Köszönöm a gratulációkat.
Az őszinte igazság az,hogy nem gyakoroltam én túl nagy kegyet.
A vadászati lehetőségeim nagyobbak,mint amit igazán ki tudnék meríteni.
Foglakozásomból adódóan nagyon sok nagyszerű emberrel találkozom nap ,mint nap,és nem kevesen közülük vadászemberek.
A foglalkozásom olyan ,hogy ezen emberek sokszor szorult helyzetben vannak,amit nem próbálok kihasználni,hanem törekszem emberséges megoldást találni a problémáikra,ami persze mindig mindkettőnk érdekét ,javát szolgálja,nem csak az enyémet.
Ezek az emberek aztán(,pláne ha előzőleg voltak rossz tapasztalataik)megbecsülnek.
Ezen emberek meghívásának sem tudok eleget tenni,mert ha szabadidőm keletkezik,akkor nekem egyszerűbb kifutnom a saját területünkre.
Van,hogy már nekem kellemetlen a sokadik vadászati meghívását az illetőnek visszautasítani,de egyszerűen sokat dolgozom,és ebbe a " hajszába" könnyebb beleilleszteni a saját terület adta előnyöket(távolság,helyismeret,idő).
Próbáltak már "beszerezni" más társaságokba,de a MI társaságunkat,azok tagjait nagyon szeretem,jó kis közösség ez a mienk,igazából csak kisebb súrlódások vannak ,de csak néha.
Véleményem szerint viszont nem biztos,hogy olyan vendéget kell hívni,akitől elvárjuk,hogy visszahívjon.
Ha vissza tud hívni,akkor vadásztathatja Ő saját magát is.
Olyan vadászembereket kellene meghívni,akik kevesebb vadászati lehetőséghez jutnak,mert bennük is ugyanaz a szenvedély "munkál" ,csak éppen kevesebb szerencse érte őket az életben.
Ahogy egyik vadásztársam találóan megfogalmazta: "Az élethez szerencse kell."
Persze ismeretlenül az ember egy másik vadásztárssal "befürödhet",de nekem csak jó tapasztalataim voltak kollégákkal,legalábbis vendégségben nagyon jól tudtunk együtt szórakozni
.
Bartalis Lászlóban is egy nagyon kellemes modorú ,jó vadászcimborának való ,jó embert ismerhettem meg.
Azt hiszem az én "szerencsémből" sikerült neki is cseppentenem egy kicsit,mert véleményem szerint jól érezte magát.
Én pedig legalább olyan jól éreztem magam,amikor vadásztattam őt,mintha csak magam szórakoztatására tettem volna mindezt.
Azt mondta nekem egy asztalosiparban dolgozó cimborám,hogy :
-Laci ! Minden napra legyen egy jó cselekedeted,akármilyen pici is,és meglátod te is boldogabban hajtod tőle álomra a fejed.
Nekem erre a napra ez volt a napi jó cselekedetem.
Laci neked pedig azt kívánom,hogy a környezetedben minél több önzetlen ember segítsen újabbnál újabb élményekhez.
Vadászüdvözlettel : lacika
