Augusztus 07
Reggel fél hatkor indulunk ki. Laci lehozta az egyik kollégáját Bandit akivel kis bakot szeretne lövetni. Este fél héttől hajnalig esett. Az utak már olyanok, hogy jól meg kell gondolni, merre megyünk. A tegnapi jó mozgás, és a sok eső miatt abban bízunk, hogy sok szárítkozó őzzel fogunk találkozni. Ennek ellenére semmit, de abszolút semmit nem látunk. Még egy gidát sem. Már vagy tizenöt kilométert leautózunk, mire a sziken egy-két őzet látunk, de már csak nyolc óra felé. Itt látunk is egy bakot, ami megfelelő lenne. Több alkalmat is adna egy rutinos vadásznak a meglövésre, de Bandi sajnos nem tud élni a helyzettel. Eddig már három őzet lőtt életében. Megyünk tovább. Később megint látunk egy bakot, ami feltehetően lőhető. Rendesen nem mutatja meg magát. egy felbukkanó suta után beugrik a nádba. kiszállunk és egy olajbokor tövében hívni kezdek. Bandi a háromlábú állványra támasztott puskával vár. Egy világosra mosott farmernadrág és egy fekete „susogós” dzseki van rajta fehér és világoskék mintákkal.. A harmadik hívás után vállra veszi a puskát, otthagyja a lő botot, és átmegy nézelődve a bokor másik oldalára. Ezután később máshol is próbálkozunk hívással. Bandi itt sem sokáig bírja. Egy-két perc után vállra vett puskával odébb megy jobbra, balra. Rágyújt. Persze itt sem jön bak. Laci kissé leteremti, elmondja, hogy viselkedjen hívás közben. Később már azért ritkul a reggeli borultság is. A nap is néha ki-ki kukkant. Már több őzet látunk, de amilyen nekünk kéne, olyan nem akad. Bandinak állandóan csörög a telefonja. Mire már második alkalommal ígér valakinek délután kettőre találká,t Laci közli vele, hogy arról ne is álmodozzon, hogy Ő délután otthon lesz ha nem lesz meg a bak. Nem azért autózunk 300 kilométert, hogy már délelőtt hazamenjünk. Hát Ő azt hitte -mondja Bandi, hogy ha reggel eredménytelenek lesznek, akkor mennek haza. Visszamegyünk a mezőgazdasági részekre. Eg erdősév melletti gazos benapraforgósodott tarlón állunk le. Itt hívok. Majd embermagas fenyércirok folt mögött vagyunk takarásban. Lacitól, ha öt méterre szaladva, vágtatva jön egy fekete agancsú bak. Megtorpan mellettünk és észre véve a tévedését már megy is vissza. Bandinak tetszik a dolog Ő még ilyent nem látott. Tovább megyünk az erdősáv végén található a terület legnagyobb (15 ha) erdője. Laci visszamegy, és az erdő másik végén vár a kocsival. Itt hívok egy tölgyfán lévő nem túl magas lesről. Mellettünk szójaföld.
Ott jön, ott jön. –Mondja Bandi izgatottan és jó hangosan miközben a karomat rázza.
Maradj már csendben és ne mozogj, mert észrevesz!
Egyszer-kétszer megállva a hívásra, beszalad alánk a bak. Talán ha hat méterre lehet. Tátott szájjal hallgatózik. Keresi a sutát. Fekete viszonylag rövid agancs. A szár jó gyöngyös. Rövid vastag ágak, nagy rózsa. Öreg lőhető bak. Lenne, de nem ilyent keresünk. Aztán elmegy az erdősávban és nem látjuk. Nagyon hasonlít az erdősáv elején behívottra. Szerintem ugyanaz a bak. Továbbsípolok. Hátulról hallunk még később reccsenést, de nem jön semmi. A szelünk arra nem jó. Az erdő egyik résén észreveszek még egy bakot, ami óvatosan sunnyog az irányunkba, de végül nem jön ki. Átmegyünk a szója mellett az erdő közepénél lévő lesre. A szója tele friss őznyommal, pedig hajnalig esett. Itt pár hívás után hátulról zörgés. Beszalad egy bak alánk. Én a les oldalától semmit nem látok belőle. Bandi a feljáró nyílásán jól látja odafordulva. Persze a bak egyből kiszúrja és ugrik nagy méltatlankodó riasztással. Én annyit látok csak belőle, hogy egy nagyobb agancsú nagy testű bak. Bandi szerint Ő még életében ilyen hosszú agancsú bakot nem látott. Persze még bakot sem ilyen közelről, ezért ezt fenntartással kell kezelni. Kimegyünk a Lacihoz. Bandi lelkesen meséli az élményeket. Közben kapok egy telefont,fel kell mennem a pénzügyre valamilyen számla ügyben.
Innen megyünk ebédelni, mert már ebédidő van. Kettő körül megyünk ki újra. Ahogy kiérünk, el kezd szakadni az eső. Már ideje volt, mert régen esett. Fél órát a kocsiban gubbasztunk, mire eláll. Mivel még korán van úgy döntünk, hogy a terület közepén lévő nádas körüli lesekről végig hívjuk azt a részt. Három lesen is fenn ülünk huzamosabb ideig. Az elsőnél kijön mellénk az idő közben napsütésesre változott időben egy kis bak. Villás egy éves a sípra oda sem bagózik. Tizenöt méterre ha van jó sokáig elcsipeget. Bandinak nagyon tetszik. A második helyen semmi. A harmadikon egy igen nagy takarással körülvett lesen hátulról egy bak beóvakodik. Csak a fejét látom a gyalogakácok résén keresztül. Középkorú átlagos hatos. Nem jön ki. Valami nem tetszik neki. Később hátrébb riasztani kezd. Szagot kapott a változékony szélben. Már késő délután van mire tovább megyünk . Leállunk hívni egy fa mellé már jó párszor fújom a sípot. Bandi mellettem fészkelődik A dzsekije súrlódik az ágakhoz. Megfordul, és hangosan tördelni kezdi őket. Rá kell szólnom. Valamiért itt sem jön be bak. Még pár helyen hívok eredménytelenül. Laci azt mondja, ha idősebb bak jön be nem túl nagy, akkor azt is meglövethetem. Már kezdi elveszteni a reményt, hogy lövünk ma valamit és már nem nagyon akar ez miatt megint lejönni. Kimegyünk, a szik szélére. Itt a lekaszált réten fekszik egy bak mellette legel két suta. Spektív elő. Az egész héten keresett torz agancsú bak az.
A torz agancsú még barkásan:
Laci is izgalomba jön amikor meglátja. Aztán kiadja rá a tűzparancsot. Ki tudja, mikor látjuk legközelebb. Rá kell cserkelni a rét szélén. Bandinak szigorúan megmondom, hogy egy lépést sem tehet önállóan. Szép óvatosan, ha valamelyik figyel megállva sikerül is őket 90-100 méterre megközelíteni. Közben az egyik suta valami bögölycsípéstől megugorva a fejét rázva a másik suta felé szalad. az megijedve elindul. Erre a bak is felugrik. A lőbotot közben felállítom. Minket még nem vettek észre. A bak keresztben áll. Bandi céloz, és ügyesen fölé lő.
Ismételj!
Az őzek felénk szaladnak még vagy húsz métert és megállnak a keresztben.
A középső a bak lőj.
Durr, megint fölé. Ezt már nem állják és beszaladnak a napraforgóba.
Nem vagyunk túl feldobódottak. Megyünk tovább a szikre. Már fél nyolc van. Az idén még nem kaszált nemzeti parkos lucerna szélén járunk, amikor jó messze vagy ötszáz méterre meglátok egy másik szikpadkán egy őzet. Szaglászva szaladgál és a teste alapján baknak tűnik. Agancsa nem látszik a távolság miatt. Kereső baknak gondolom. Leállítatom a kocsit és csak úgy az ablakból amilyen hangosan tudom, megfújom a sípot. A másodikra megáll, figyel. A harmadikra rohanni kezd.
Bandi ugorj ki, támassz meg a motorháztetőn és célozd meg a bakot, de ne lőj csak akkor, ha szólok. Persze Ő nem látja. Elmagyarázzuk, hol van. Közben hívom. Szaladva jön.
Nem látom eltűnt.
Csak a laposban van, mindjárt feljön a mi padkánkra, csak figyelj.
Felugrik a bak a padkára már csak nyolcvan méterre van. Megáll. a hívásra mindig jön közelebb. Nem hosszú agancs az ágak is vastagok rövidek,tompák mint egy fiatal baknak. Aztán minden hangra közelebb jön. Már csak 50 méter. Negyven. Meglátom a lecsorgó rózsáit. A bal száron is van valami kinövés. Ez nem fiatal. Lőj! Már csak harminc méter és Bandi nem hibázza el. A bak orra bukik. Még szalad tíz métert, aztán elterül a gazos lucernában. Kíváncsian megyünk oda mivel rendesen a nagy rohanásban meg sem tudtuk nézni. Talán az idei üzekedés legszebb bakja. Legalább is nekem.
Bandi felesége nem enged a lakásba trófeát felrakni. Talán a pincében felkerül a falra.
