Akkor pár szó a gödöllői szarvasállományról.
Jobban vissza kell menni a múltba, hogy viszonylag egységes képet kapjunk.
A törökök kiűzése után Mária Terézia megbecsült jogásza I. Grassalkovich Antal kincstári ügyész lett az "Újszerzeményi Bizottmány" (Neoaquistica Comissio) elnöke. Feladata a földbirtokok tulajdonjogának rendezése.
Ebben a pozícióban kezdi el birtoka kialakítását, mely később akkora lett, hogy Hatvantól Pestig saját birtokán utazhatott. Birtokai sorába tartoztak a galgamácsai-kállói erdők is.
A törökök igen kevés vadat hagytak maguk után országszerte (még gepárddal is vadásztak...el lehet képzelni!). A rőtvad nagyobbrészt csak a Duna-Dráva árterében és a Kárpátok rengetegeiben meghúzva magát élte túl ezeket az időket (megőrzve a keleti típusú szarvasainkat).
A Grassalkovichok vadaskerteket építtettek (számos kastély, templom, filagória, vadászház, présház mellett, - nagy mecénások voltak, főleg I. G.A., fia és unokája lassacskán felélte az ősi vagyont...).
Létesült vadaspark a gödöllői kastély alsóparkában (dámokkal), de ami a fontosabb, megépült a kisbagi és az ecskendi (Kálló) vadaskert is.
Ezeket a vadaskerteket részben befogott helyi szarvasokkal töltöttek fel (+a beugrókon bekerült vad) ,
részben viszont nyugatról hozott (valószínűleg Ausztriából), a helyinél sokkal gyengébb testű és agancsképzésű szarvasokkal. Ezekből a szarvasokból jelentős számban telepítettek szabad területre is.Míg az eredeti gödöllői szarvasok a keleti típusú szarvasok sorába tartoztak, hosszú agancsszárral, hosszabb ágakkal (estek 10-12 kilós bikák is), a behozottak rövid szárú és rövidebb ágakkal, esetenként kehelykoronával rendelkező satnya szarvasok voltak, melyek mivel az itt élő szarvasállomány nagyságához képest jelentős számban lettek betelepítve, idővel teljesen eluralkodtak az állományban, a korábbi hosszú szárú szarvasbikák teljesen eltűntek.
Nemeskéri-Kiss Géza udvari fővadász is csak úgy emlegette ezeket a szarvasokat, hogy : "
Grassalkovits alacsonyrendű állományából a XVIII. századból.".
Később -bizonyos köztes tulajdonosok után - a gödöllői birtokok (+Galgamácsa, Kálló erdőségei) koronázási ajándékként Ferenc József kezelésébe kerültek (vadászati/használati joggal, a tulajdonjogot nem fogadta el). A koronauradalom területe30667 kh (cca. 18000 ha) volt.
Erzsébet királynénk híres lovas volt és hamar megszerette a falkavadászatot is. Különböző típusú kopókkal (testnagyság szerint (is) szelektálták, keverték őket adott vadfaj (mezeinyúl, róka, szarvas) vadászatához alkalmazkodva), melyek Károlyi Istvánhoz tartoztak, sokat vadászott az úri társaság Fót, Göd, Vác és Gödöllő környékén. Ferenc József számára nagyon fontos volt a gödöllői szarvasállomány, bőgéskor rendszeresen vadászott itt vendégeivel, az itteni szarvasokat kímélte. Ezért a falkavadászathoz sokszor vadasparkból származó szarvasokat hoztak, leginkább a lainzi kertből. Egyszerre akár 10-12 példányt is, a tervezett vadászatokhoz mérten. A szarvasokat- ha tudták- nem ölték meg a
kill során, hanem befogták ismételt használatra. (Mit szólhatott hozzá az ük Szilágyi István...
). Szegény szarvasok képzelem mit álltak ki. Többször előfordult, hogy a szarvasok meglógtak az üldözőik elől, akár úgy, hogy átúszták a Dunát, többször viszont úgy, hogy hosszas hajsza után (a vadászat sokszor Fótról indult!!!) beálltak egy nagyobb galgamácsai (!!!) vagy gödöllői rudliba, így a további vadászat kivitelezhetetlen lett, elmaradt a
kill.
Ezt azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert így is csepegtetve lett a nyugati szarvasvér a gödöllő környéki erdőkben!
Később erőteljes selejtezésekkel (jól kezelhető egységes "szarvastáj") és vérfrissítésekkel próbáltak javítani az állomány minőségén.1950-51-ben, 1955-ben, majd 1956-ban összesen 17 hímivarú és 47 nőivarú egyed került Karapancsáról, Gyulajról és Gemencről Gödöllőre. 1956-ban pl. a gemenci jegesárból került egy bika Gödöllőre, mely feltűnt nagy testalkatával, magas marjával, alakja a wapiti küllemére emlékeztetett.
"
Az érkezett egyedek átalakító hatása már erősen érvényesül bikáink agancsának felépítésében, nemkülönben az agancsok súlygyarapodásában is. Ez annál inkább kézenfekvő, mivel az érkezett mennyiség mintegy 1/4-ét tette ki az akkor itt élt régebbi állománynak. A méret -és súlygyarapodást bizonyítják az OTB-nél mért adatok" Nagy Imre, egykori vadgazdaság vezető tollából.
A fentiekből következik, hogy a Gödöllő környéki szarvasok agancsalakulását jelentősen meghatározták a korabeli és újabb-kori telepítések. A környező szarvasállományok (pl. Cserhát, Mátra) jellegzetességeitől eltérő agancsárok (is!) előfordulnak jelentősebb számarányban. Ez nem lenne így, ha nem jöttek volna jelentős arányban idegen vérű szarvasok, hiszen a gödöllő vadállomány elsösorban a Cserhát és a Mátra felé kommunikál, ezért nagymértékben hasonló állománynak kéne itt is lenni telepítések nélkül.
Szederjei Ákos is elkülöníti a "gödöllői vadjárás" bikáit Szarvas c. munkájában, nem véletlenül. 5 törzstípust ír le (akit érdekel a pontos leírásuk, olvasson utána). Ezek a típusok, a keleti és a nyugati származású szarvasok jellegzetességei keverednek már természetesen, de az egyes típusuk jellegzetességei bizonyos egyedekben az ősökre való visszaütés (atavizmus) következtében erőteljesebben jelentkeznek. Szederjei által említett törzstípusokkal én is találkoztam, pár érmes bikához sikerült is egy-egy vendéget hozzájutatnom ezekből.
Érdekes számomra, hogy a "tipikus gödöllői típusba " sorolható szarvasok (rövid, vastag szár, sokágú korona, stb.) többnyire egy bizonyos területrészről kerültek ki a gödöllői vadjárás egyik vadászterületén. 90 centi alatti szárhosszal, majd 9 kilót elérő agacstömeggel, 30 centis koszorúval.
Kicsit odább már akár 30 centivel hosszabb szárú bikák estek nagyobbrészt (most a golyóérett, kulminált bikákról beszélek), a keleti típusra jellemző dupla villás koronával.
Az agancsszárhossz ilyen mérvű eltérése egy szarvasállományban bizonyosan genetikai eredetű, hiszen az említett szarvasok hasonló kondícióban, megegyező testtömeggel rendelkeznek, nem lehet ráfogni az alultápláltságra a szárhosszakk különbözőségét (az egyéb jellegzetességek mellett).
Ezért vagyok én is azon a véleményen (mint sok nálamnál sokkal nagyobb tapasztalattal és tudással rendelkező itteni szakember), hogy igenis elkülöníthető egy gödöllői típusú szarvas.
Ez persze nem azt jelenti, hogy hasonló agancsalakulású szarvasok sehol a világon nincsenek, a gödöllői bikák ezer közül is megkülönböztethetők, csupán azt, hogy az itteni szarvasállományok sorából -bizonyos jellegzetességei alapján- kilóg a bizonyos arányban előforduló (?) tipikus gödöllői bika.Ezért írtam azt Wildheger, hogy rossz irányból közelíted meg a kérdést, mert senki se állította azt, hogy ilyen bikák márpedig máshol nincsenek.
A hullatott szár hossza különben 84 centi, 5, agancsnak néztem.
Képeket is tudnék feltenni (beszédesebbek bármely szövegnél), ha lesz időm, és érdekel.
Vadászüdv
