03.11. Esti monitoringoláshoz elhelyezkedve a Tisza ártérben pipára gyújtva, és egy citromos alkohol MENTES sört kortyolgatva merengtem a még mindig fejemben lévő új területi felosztás, új stand, vhr-t lehet látni, még véleményezni is aki akarja dolgokon... erre az idei ELSŐ szalonka cippogva fejem felett húz el, én kalap emelve köszöntöm és igazat adok neki, hogy inkább arra figyeljek amire kéne... Utána még hallottam kettőt, vagy lehet, hogy csak beképzeltem, de jobb kedvel jöttem el, mint ahogy kiértem, mert megérkeztek, láttam is. LÁTTAM!
Hazaérve, vetkőzök, és a mellényzsebemben megtalálom kislányom pelenkáját, amit rohanásomban nem dobtam ki. Meg is kérdezem, lehet ezért láttam szalonkát?!
03.13. Arra az elképzelésre jutottam, hogy kimegyek uhuzni, mert a csapdában lévő dolmányosom feladta, ezért gondoltam addig üssük a vasat míg meleg, a nemrég készített leshelyem akartam felavatni.
Sötétben el is foglaltam, horgász székben vártam a varjakat a feláldozottat az uhum lábai elé kötve, mint ahogy Ugrósdy Petivel is csináltuk, majd két óra fagyoskodás, károgás, nyúlsírás után feladtam.
Átkoztam is a szürke mellényeseket, akik figyelmen kívül hagyták a csalit. Területellenőrzés közben mást figyelve, sétálva még lőhettem volna egy ziccert, de persze a puskát a kocsiban hagytam...
Úgyhogy készül a bosszú!
03.13. Délutáni programként megkaptam a beosztásom, megyünk óvoda nyílt napra. Oké, néztem is, hogy 16.00-17.30 ig tart.
Közben hív az egyik tag B.Z. , hogy lehet kimegy szalonkázni, rendben, mondtam hova menjen, hogy álljon, stb...
Odaértünk az oviba, mindenki boldog, és akkor beugrott, hogy ha 17.30-ig tart, esetleg én is kijuthatnék szalonkázni. Elkezdődött a "tekergés" -feleségem szerint- és közöltem, hogy én lehet elmennék 17.15-kor. Szerencsére az oviban voltak többen ezért "megértő" szemekkel találkozva menekülhettem ki, a már elkészített cuccaim felvéve, még elinduláskor pipára gyújtva vettem fel B.Z.-t -akivel a beírás már le volt zsírozva- így hasíthattunk is a standra.
Kiértünk, még égett a pipa, megbeszéltük, hogy álljunk. Egy kalappal!
Letettem a pipát, mert már mindjárt jönnek érzés fogott el. Az egércincogót vettem számba és fújtam néha egy "cippogást".
Lehet nem erre, DE! 18.14-kor érkezett egy magányos tündérmadár és lövésemre le is esett majdnem mellém a vízbe. Begyalogoltam érte, simogattam, gyönyörű, megtört madaram a kalapomba pihen. Nézem a pipát a földön, markolom az ellőtt töltényt, fogom a madarat, majd egy cvikk vágódik ki felém és egy kört tesz az egyik nyárfa körül.
Nézem őket, szép madarak, elmennek. Majd jön egy egyes hangtalan.
Egy duplázás jön B.Z felöl pár másodperc múlva toccsanás kettőnk közt, majd egy egyes hangtalan madár húz el előttem.
Kiáltok B.Z.-nek, hogy jöjjön kutyával, mert valószínű le esett a madara közénk. Nem találjuk, a kutya se nagyon megy az áradó vízzel telt kubikban, gallyak közt. Kijön egy másik vadásztárs a kutyájával, nem találjuk. Egy szigeten próbálunk közelebb menni a vélt madár irányába újra sikertelenül. Feladjuk.
Az én madarammal a kalapomban pihenve érek be a vadászházba. Tényleg itt vannak, a kedvem is jobb.
