Én igazából nem értem ezt az állandó visszatérő civakodást!
Ezerszer ki lett tárgyalva már a kalap-sapka, a fent a kalap- lent a kalap, szórón lőni, - szórón nem lőni téma, és soha nem jutottunk egyességre.
Lehet rám dobálni a sarat, de nekem már kezd elegem lenni ebből az álszentességből.
-Én télen prémsapkában vadászok. Ha olyan a kedvem, -15 fokban is kint ülök akár egész éjjel, és nem kalapban! A kocsiba tartok egy kalapot, hogy terítéknél, töretnél tudjam használni. Ma úgy döntöttem, hogy kiteszem a kocsiból, és teszek rá, hogy ki mit mond. Legfeljebb nem tűzök töretet mellé. De ha már nagyon "szabályosak" akarunk lenni, az eredetileg csak a trófeás vadnak járt, az pedig az elmúlt tíz-tizenöt évben nem is lőttem. (Én a sutavadra is készítek magamnak, vagy vendégemnek! Ez van!
)
- A lelőtt vadhoz mindég levett fejfedővel lépek oda. Elmormogom a magam kis mondandóját, aztán visszateszem a kalapomat a fejemre. Rendezem a rendezendőket, elkészítem a terítéket, elhelyezem a töreteket, stb. Mikor mindennel készen vagyok, még egyszer leveszem a kalapomat, pár másodperc alatt végiggondolom a történteket.......és részemről a "ravatalnak" vége! Ha fényképet készítek, általában leveszem a kalapot, de ha elfelejtem sem szúrom magam tökön. Egyszer elkezdtem végignézni vadászkönyveimet azért, hogy megszámoljam vajon a vadászat nagyjai hányszor fényképeztették magukat kalapba, vagy a nélkül.
Hát meg kell mondjam, inkább kalappal a fejükön feszítenek. Akkor én, egyszerű kis szarjankó miért csináljak magamnak ekkora lelkiismeret furdalást. De elmondhatom, hogy a németek - akiktől a vadászati kultúránk nagy része állítólag származik - ennél sokkal durvább dolgokat is mutatnak!
- A szóróról !?
A mi területünk 4200 hektárján a legmagasabb pont a vakondtúrás. Alig van olyan területrész, ahol pár száz méteren belül nincs egyetlen tanya sem. Ilyen területen én nem szívesen lövök a földről. Olyan területen vadászók, ahol a zergeb@szta dombok egymást érik, el sem hiszik, hogy itt is lehet vadászni.
Lehet! Főleg magaslesről! De nálunk szinte minden magasles mellett szóró van!
Na akkor most mi a helyzet? Lőni, vagy nem lőni?
Aztán magyarázza már el nekem valaki, mennyivel mostohább állat a vaddisznó, hogy azt lehet szórón lőni? Vagy a róka, aminek előszeretettel csinálnak dögteret! De ha már itt tartunk, mennyivel etikusabb meglőni bármelyik táplálkozási helyén vagy a környék egyetlen lucernatábláján, dagonyánál, patakparton, ..stb. meglőni bármit. Azért, mert mi úgy döntöttünk, hogy első a gím, második.....a legutolsó pedig amit mi annak ítéltünk.
Mi van a Larsen csapdával? Tapsolunk, kitüntetést osztunk, ha valaki kimagasló eredményt ér el a csapdával! És mi van a megfogott szarkák fiókáival, amelyek nyomorultul pusztulnak.
Én sokkal gusztustalanabbnak tartom, mikor egy disznóhajtáson válogatás nélkül lőnek mindent, (mondom, mindent!) és a terítéken több a bika, mint bármelyik többi vad együtt. Vagy ahol olyan nem kívánatos vad a dám, hogy hajtáson ki van adva, hogy aki elé kerül egy, ne is nézze milyen, csak lője.
Sok helyen nem is ismernek olyat, hogy koca! Van a vaddisznó, ami a vadkárt okozza! A kocát is le kell lőni! Majd elmegy kompetenciába. De ki ne hallott volna a "csapos ünőről", a "tökös sutáról".....?
Undorító, ahogy fentről lefelé, lentről felfelé mutogatunk, kenjük a "pasztát" fel, le, miközben szépen lassan csökken, satnyul a magyar Vad!
Ha olvasunk vadászat előtti ivászatról, már törjük is a pálcát. Ha mi iszunk az más!
De azt hiszem, ezeket lehetne reggelig folytatni.
Mielőtt bárkiben felmerülne a kérdés, igen, én is vadászok! Nem vagyok én sem különb a Deákné vásznánál, és azt sem gondolom, hogy én őrzöm a bölcsek kövét! Csak úgy gondolom, van itt egyéb olyan dolog amivel foglalkoznunk kellene, a helyett, hogy egymást cseszegetjük.
Félreértés ne essék nagyon nagy szükség van a vadászati kultúra ápolására, a vadászati etika és etikett széles kőrben való megismertetésére, a vadászat elfogadtatására. Természetesen ne menjünk el ezután sem a szabálytalanságok, etikátlanságok mellett, de ne is rágjunk péppé minden csontot. Nem azzal kell népszerűsíteni magunkat, hogy fennen hirdetjük hibátlanságunkat. Azt sem kell elfelejteni, hogy az ország különböző területein a helyi sajátosságoknak megfelelően alakultak a vadászati módok. (A Hortobágyon gödörből lövik a libát, máshol egyszerűen beálltak a nádba!) Mielőtt elmarasztaló véleményt mondunk valakiről, egy kicsit gondolkozzunk.
Írtam mindezt azért, mert felmerült itt a lövés időpontja, a szomszédból átváltott vad lövése, kalap, stb, ami jó alkalom megint egy kis kötözködésre. Hogy egy fénykép vajon mikor készült, ki a francot érdekel. Azon miért nem akadtok ki, hogy az este elejtett vadról reggel készül fénykép! Tanuljunk már meg mások örömében osztozni, és ne mindenben a tüskét keresgéljük. Én sem kérdeztem még meg senkitől, hogy van e engedélye éjjel lőni a disznót! Mert ugye a vadkárelhárításnak már vége, és az egyéb ilyenre engedély kell! Egyszerűen azt feltételezem, hogy törvényesen vadászik. Ha nem, majd számon kéri tőle akire tartozik.
Elmondom, az a most ismételten felemlegetett dámbika a mi területünkről váltott át anno, és ott lőtte mag a vadásztárs. Nincs ezzel semmi baj. A vad már csak ilyen. Hol itt van, hol ott. Azon a területen is van dám, még ha lényegesen kevesebb is mint nálunk. Van engedélyük a kilövésre, lőhető volt, bejött, meglőtte és kész! Én sem szoktam megkérdezni egyetlen egy vadtól sem, amit a határhoz közel meglövök, hogy hol szokott többet lenni. Az pedig, hogy szórón lőtte, ezen a vidéken természetes. (Náluk, a szomszédban még fa is alig van!) Itt, felénk az őzet is meglövik a szórón. Viszont, nem lövünk sutát januárban (mikor már arasznyi benne a gida), nem kotorékozunk amikor kis rókák vannak, nem vadászunk disznóra egyáltalán februártól júniusig, és még sorolhatnám. Itt ez a szokás!
