Sok szalonka telel (nyaral?) nálunk.
A legutóbbi vadászaton 29-én egy fiatalos akácosban legalább
6-ot keltettek a hajtók és a kutyák.
A januári társas vadászatokon és a februári bóklászások és éjszaka a ragadozók hívó és lesvadászatai közben is nagyon sokszor láttam szalonkát, de inkább szalonkákat.
Volt olyan január derekán, hogy fácánozáskor leálltam visszatörő rókára egy keskeny akácos árokparton és öt szalonka repült rám egy lápos-égeresből, amit a többiek végig zörgettek, de olyan is, hogy egy ősszel lezúzott legelő vadföldön februárban éjszaka három madár gilisztázott órák hosszat a vastagon fekvő, korhadó növények takarása alatt.
Ennek meg is lett a logikus eredménye.
Más években a legjobb húzási időszak errefelé a hónap közepe volt.
A 2000-es évek elején a kistápéi “József-napi szalonkahétvége” messze földön híres eseménynek számított, nem volt ritkaság a 10-15 résztvevő által egy-egy húzáson leadott 50-100 lövés és akár 20-30 felvett madár.
Ezzel szemben most a java húzás február végére esett és a derékhad március 5-ig átment rajtunk.
Az utóbbi hétben már csak imitt-amott lehet madarat látni.
Az utolsó hat alkalom a számomra teljesen üres volt.
Azért nem panaszkodom, mert beavathattam az új, elöltöltős húszas duplapuskámat.
Amivel azért kissé bekorlátoztam a lehetőségeimet, tekintve a kisebb hatékony lőtávolságát (no meg az enyémet is, ahogyan a mindenféle rossznyavalya eszi a látásom javát🤪) és a legkritikusabb néhány percben az újratöltés lassúságát.
Volt is olyan, hogy éppen az újratöltéssel voltam elfoglalva, amikor egy gyönyörű hármas cvikk szlalomozott el felettem… de ez egy ilyen műfaj, annak minden szépségével és (számomra) kívánatos bájával❤
Öt alkalommal lobbanthattam füstfelhőt és abból három madarat tehettem kalapba.
Dubléra egyszer lett volna lehetőségem, de a kicsapódó torkolati láng és a vastag füst pont addig korlátozta a látásomat a hátsó madár leszólítása után, hogy nem tudtam követni az elől repülő útját. És mire újból megláttam (persze nem ott, amerre az addigi iránya miatt számíthattam rá), és rá tudtam fordulni, addigra a kénköves puska számára már túl távolinak éreztem.
De legalább lesz min álmodozni jövő tavaszig😁
Azt mondom, hogy soha rosszabbat senkinek!😇
