Az első dámom.
Hogy is kezdjem, talán a helyszínnel. Alirét. Álmaiban ilyennek gondoltam az én munkahelyemet, ahol mint hivatásos dolgozom. A pesti, zsongó városi embernek elsőre talán agytompító a csend, nyugalom. A környéket vadászházastól, szolgálati lakásostól leírni, fényképekkel bemutatni élethűen nem lehet, ezt látni kell. Mesebeli kép fogadja az ideérkezőt.
Megérkeztünk a hivatásos szolgálati lakásához, ami 60 méterre van a vadászháztól. Ott állt a barátom Toyota Hiluxa, amit eladott a hivatásosnak, így kerültünk ismeretségbe és ezért tudtunk lejutni ebbe a paradicsomba.
Egy nagyon szimpatikus, 40 év körüli vadász fogadott, Ő volt Nagy Árpád.
Be kellett mennünk hozzá, mert a köszöntőt és a pertut mindenképpen meg kellett innunk.
Rövid ismerkedés után megbeszéltük a továbbiakat, majd elmentünk kipakolni és a helyünket elfoglalni a vadászházban.
A vadászházat leírni, hát az én írói vénám ehhez kevés. Otthonos, pazar, barátias a földszinti társalgó, étkező. A fenti hálószobák kétágyasak, minden szobában külön fürdő WC-vel, hiába na, első osztályú a vadászház, bár az árakban is meglátszik. Félpanzióval egy főre egy este 55 euro. Ettől függetlenül érdemes kipróbálni.
Gyors kipakolás, kaja és már indultunk is vadászni.
Barátaim disznót és gím tarvadat szerettek volna lőni, ezért Ők szabadterületre kerültek. Mi viszont a kertbe mentünk, ami a mostani állapot szerint kb. 160 hektár.
Egy magasabb gerincre felérve láttuk, hogy muflonok vannak az öreg tölgyerdőben, de sajnos a szél ellenünk volt, így lövésre nem került sor. Tovább cserkelve az úton a domb mögött megláttunk egy dám rudlit. Nagyon óvatosan elmentünk az előttünk lévő lesig, amire sikerült felmászni anélkül, hogy az éles dám szemek észrevettek volna. Kicsit nézelődtünk, variáltunk, de sokallottam a távolságot. Mindketten 250 méter körülinek ítéltük, ezért közelebb cserkeltünk, ami nem volt ám könnyű feladat, mert aljnövényzet nélküli, szálas erdőben kellett menni, a lehullott avar is annyira zörgött, de sikerült megfeleznünk a távolságot. Leskelődtünk a fák törzse mögül és vártuk, hogy a dámok kicsit széjjelebb húzódjanak, mert minden tarvad takarásban volt valamelyik társától. Addig-addig vártuk ezt, míg a szél a tarkónkat nem fújta, abban a pillanatban a dámok is megérezték a szagunkat és eltűntek.
Mentünk hát tovább. Elértünk egy nagyobb dómbélre, ahol a lőcsillagban állt egy les. Innen le lehetett látni a völgybe, át a szemközti domboldalra és a csillag alakban kivágott nyiladékokon is várhattuk a vadat. Nagyon szép innen a táj, igazi somogyi dombság. Pár perc múlva jobbra meg is jelentek a disznók. Öten voltak malacok az anyjuk vezetésével.
Balról is hallottuk a disznók hangját, tart még a búgás. Szemben a völgyben van egy szóró. Két dámbika pont kiváltott az akácerdőből, de nem jutottak el a szóróig, mert hét kisördög vaddisznó süldő személyében elzavarta őket. Jó darabig gyönyörködtem a disznókban, mikor előttünk 50 méterre kijött a sűrűből egy fekete dám ünő. Egyből nyúltam a keresőért, mert fekete dámot nem nagyon láttam. Árpi mondta is, hogy van pár fekete bikája is és egy pár tehene is, nagyon vigyáz rájuk, ne lőjem, majd jön utána a többi. Néztük vagy 5 percig a nyiladékon csipegető ünőt, aztán hogy nem jött ki több dám, mondta Árpi, hogy lőhetem. Én megköszöntem a lehetőséget, de tudván, hogy vigyázza a fekete dámokat, nem lőttem. Örült is neki Árpi.
Nézelődtünk vagy 10 percig, mikor a völgyben előbukkant egy dám borjú, majd jött még egy és még egy, tehenek, ünők felváltva. Mikor szépen keresztbe állt egy tehén, eldördült a Titán. A tehenet földhöz vágta a nehéz TIG lövedék. Mikor felfogtam, hogy dámot lőttem, én úgy elkezdtem remegni és olyan boldogság öntött el, hogy ezt szavakban kifejezni nem tudom. Egy nyugtató cigi elszívása után lementünk a lesről. Árpi mondta, hogy menjek le a tehénhez, gyönyörködjek benne, stb., Ő elmegy a kocsiért, és majd jön. Nagyon jól esett, hogy magamra hagyott. Odaértem ehhez a csodálatos vadhoz. Bevallom, könnybe lábadt a szemem. Nagyon boldog voltam és egy kicsit szomorú is, e gyönyörű vad elmúlása miatt. Birtokba vettem vadamat és szájába helyeztem az utolsó falatot.
A lövést vizsgálva meglepődtem. Az irány tökéletes volt, de a magasság az nem az volt, ahova céloztam. Váll-lap mögé közvetlen céloztam egy picit a testközép fölé, mert jó 140 méterre volt a vad. A lövés viszont a gerincet érte alul, tehát jó 7 centivel fölé ment, mint céloztam. Persze miután felnéztem a lesre, akkor tudatosult bennem, hogy itt nagyon nagy szintkülönbség van. 140 méteren 55-60 méter szintkülönbség volt, tehát ezért és még azért mehetett feljebb a lövés, mert a fegyver 160 méteren pontlövő, tehát 140 méteren a szintkülönbség nélkül is 2 cm.-et feljebb lő, ehhez még hozzá jön a szintkülönbség miatti fölélövés, ami egy ilyen nehéz, lassú, kicsit gyönge lövedéknél 140 méteren azért jelentős, érthető a találati pont eltolódás.
Gondolataimból a Toyota hangja ébresztett, megjött Árpi. Útközben tört egy fenyőről töretnek valót is és megvérezve gratulált vadamhoz.
Beszállítottuk a vadászházhoz, majd lepakoltam a cuccaim és átjött Árpi, mert meghívtam egy áldomásra.
Elővettem a hűtőből a Jáger-t, beültünk a társalgóba és áldomást ittunk az első dámomra. Közben olyan jól elbeszélgettünk, hogy azt vettük észre nagy sajnálatunkra, hogy ketten kiittuk a Jáger-t. Nem maradt a barátaimnak, sebaj, gondoskodtam az utánpótlásról. Hívtam a Zamárdiban lakó ismerősünket, hogy itallal felfegyverkezve jöjjön át hozzánk.
Ezek után, kicsit bizonytalan lábakkal átmentünk Árpiékhoz és kizsigereltem a dámot. Pont végeztem a zsigereléssel, mikor barátomék felől lövést hallottunk. Nem sokkal később jött is a telefon, hogy menjünk értük, de a vérebet vigyük. Elmondta barátom, hogy egy egyes disznó jött az erdőn, tüdőre célozva lőtt, a disznó viszont jelzés nélkül visszarohant, de nem hallottak eldőlést, rugdalózást. Elmentek a rálövéshez, ott fújt vért találtak a fák törzsén, de nem akartak tovább keresni. Miután megnéztük mi is a nyomokat, Árpi nyugodtan elengedte Boni nevű vérebét aki 100 métert elmenve vakkantva jelezte gazdájának, hogy itt fekszik a kimúlt vad. Gyönyörű, két év körüli kant lőtt barátom, pontos tüdőlövéssel a 30R Blaser kaliberű vegyescsövűjével. Bevittük a disznót, elrendeztük a teendőket.
Megvacsoráztunk, de előtte megérkezett az ismerősünk, tele mindenféle jó házi pálinkával, borral. Lényeg, ez a jó kis csapat hajnal kettőig beszélgetet, ivott.
Másnap hajnali 5-kor valóban másnap volt. Barátomék ismét kimentek a szabadterületre, Árpival mi a muflonok után indultunk. Rengeteg disznót és dámot láttunk, de muflonnal nem találkoztunk. Hiába kerti vadászat, csak a nevében kerti és csak a disznóhajtás a kerti. Itt is ugyan olyan a vad, mint szabadterületen. Nagyon szép volt a reggeli cserkelés. Hallottunk a barátom felől három lövést. Mint kiderült, lőtt egy rókát és két gím tarvadat. Elmentünk értük, behoztuk a vadat, kizsigereltük és gyorsan megreggeliztünk, mert mindegyikünk gyomra elég érdekes állapotban volt. Miután megettük a tegnap lőtt dám máját, már sokkal jobban éreztük magunkat, más színben láttuk a világot, csak az fájt mindegyikőnknek, hogy itt kell hagyjuk ezt a gyönyörű helyet.
Miután mindenki jóllakott és a kávét is megittuk, átmentünk Árpihoz. Itt várt rám a dámvadásszá avatás.
Árpi várt a terítékre helyezett dám mellet, kürttel a kezében. Mikor odaértünk, felhangzott a kürt, többünk szeme könnyes lett a meghatódottságtól. Valahogy engem nagyon megérint a vadászkürt hangja, főleg a terítéknél.
A gratuláció után jött az avatás, ami nem is volt egyszerű a számomra, mert a barátom is lőtt már dámot, tehát ketten fognak avatni.
Árpi nagyon szívhez szólóan, szépen elmondta az ilyenkor illő szöveget és közben az aktuális mondatok után ráhúzott egy igen határozottat a hátsómra. Az első kettő ütés, amikor a Sefag és a Diana, stb. nevében adott, hát elég határozott és soha nem felejthető volt, de a harmadik, amit a saját nevében adott, hát az már az elviselhetőség felső határán volt, de ez is hozzátartozik ahhoz, hogy az igazvadász ezt maradandóan megőrizze, és komolyan vegye, szerintem.
Hát röviden így történt az én aliréti vadászatom.
Búcsúzáskor még megbeszéltük Árpival, hogy Februárban ismét találkozunk.
Hát így történt röviden az első dámom elejtése.
