva ott hagyja a sutát. Azok legelnek tovább. Már erősen szürkül. Elé megyek kicsit és ráhívok. Először jön is egy darabig. Aztán érdektelenségbe fullad a dolog. Néha erre néz, de elmegy más felé. Sanyi felől nincs lövés. Szúnyog, mint a tenger. A telihold kúszik felfelé az égen. Kilenc előtt elmegyek a Sanyi elé. Csak egy sutát látott.
Augusztus 10.
Pirkadatkor indulás. Mivel már úgy néz ki, hogy lemenőben az üzekedés és az időnk is véges úgy döntünk, hogy ha lőhető bakot találunk, azt nem engedjük el. Ma szép derült napra virradtunk.
Az Attilának szánt bak helyén megállunk hívni. Messziről a tarlón bejön egy bak. Közepes hatos nem lőhető. Lassan elmegy tőlünk át az erdősávon. Kocsival megyünk tovább. Az erdősáv résein átlátva meglátjuk az előbbi bakot. Aztán még két őz vöröslik. Takarásban megállunk, visszamegyünk megnézni őket. Egy lőhető baka sutájával. Nem nagy, de nagyon nincs mire várni ezért Sanyi meglövi.
Terítéken az idei utolsó bak.
Összegzés
Mindig jobbat vár az ember, mint amit kap. Az elmúlt években az üzekedés mindig a rekkenő kánikulára esett. Az esetleges csalódásokat volt mire fogni. Nem voltak legelők, csak feltárcsázott kopasz poros tarlók. Nem voltak pocsolyák ahol a bakok a szomjukat olthatták. Az idén volt sok eső, dús kizöldült tarlók. Azt hittem, hogy most aztán dőzsölni fogunk a behívott bakokban. Nem így lett. Talán ez volt a legeredménytelenebb hívási időszakom mióta rendszeresen végig vadásztatom és hívom az egész üzekedést. Ha jól számoltam mindössze 23 bakot hívtam csak be összesen. Ez alig több mint az elmúlt években behívott bakok fele. Nagyon sokszor hívtam potyára, és sokszor egyedül lévő bakok is csak néztek felém a hívásra, de nem jöttek. Egy hívásra egyszerre több bak is csak két alkalommal jött. Az is csak két darab volt. Igazi látványos berohanásban is csak kettő alkalommal volt részem. Az üzekedés most is a nálunk megszokott időben július 30.-án kezdődött. A csúcs talán negyedikén, ötödikén volt. Néhány bakot az idén is sikerült többször behívni. Mint minden évben az idén is bukkantak fel olyan bakok, amiket eddig nem ismertem és tűntek el olyanok, amiket jól ismertem és eddig tartották a helyüket.
Azt, hogy mi a magyarázata a gyenge eredménynek nem tudom. A mindennapos esők a rettentően magas páratartalom és a fülledtség is biztos befolyásolták a dolgok menetét. Mindezek ellenére azért a még fennmaradó nyolc bakunk sikeresen terítékre került.
Külön kell még szólnom az első napok egyikén behívott kis villás bakról, amelyiknek az agancsán a gazcsomó volt. Vele szinte minden nap találkoztunk. Nagyon jól tartotta a helyét egy negyvenhektáros tarlón. Őt talán négyszer is sikerült behívni. Először még jött, mint a gőzmozdony. Tele önbizalommal, adrenalinnal. Kapart csépelte a gazt vagánykodott. Aztán később láttuk, hogy egy nagyobb bak elkergeti. Egyre óvatosabban jött a sípra is. Utoljára már szelet keresve járt körbe. Hatodikán reggel egy nála idősebb és nagyobb testű sutát hajtott nagy boldogan. Az nem is nagyon menekült előle. Nem tudom elért-e nála valamit? Mindenesetre két órával később már egy nagyobb bak leütötte a kezéről. Ezután tizedikéig már csak egyedül láttuk.
