Megtört a jég...sziasztok !
Albertírsa.
Harmatrázó VT területe
2012.02.24. 17h
Őz suta, gida
Zastava Mauser 30-06
Remington PSP 180gr
87 m
Tűzbe rogyott...szívlövés
Felavattak 
Egy nagyon régi kedves barátom (szerelőm volt 6 éven át a versenyeimen), hívott 23-án, hogy kapjam magam és menjek mert a nagybátyja szabadnapos és mehetnénk ki őzet lőni.
Nem ment a dolog ilyen adj uram Isten azonnal...hát megbeszéltük, hogy másnap fél kettőre érkezem hozzájuk.
Viccelődve, ebéddel fogadtak, a csomagtartóba rejtett pálinkát, örömmel fogadták és betették a hűtőbe...reméljük lesz miért felbontani este
Pakolás, be a terepjáróba. hét ágra sütött a nap, fújt a szél, de a kedvesség, a jó idő, teljesen más színezetet adott a dolognak, mint a már előzőleg leírt alkalom.
Vettünk kukoricát...irány az erdő.
Odafelé menet csak tátottam a számat és hallgattam, hogy éppen mit is látunk, madarakat, a földeket...végigbeszélgettük az utat és észre sem vettem mennyi új információhoz juttatott a kísérőm.
Megérkezve, két szóróra is szórtunk eleséget, majd elhelyezkedtünk a teljesen zárt lesen. Meleg volt, egy szál pulcsira vetkőztünk. Nem nyikorgott nem zörgött a les, így ez is nagy előny volt a számomra.
Egy óra eltelt mikor úgy 150 m-re az erdőből kilépett egymás után két csodálatos bak, az egyik teljesen készen volt, már csak tisztításra várt, a másik az első agancsát rakta...szépek voltak. Mögöttük jött két suta, majd vagy négy öt méterre utánuk egy gida. Tudtam, hogy a gida az amit szeretnék, több okból kifolyólag is (sutába már gida lehet, stb.)
Megérkeztek a szóróra. A gida odament az egyik sutához amely kitakarta...de láss csodát, elhajtotta maga mellől. Átment a másikhoz, az is elhajtotta.Nem az övék volt...
A forgolódásban, a gida elindult az erdőféle, azt hittük átmegy a másik szóróra, de nem...lefeküdt.
Egyszer csak felállt és takarásban, de elindult vissza a többiekhez (kísérőm végig keresővel, én meg a céltávcsőben követtem a dolgok menetét és kísértem figyelemmel)
Folyamatosan hallottam az infókat..kiért...befordult..ha akarom, most lőhetem...tökéletesen benne volt a célkeresztben, kibiztosítottam, schneller...most lőhetek...ahogy átfutott az agyamon, eldördült a lövés...helyben megfordult és összerogyott. Boldog, örömteli hangot hallottam...csodálatos, tökéletes lövés...gratulálok, ez igen.
Nem gondoltam volna, hogy emberi agyban képes ezred másodperc alatt annyi gondolat átfutni, mint az enyémen átfutott, mikor meghallottam a saját puskám hangját.
"Ne menjen tovább...pontosan találjam el...a célzás jó volt, a puska jól be van lőve, tökéletes a támaszték...nem hibázhatom el..."Mosolyogva, vállveregetve, gratulálva, szedtük a cuccainkat össze...összepakoltunk, a lesen rendet hagytunk...és elindultunk, hogy birtokba vehessem életem első vadját.
Minden az illendőségnek megfelelően zajlott a továbbiakba...
Köszönöm Diána. Köszönöm vendéglátóimnak, hogy felejthetetlenné tették az első sikeres vadászatomat
