Ajjaj! Én most csúnyákat fogok írni!
Először is:
Utópisztikus gondolat, hogy a hím ivarú egyedek válogatásával valamely vadfaj genetikai állománya belátható időn belül jelentősen megváltoztatható, természetesen normál méretű állományt feltételezve. A vadaskerten nevelt csodaszarvasok példája ugyan mást mutat, de ez állattenyésztési és nem vadgazdálkodási kategória. Ennek utána lehet olvasni újabb kori szakirodalomban. A selejtezés elsődleges célja nem a génállomány javítása, hanem -ha szabad ezt a kifejezést használni- a "hozam" maximalizálása, vagyis a várhatóan legnagyobb értéket produkáló egyedek eljuttatása addig a korig, ahol majd hasznosítani szeretnénk.
Ha feltételezzük, hogy egy jó képességű bikát, vagy bakot a tényleg "érett" korában ejtjük el, akkor bőven volt ideje kitűnő génjei átadására. Ha korábban tesszük ezt, akkor valóban csökken az esélye a szaporodásra, de itt nem a párzási időszakban, vagy előtte történő vadászat a gond, hanem az elvárhatónál fiatalabb kori elejtés.
Másodszor:
Az őz hasznosításáról nagy átlagban elmondható, hogy a kívánatosnál alacsonyabb. Ismert példa, hogy Dániában azonos területre vetítve cca. négyszer annyi őzet ejtenek el, mint mi, ennek ellenére nincs a kipusztulás szélén. Ha az őzállomány felduzzad, a territoriális viselkedés miatt a "fölösleg" kivándorol a területről, illetve csak kivándorolna, mert a környezet is telített, ott sem talál helyet. Ilyen helyen a bakgidák kímélete értelmetlen, nem lesz helyük, ahol tisztességes agancsot rakjanak föl, ide-oda űzött, nyiszlett gombnyársas lesz belőlük.
Harmadszor:
Az őzállomány minőségének romlása teljes egészében a vadgazdálkodási gyakorlatnak köszönhető, ebben egyetértünk. A bakok esetében gond az elfiatalodás. Ez ellen két dolgot lehet tenni. A középkorú, arra érdemes bakokat kímélni, a fiatalok létszámát pedig csökkenteni, hogy az elfoglalt területek nagysága nőhessen, így kevesebb stresszel, jobb körülmények között rakhasson fel a bak. Vagyis lőni kell a bak gidát is. A suták elejtésénél természetesen lehetőség szerint a beteg, gyengébb egyedek elejtése a kívánatos. Ugyanakkor csak ezzel az állomány létszáma nem tartható a kívánatos szinten. Az egy gidás és "meddő" suták elejtését nem kell misztifikálni, csakúgy a két gidát vezetők kíméletét sem. Ha a sutalétszámot csökkentjük, azonos élőhelyi feltételek mellett hirtelen csökken a "meddő" suták száma és nő a két gidát vezetőké, mert az élőhelyi feltételek a megmaradóknak jelentősen javulnak. A szükségesnél kisebb tarvad hasznosításnak az állományra gyakorolt hatásán túl más gondja is van. Nevezetesen: lemondunk az őzből származó bevételeink egy jelentős részéről, a költségvetésünkben tátongó hiányt pedig ismét középkorú bakok elejtésével kívánjuk kompenzálni!
Az előbbiek alapján számomra felfoghatatlan, miért a krotáliák összenyomkodása a megoldás!? Azt hiszem, tényleg rendet kellene tenni a fejekben!
Gábor!
Előre jelzem, hogy 4200 ha-on vadászunk.
Az őz esetében - konkrétan nálunk - a tervben szerepelő 35 bakból 12 elejtéséből bejött a tervezett bevétel! Így nem állunk bevétel kényszer alatt. A tervben szereplő 42db suta-gidából meg nem is terveztünk külön bevételt! 30db-nál többet nem is fogunk kilőni. Az elejtett vad húsa természetesen hasznosítva van, de hangsúlyozom a terveinkben nem állítottunk be bevételt.
Sajnos a tavalyi év viszonyai miatt, és valószínűleg sok más számunkra is még ismeretlen ok miatt az őz állomány egy kis mértékű csökkenésnek indult. A gidák ivar aránya meglehetősen jelentősen eltolódott a bakgidák javára!!! Ez természetesen nem jelenti automatikusan azt, hogy irreálisan sok a bak a területen.
Ismerve más területek lehetőségeit is, és tudva, hogy ők is ehhez hasonló gondokkal küzdenek, ezért mondom én - és tartom most is - ,hogy igen is egy minden szempontból elfogadható megoldás a krotáliák összenyomása.
