Üdv Robi!
Szerintem a szín elsősorban öröklött tényezőkön múlik.
Ráadásul úgy vettem észre, hogy a sötét szín domináns. Legalábbis sötét anyának sötét báránya születik normál kostól. Ha sötét a test, sötét a csiga is többnyire (lehetnek kivételek, én még nem láttam). Én szeretem a sötét csigaszínt, nem csak azért, mert szebb, hanem azért is, mert általában keményebb, jobban ellenáll a sérüléseknek.
Viszont a csiga külső részének színe, ahol a kos dörzsöli azt és ahol a küzdő kosok szarva összeér, megkopik és kifakulhat (nagyobb darabok ki is törhetnek). Viszont a jó színű szaruanyagból álló csiga szebb marad (persze ez függ a kos viselkedésétől is <- ivararány).
De érdekes dolog ez a csiga! Sokmindenről tanúskodik, sokminden visszakereshető rajta. Betegségnek, takarmány váltásnak, anyagcsere zavarnak mind nyoma van. Mint a körmünkön a cinkhiánynak egy fehér folt képében, csak a csigán pl. egy fehéres hiányos sérülékeny rétegű sáv alakjában jelentkezik. És visszavonhatatlan, nem dobja el tél végén, hogy a következő évben szebbet növesszen. :
A jobb tápláléktól erősebb/egészségesebb lesz a csiga, fényesebb a szőr, de a színe szerintem nem változik, mint ahogyan a mi hajszínünk se változik az évszakoknak megfelelően (esetleg szőkül/fakul a naptól).
Állomány szintjén ez olyan, mint a csiga egyéb jellemzői. Nyilván meghatározz az induló állomány milyensége, az állománykezelés, az esetleges vérfrissítésekkel behozott tulajdonságok.
Vadászüdv!
