Gratulálok a Lászlóknak, szép volt.
Valami hasonló történt velem is a múlt hétvégén.
Szombat délután régi barátom nevét írja ki telefonom. Benn van még jó néhány gidájuk mondja, nem lenne-e kedvem vasárnap reggel elejteni egyet, kérdi.
Bár nem volt tervezve vadászat vasárnapra, kaptam az alakalmon. Új szerzeményem a NORINCO .223 Rem csak belőve van még (tudom-tudom, az a magas lövés hiány), kipróbálva nem.
Örömmel pakolok vasárnap reggel, tenném a puskát a tartóba, de a kisördög csak nem hagy békén.
Hirtelen elhatározásomban három kattintással emelek a találati ponton, ez kb.: 2 cm.
Szépen kezd világosodni mikor a vadászháznál parolázunk a hivatásos vadásszal. Nekiindulunk a terepjáróval.
A februári tavasz úgy látszik az őzeket is megérintette, rengeteget látunk, nagy a mozgás.
Házigazdáim gusztálgatják a bakokat, gyönyörű példányokkal is találkozunk. Már szinte be is osztják, melyik lesz a Franciáké, melyik, az Olaszoké… hiába na, sajnos a vadászat sincs meg üzlet nélkül.
Közben persze keressük a lőhető gidát. Nagyon szép az állomány nem könnyű bármelyikre is rámondani, hogy na, Ő legyen az.
Egy friss ültetésen felfedezünk egy kisebb rudlit, 3 suta, 4 gida csipegeti a fiatal fákat.
Az egyik gidát még távcső nélkül is jóval kisebb testűnek látom a többinél, nem is kell sokat várnom, elhangzik az ukász.
A két suta után a gida lőhető.
Ekkorra már a kocsi hátulján támaszkodik puskám, nem nehéz célba vennem a kb.: 140-150 m-re levő őzet. Kissé ferdén áll, így lapocka mögé helyezem a pontot és lövök.
Megrogyik, jó tíz métert támolyog még, majd elfekszik.
Kísérőm is kiszállnak a kocsiból, odasétálunk a fekvő suta gidához.
Végtisztesség, néhány fénykép, köszönet.
Csodás volt ez a néhány óra, jó érzéssel térek haza.
