Sziasztok!
Még az előző szezonban sikerült első kosomat elejtenem.
Egy háromnapos túrát terveztünk , hogy sikerrel járjunk.
Délelőtt 11- kor már a barátnál jelentkeztem , hogy készen állok / testileg, mert lelkileg nagyon izgultam előtte napokban alig tudtam aludni./
Ő a következő utasítással nyugtatott:
-Pakolj le öltözz át és egykor kinézünk egy körre!
Milyen igaza van utazós ruhában , félcipőben kicsit nehézkes lenne.
Egy órakor már indulunk a vadászháztól, autóval.
400 méter utàn már egy villanó fehér fart látunk .Fék , de már szabadszemmel látjuk tarvadrudli , nyugodtan vonulnak elfelé.
Barátom megjegyzi:
-Itt a házam mellett legalább nyugtotok van! Ide nem jár senki , nem gondolják, hogy a vadászháztól pár méterre tanyáznak.Meg egyébként is itt szépek az erdőben!
Csendben elmosolyodok.És belegondolva , igaza is van.De a tűz ami valahonnan fellobban nem magyarázható.A másik oldal pedig- több ezer lövés és "fentről" kiadott kilövési terv teljesítése , -szintén egy megérthető dolog.
Szálas erdőben megyünk tovàbb a fákra a dér ráfagyott és gyönyörű fehérre festi az egyébkén levelek nélküli kopár szálerdőt.
A szarvasok után kb 2 percre megint egy csapatot látunk, de ők többen vannak.
ÉSHÁT NEM IS SZARVASOK!!!!
Életemben először látok szabadon muflonokat , barátom nyugodtan sorolja kicsi , fiatal, nagyon szép , ezt nem bántjuk , na a végén az a kettő,azokat megpróbáljuk.
Én még mindig csak nézem őket , pillananyilag eszembe sem jut a puska.
Mivel nyugodtak és rétegvonal mentén haladnak autóval feléjük -eléjük megyünk és várhatóan szembe jönnek, a szél pedig a völgyből húz felfelé.
A terv addig jó volt , a kocsiból kiszálltunk.A deres erdő úgy ropogott mintha hungarocelen sétáltunk volna,és a csapat is sietősre fogta és mire a tervezett helyre értünk alattunk 60 méterre ballagtak már elfelé.
Kocsiba vissza és mentünk tovább.Még láttunk pár csapatot , de feljebb levő területrészen a köd állandó volt így befejeztük és vissza a szállásra.
Másnap reggel másfelé indultunk, kicsit engedett az idő, szépen tudtunk cserkelni.Láttunk szarvasokat, őzeket ,de a nyergesek nem mutatták magukat.
Egy nyiladékon kísérőm megtorpan, én is odalesek , és három süldő áll a nyiladékon.Gondolom én szabad szemmel, de a távcsőben már látom a jerkéket .El is szégyellem magam , hogy nem tudom megkülönböztetni őket , de társam visszahoz a mondatával:
-Jó sötét jerkék, de készülj , mert jobbról jön a többi!!!
Lőbot, rajta a puska, és màr lép is ki az első kos , jó kifelé kanyarodó csiga, hagyjuk
2. és 3. gyerek kosok , de a másik három csakúgy repül át a nyiladékon kicsit elfelé.
Ezekből , mondja barátom egy igen jó selejt nyakbanövős volt azt kéne megcsípni.
Ismeri a vadak mozgását öreg barátom , mert mi ahonnan jöttünk azon az úton sietünk tovább , mert előttünk fognak átváltani a védelmet nyújtó sürübe.
Igaza van már egy jerke áll keresztbe az úton, mese nincs
, már pozícióba kell lenni.
Jön a kos szép nyerges jó csiga ami az álla alatt van.
Kapom az utasítást, ha azt mondja jó , lőhetem, de hogy mikor lövök azt rám bízza ahogy érzem.
A kos kilép a nyiladék közepére és a sürübe néz.Nem tudjuk oldalról milyen .Fél perc is eltelik mire nehezen felénk fordul de már zárom is a fegyvert.
Igaz hogy nem muflonos területen vadászok, de ez egy reményteljes középkorú kifelé induló csigájú legény volt.
Mozdulatomat csendes megelégedett mosoly és tekintet kísérte.
Úgy éreztem ekkor , hogy már ezért megérte ez a vadászat és ha semmi sem sikerül akkor is itt van a mindennél többet érő barátság és egy tapasztalt elismert szakember megelégedettsége irántam.
Ezt a napot befejeztük és este vacsoráztunk és sokat beszélgettünk.
Utolsó reggel egy egészen más területen, egy füves legelőszerű terület felé haladtunk aminek felső része egészen meredeken nyúlik az erdőbe.
-Itt szokott lenni egy csapat kos!
Mondja , de sajnos semmi sincs kint. Haladunk tovább a föld mellett, amit kb 25m széles aká cos sáv- ami egy 4-5 m mély árkot is magába foglal - választja el a következő földtöl ami egy frissen szántott mg.-i föld.Ez ugyanúgy hajlik felfelé csak homorúan .
Ahogy a akácsáv másik oldalát is látjuk, az autó nagyot bólint előre és már kapom is a távcsövet.
A szántáson egy 9 főből álló kos csapat amiben számkmra csak jobbnál jobb legények vannak. De egyre az áldást megkapom, állba induló csigás .Szól az itiner.
Autóval vissza az akácsáv felé és a takarásba rácserkelve meg lehet lőni.
Oké jó terv! Gondoltam.
Autó megállt én szállok ki és várom a kisérőmet.
Ő az ablakon súgja:
-Vidd a lőbotot és az állbanövőst!!!
Nem tudom , milyen arcot vágtam , de mosolyogva tovább hajtott.
Én felocsúdva a nyílt terepen az akácosik 200-250 métert futottam, majd óvatosan a szántás felé cserkeltem.
Már beljebb vonultak és a sokadik érzékük is súgott nekik mert idegesek voltak.
Én idegesen , lőbot, fegyver, távcső kombinációval szórakoztam.
Végre pozicióban vagyok, de nem vagyok biztos a dolgomban, várom hogy mindegyik felém is nézzen.Oké megvan melyiket szabad, mert a tobbinek a szarva távol van a nyakuktól, ennek befelé nőtt.
De folyamatosan együtt a csapat , a pulzusom meg az egekben . Ezen a helyzeten könnyít rajtam az egyik legény ,mert elindulnak elfelé tőlem .Most lehetne lőni mert eltávolodtak egymástól, de nemlehet lőni mert farba....
Így az én szorult helyzetem megoldódott.
Indulok vissza , és látom öreg barátom kocsija feltűnik.Mikor az útra érek Ő iy ott van.
-Láttam mindent. Mit idegeskedsz? Nyugodj meg, elibük kerülünk.
Valahonnan a vén zsivány figyelt , és ez így is van rendjén...
A szántás felső felére cserkelünk a csapat a föld közepén.A távmérő 152m -t mond. Nem vállalkozok a lövésre csak mozdulnak valamerre.Kb 20 perc tipródás után az akácosba illetőleg a túloldalán lévő rétre indulnak.Ahogy az utolsót is elnyeli az akácos futàs nekünk is át ezen az árkon le és fel.Hát mit mondjak még le úgy- ahogy , de fel! Bekapcsoltunk mindent még az elsőkerék hajtást is:) szószerint négykézláb.
Na ez igen ez már vadászat!!!
(Otthon is ezt kedvelem , hál isten nálunk körzeten belül cserkelhetünk és ezt nem cserélném el semmiért se )
Átértünk és vártunk.Semmi sokáig mígnem kb 90-100 m -re kilépett az egyik.
Én törökülésbe vágódtam kicsit nekidűlve egy akácnak , nagyon biztosnak éreztem .
Barátomat ezután hallgattam és céltávcsőben néztem amiket mond, majd a 6.nál
-Ő lesz az!! Most megy előre takarásban, most jobbról a harmadik.
Látom , de végig takarva áll, és ekkor jött Diana aki az elötte álló kettőre rápasoklt ,mert mint 2 csikó úgy ugrottak arrébb 3-4 lépést. Ez pont arra volt elég hogy a szálkereszt ràtapadt a kos nyaktövére és hihetetlen nyugalommal érintettem meg a ravaszt.
A többi futott egy kört a fekvő kos körül, nem tudták hova tenni a dolgot.Csak mikor megmozdultunk kezdek eszeveszett rohanásba.
Üres lett a rét csak az ÉN kosom maradt nyugodtan ravatalán.
Mivel láttuk szegény elesését hozzá mentünk.Szemében a fény épp akkor kezdett megtörni,és bennem is ami sajnálatot akkor éreztem , mert nagyon boldog voltam mint mikor első bikámat is lőttem , de ez más volt és ezt érezte , látta barátom és segített!
-Boldog vagyok , hogy nálam ejtetted el első kosodat !
És átadta a töretet.Hát hogy mondjam , nem az érzékenységről vagyok híres ,de ....
Természetesen a zsigerelés az elejtő feladata , krotália, dokumentáció, vadászház!!
Nyúzás, koccintás, vacsora,kocccintás,koccccintás ,kocccccccint.......
Aztán reggel benőtt szemmel, sajgó fejjel elbúcsúztunk.
Azóta kész a trófea is és barátság továbbra is töretlen.
