Na, Karcsi Bátyánk mellett egészen biztosan nem unatkoztak a kollégák és vadászvendégek, annyi szent! Van egyfajta csavaros észjárása!
A csapdázásra visszatérve. Én meg sajnos még nyúlbefogáson nem voltam, pedig nagyon szívesen elmennék (csak jó meleg vacsora kövesse
).
Különben bizonyos fajta befogásokra szívesebben használom a csapdázás szót, azokra, ahol a vad kevésbé gondolja, hogy veszélyben van, és nagyobb a meglepetés. A muflont viszonylag nehéz befogni a hagyományos módszerekkel (pl. befogóudvar). Mondjuk olyan télen, mint az "elmúlt", jól működnek a jól megépített és elhelyezett befogók, de ha nincs tartós hóborítás, akkor kezdődnek a gondok...A muflon nem olyan, mint a vaddisznó, hogy bebújik mindenbe.
Fogtam én is befogóudvarral muflont (véletlenül és ráadásul hó sem volt - ilyen is van...disznókat akartam), ejtőhálóval is. De ha nincs hó, az egyik se működik jól. Ezért is kezdtem el annak idején kidolgozni egy új módszert. Ami egészen egyszerűen abból indul ki - józan paraszti ésszel - , hogy a vad minél kevésbé lássa a kelepcét. Kisebb-nagyobb kínlódások, pozitív és negatív tapasztalatok után összeállt a kép. Még tavasszal áprilisban is fogtam kisbárányos juhot szabad területen. Na de elég a meséből, jöjjön még két videó.
Az elsőn a 27-es csapdázásom közben láthatók a muflonok. Ekkor már megnyugodtak a kezdeti nagy ugrálás után, meg el is fáradtak valamennyire, A csapdában már "csak" 22 jószág van, mert 5 nagyobbacska kost már "kidobtam". Később erre a sorsra jutott a földön fekvő -már összekötözött- kos, és egy másik .
A kukoricát flegmán ropogtató jószág hátsó lábait már összekötöztem, de a lábaim között lévő kései bárány segítségére kellett sietnem, mert igencsak gyötrődött a kosok juhok alatt. A fiatal kosok és bárányok tűrik legjobban a befogást. A korosabb kosok küzdenek, "morognak", nyögnek rendesen....az öreg juhokat is megviseli az esemény. Sérülésem még sohasem volt, de sajnos egy szép juhnak feladta a szíve befogás közben. Ez volt az egyetlen elhullásom eddig, nagyon sajnáltam....érdekes, hogy pont akkor történt ez, amikor három ember pár percre megállt mellette és a többi muflon mellett....
Ezért is csapdázok egyedül...szépen csendben, nyugodtan...mindig arra a példányra koncentrálva, amelyik bajban van.
Sajnos a csapda elsüléséről nincs videóm, amit nagyon sajnálok, de egyszerűen elsütéskor nincs idegrendszerem videózni olyan adrenalinszinttel, mint amivel az ember egy remetekanra lő vadászaton...
A muflonok a második videón már összekötözve fekszenek, később új helyükre egészségesen megérkeztek.
