Sziasztok!
Sok szempontból jeles a 2015-ös év számomra, vadász életem szempontjából különösképpen. Régi, mondhatni már gyermekkori dédelgetett álmom volt az, hogy egyszer a hazai Nagy Ötös közelébe kerüljek. Hálás vagyok az Életnek, hogy idén októberben, ez a vágyam kézzel fogható távolságba került. Az idáig, a Magyar Ötösből egyedüliként hiányzó, muflon kos vadászatra készültünk a Szűcsi-Rózsai Földtulajdonosok Vadásztársaságánál, Kalcsob fórumtársék területén.
Mátraalján, Szűcsi szélén…2015. 10. 23-24.
Október 23-án, péntek kora hajnal, minden eddiginél nagyobb izgalommal vettem vállamra a puskám. Még teljes sötétben sétáltunk Bandi kísérőmmel a kiválasztott területrész felé. Egy fás bokros, itt-ott tisztás erdő mellett álló lesre készültünk, kívül felcsírázott tarló, ami igen jó vadmozgással kecsegtetett. Alig értünk fel a lesre, a lassan derengő fényeknél, a bokros oldalban éppen nappali pihenőjére készülő gímbikát pillantottuk meg. A páratlan 12-es, balszáron hosszú hegyes villás bika trófeája biztosan verte a 7kg-ot. Alaphangnak kitűnő volt, az amúgy is szuper adottságúnak tűnő területrész izgalmának emeléséhez. Közben a pirkadat egyre nagyobb látómezőhöz segített minket és megjelentek az első muflonok is a csíra felső sarkában, több kisebb gímbika társaságában. A várt vadmozgást szinte már felül is múlta a hajnal, sorra innen-onnan muflonok jöttek legelni a buja zöld táblára, de a távolság még jelentős volt közöttünk. Ám mivel szelünk tökéletes volt, a lassan felkelő napsugarakban bírálhatóvá váltak az egyre csak közeledő kosok, több mint 15öt tudtunk keresővel mustrálni. Az elképzelésem egy kb 65 cm csigahosszú, kisívű, befelé növő trófeájú muflon legény volt. Szinte teljesen belegelt elénk a jerkékkel, bárányokkal tarkított nyáj. A kosok között nem találtunk számunkra megfelelőt, lassan szél alá kerülve szépen el is oldalaztak. Még nem vadásztam muflonra, ugyan a túra előtt nagyon sokat olvastam, néztem videókat velük kapcsolatban, természetesen egy pár pillanat alatt rabul ejtett, e számomra gyönyörű állatok valós közelsége.
A les után még elindultunk az erdőbe cserkelni, ami hatalmas élmény. Egy nyájat „ugrasztottunk” meg, de csak messziről láthattuk elrobogni a felettébb figyelmes, éles szemű muflonokat. E reggelre ennyi jutott, ami talán több is volt, mint amire számítottam.
A felcsírázott tarló az első hajnalon
Ha lehet, e hajnal után még nagyobb várakozással vártam a délutánt és alkonyatot. Ismét ugyanarra a lesre esett a választás, ám ahogy a vadászatban olykor lenni szokott, a „forgalmas” reggel után az esténk szinte teljesen üres volt. Itt-ott villant meg egy-egy muflon a ritkásabb bokros oldalban. A csírán, a már jó szürkületben kiváltó fiatal gímbikán kívül nem mutatkozott semmi. Nem voltam csalódott, volt még időnk bőven a hétvégéből.
A lesről az erdő felé nézve, október délutáni napsütésben
Az este szuper hangulatban telt, ezúton is köszönöm
Kalcsob fórumtársnak és családjának azt a vendégszeretetet, amivel Vadászcimborámat és Engem fogadtak. A délután folyamán csatlakozott még a szállásra
Lesipuskás fórumtárs is, mondhatjuk, hogy remekül sikerült a vacsora..
Kissé álmosan, de annál nagyobb lendülettel vágtunk neki a szombat hajnalnak. A helyszín változatlan, bíztunk a hely hajnali „varázsában”. Nem kellett csalódnunk, kissé később mint előző nap, de egyre csak sorakoztak ki a muflonok a csírára. Ott egy 8as nyáj, itt egy 15ös, lassan ott tartottunk, hogy legalább 60 muflon legelészik előttünk, mint tegnap, messzebbről felénk közeledve. Már a napsugarakban távcsöveztük a közben összekapcsolódott nyájat, izgalommal kerestük, van-e nekem való kos. Mondanom sem kell számos legény incselkedett a nyáj jerkéivel, viszont vagy túl fiatalok vagy kímélendő egyedek voltak. Viszont volt egy, egyetlen egy, amire mindkettőnk keresője, ha el is kalandoztunk a nyájban, mindig visszatalált. A sor harmadik harmadában levő jerkéket kerülgette, végig mozgásban volt, mondhatni a legaktívabb tagja volt a bulinak. Viszonylag kisívű, befelé növő, aránylag vékonyabb csigás lőhető kos volt, noha azt mindketten éreztük, hogy a 65 cm nem biztos, hogy megállítja.. Lassacskán oda értünk, hogy a nyáj eleje túl is haladt a les vonalán, már a végén csipegető muflonok is 150 méteren belülre kerültek. Nagyon megtetszett a bizonyos Kos. Úgy döntöttem a keresőt óvatosan a CZ-re cserélem. Eddig is folyamatosan emelkedett a vadászláz bennem, de a puskával a kezemben ez hatványozódni látszott. Több percig néztem a céltávcsövön keresztül a Kiszemeltet, de az mint írtam is, végig mozgásban volt, hol szemben, hol farral állt, hol a jerkék között szaglászott. Bandi közben próbált finoman utalni rá, hogy döntésre kell vinni a dolgot mert lassan a nyáj eleje tényleg szél alá kerül és viszi az egész társaságot. Ahogy ezt megbeszéltük a szemem sarkából láttam is, hogy az első jerkék hirtelen felbomlottak a sorból és az egész csapat megáll és meredten figyelnek. Ez lett az én pillanatom. A Kos teljesen keresztben megállt, se mögötte se előtte zavaró tényező. A szálkereszt a helyén, meghúztam az elsütő billentyűt - útjára engedtem a 11,7 grammos SPCE magot. Élesen hallatszott a becsapódás, a Kos az elejét megdobva jelezte a találatot és furcsa rogyasztó léptekkel félkörívben váltott ki az elugró nyájból és kb 30-40 méter múlva felbukott....
A lövés utáni pár percről beszéljen
Lesipuskás képsorozata, akinek nem tudom elégszer megköszönni a távolból elkészített fotókat:
Beszédes kép az aktuális lelkiállapotomról,
örömömről, amikor odaléphettem a Kosom mellé...
A trófea: 70-70 cm , 4 év , 183,1 CIC pont.
Február végére remélem a Trófeafal topicban meg tudom mutatni, hogyan sikerült Kubatov Imre mester munkája.
Vadászüdvözlettel:
FeCZo
