Ilyen helyen elállva élmény rókát lőni sörétessel,nem golyóssal 200 méterről,vagy kiásni nyáron a kotorékot,aztán kirakni az öt-hat kétöklömnyi kölyköt "terítékre2.
Milyen más az ilyen kitervelt rókavadászat íze, mint a lesről éppen arra járó rókát -ha más nincs- felborítani!
Tavaly is agancsoztam pár napot, és érdekes megfigyelést tettem közben. Szép napsütéses időben egy nagyobbacska réten ippeg egy öreg kidőlt ágavesztett cseresznyefa mellett haladtam el, amikor támadt egy érzésem, mire megálltam, benéztem a fa alá, pont egy róka két szemébe...maximum 3-4 méterről. Mintha meg se láttam volna, haladósan nyitottam a kabátot, fényképezőgépet hámoztam a tokból, kapcsoltam be, fordítom oda....de arra már ugrott is a róka kép nélkül....A régi szép időkben mindig ott lapult a "szett-tákán" a mechanikus gépem, azzal még az utra kiszaladó és hirtelen megdermedő erdei egeret is pikk-pakk le tudtam fotózni, de ezzel a kis kompakt digitálissal sok időbe telik minden (majd fejlesztek valamikor...).
Na de lényeg a lényeg, igen elgondolkodtatott a dolog. Történetesen azért, mert erdei kotorékozások alkalmavál, koslatáskor még igen rossz időben is ritkán lehet lakott kotorékot találni. Sok a menedék az erdőn, nem túl vonzó a bolhás kotorék.
A januári társasvadászatok alkalmával is "sok" róka szokott esni, vagyis kint van a róka, keres, és zavarásra is csak a legvégső esetben húzódik kotorékba...különben nem kerülne puskavégre. Nincs az a nyurgalábú jagdterrier, amit nem hagy le csuklóból a róka, ezért nem igazán van szorult helyzet.
Így okoskodok én.
Visszatérve a cseresznyefához. Alatta szép kis láthatóan gyakran használt vacok volt. A vacok felett a széles fa tökéletes védelmet nyújtott az esőtől, a pár szeder pedig takarást nyújtott. Láttam már alvó rókát, felszíni vackát is találtam meg többet is (hóben különösen könnyű ez), de ilyen fedett alkalmatosságot még nem láttam.
Aztán most ősszel nem is messze a cseresznyefás vacoktól egy több évtizede benőtt srég utat bontottam ki a bozót szorításából kis csapatommal. Egy öreg száraz diófa volt kidőlve az út mellett úgy, hogy egykori koronája belógott az útra, le kellett azt fűrészelni. Miután a sok rózsát eltávolítottuk a dió mellőll és álltam volna neki fűrészelni, szép kis kerek vacokra figyeltem fel a fa alatt (a fa törzsét pár csonka karja eltartotta a földtől). Gyors vizsgálódásba merültem, és találtam is rögtön pár rókaszőrt....
Akkor esett le a tantusz...ez már nem lehet véletlen, hogy így választ "fészket" a róka. Örültem a felfedezésnek, ismét elolvashattam egy oldalt a Természet nagy könyvéből.
Bocsánat az off-ért, kár volt felhozni a rókákat.
Waidmannsheil!
