Pedig ezt el kell hinni!
A magyarországi elfogadott tudományos meghatározás szerint a hazai szarvasállomány genetikailag homogén.
Mégis dr Szederjei Ákos közel száz törzsre osztotta az állományt.
Én más úton járva,hatvan felett járok,ebből egy az a típus,melyet Elaccc-féle törpének nevezek.Van más törpe is,van más szarvas is mely adott egyedei egyéb okból törpék,de nem örökítik törpeségüket.Egyébként az anya jóval nagyobb mértékben örökít,mégsem védi senki a teheneket.
Erre próbálom rávezetni,az egyébként jó szándékú,engem mindig lehülyézőnek vádoló Elaccc-ot.
Gödöllői típusnak eddig felhozott példák között van olyan,melynek mátrai egyede 115,bakonyi egyede 115,somogyi egyede 120,kárpáti egyede 171 cm-es szárhosszat produkált,de van sok olyan egyede,mely zalai létére ugyanolyan rövid szárral büszkélkedhet,mint gödöllői testvére.
Okát keresve ez irányú gondolataimnak nyitottam egy mappát.Azt sejtem,hogy trófea,vagy hullott agancs látványa nem vezet nyomra.Élő szarvasok képei között kutakodom.
Van elképzelésem,mi lehet az oka.
Ezt most komolyan mondod?
Komolyan mondod, hogy van itt egy rövid agancsú, alapból közepes testalkatú, közepes csontozatú, közepes koponyacsontú (rózsatövű) (100cm) 14-es bika ami ezen a területen 8 kg-nál nem tud többet, (de az már itt is csúcs), és ha levinnéd Gemencre 14kg-os 18-20-as 120cm szárhosszúságú vadállat lenne belőle? (van egy barátom aki 150cm alacsony és mindig sír a szája, hogy törpe, még a nőknek sem kell, de ha elviszem a Hawaii szigetekre, szerinted pár év múlva Swarczenegger testalkata lesz és megnő 190cm-re?
) Tévúton jársz ahogyan Forsterh mondta és én is azt mondom. Pont amiatt nem lenne lehetséges, amit állandóan szajkózol a gének miatt. Aztán meg azért mert sokféle típus létezik, de nem többszáz ahogyan mondod, ez nagy hülyeség! Esetleg később a génkeveredés miatt az utódai, majd lehetnek akkorák! De gyenge génállományú tehénnel keveredve, csak romlani fognak az agancs pontozás szerinti átlagai még a jobb területeken is. Azzal a módszerrel amivel Te nézed az agancsokat, ahány bika annyi típus létezik. Igaz abból rájöhettem volna már, hogy nem létezik két olyan agancs számodra, ami egy bika fejéről hullott volna! Ez megint nagy hülyeség vagy elvakultság?
Mindent összegezve én nem szeretnék tanulni tőled semmit, Isten őrizz!!! Úgy érzem, már svferit is belerángatod a hülyeségekbe, a káoszba, de ha neki így jó?
Engem jórészt a természet tanított és ha nem haragszol megmaradok a természetben tapasztaltaknál, ami úgy érzem nem csak egy szűk kis helyecskére korlátozódik, de nem nagy terület, nem akarok mohó lenni, az egész országot egy ember úgysem tudja semmilyen szempontból megvizsgálni, pláne olyan aki visszautasítja az egyes tájegységen tevékenykedő, tapasztalatokkal rendelkező emberekék, vadászmesterek véleményét! Igaz vannak dunántúli agancsaim, meg sokat fogtam a kezemben láttam is,(már csak az összehasonlítás végett is), de a zömét azt biztos, hogy nem ismerem az ottani bikáknak. Viszont a kapitálisakat, kiemelkedő egyedeket általában ismerem az agancsmustrák, trófeamustrák, fotók révén. Ha 10 évig él egy szabadterületi bika nagyon ritka, mikor eltudják dugni az összes hullott agancsát...stb
Na mindegy, én a fórum olvasóival szívesen megosztom tapasztalataim az itteni (Eger-Pétervására környéki) szarvasállománnyal kapcsolatban. A hullott agancsokból számomra az derült ki, hogy test és agancsméret alapján háromféle szarvasbika létezik errefelé. Az egyik ami a leggyakoribb és (8-9-10 éves korára) 5,5-7 kg maximum trófeatömeget tud produkálni, ami tapasztalataim szerint az állomány 60%-át teszi ki. Ezek közül kerülnek ki ezüst és bronzérmesek is ritkán. (Talán jobb élőhelyen némelyik egyed elérhetné max. 10kg körüli trófeasúlyt is...) Aztán van a két szélsőség 20% kistestű, kis koponyacsontú (rózsatövű) törpe bika, aminek a trófea tömege (6-7-8 éves korára) 1,5-5,5 kg között mozog, ezt bárhová vinnéd törpe marad. Harmadik csoport 10%, a kiváló génállományú, érmes, (kapitális). Amik itt ezen a környéken öregkorukra (10 év fölött) 10-12kg (jobb élőhelyen 14-15kg) trófeaproduktumra lehetnének képesek, ezekre kellene nagyon vigyázni!
Tudom ez egy nagyon tág csoportosítás de úgy érzem nem is fontos túlságosan szétboncolgatni ezt a témát, főleg állományfelismerési, javítási szempontból. Az már minden vadász egyéni felelőssége, hogy tovább tanulja-e az agancsok fejlődése alapján melyikből lesz ígéretes trófeás és melyiket kell "kiselejtezni". Úgy érzem azért itt a fórumon már elmondtam sok olyan ismertető jelet ami alapján bátran lehet selejtezni is. A szakszerű selejtezés azért lenne fontos, hogy az előbb említett százalékos arányon javítsunk, hogy később az utódaink is szép szarvasbikákkal tudjanak majd gazdálkodni. A 20%-os törpe bika létszámot én nagyon soknak tartom, és azt javasolnám, hogy a selejtezési szempontoknál ez legyen az első szempont. Mutattam agancsokat törpe bikákról, felismerhetők agancsaik alapján is, nem csak kis testalkatukról. Aztán a 60% közepes testalkatú, agancsú bikáknál egyértelműen a kevesebb ágszámú, dárdás (gyilkos) bikák kiszedése lenne fontos, és a túl vékony, rövid agancsú, vagy sérült egyedek kiszedése. A megfelelő selejtezéssel megtudjuk akadályozni, hogy a gyengébb génállománnyal rendelkező bikák tudjanak örökíteni, és ezzel elősegítjük a szarvasállomány minőségi javulását.
A három nagy csoporton belül természetesen létezik agancstípus (koponyatípus) alapján nagyon sokféle, (széles terpesztési, szűk, abroncsos, villás, koronás, kehelykoronás, duplavillás, lapátos, vékony hosszú, rövid tömzsi, sötét színű, világosabb színű...stb) szinte nincs is két egyforma agancsú bika( kivétel a villás nyolcasok tízesek), de annak, hogy kinek mi tetszik túl sok jelentősége nincs is. Talán a selejtező szakember döntse el, hogy azon a területen, melyik agancstípusra van jobban kereslet, melyik agancstípus csalja be jobban a vendégvadászokat.
