Oldalak: [1] 2 3 4 5 6   Le
  Nyomtatás  
Szerző Téma: Északi vadászkalandok!  (Megtekintve 50150 alkalommal)
Tamás
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 830



« Dátum: 2008. április 26. - 19:53:40 »

Üdvözlet mindenkinek!

Megismételhetetlen vadászkalandban volt részem az elmúlt héten. Íme néhány kép:
Naplózva

"Nem az a lényeg, hogy hol vadászik az ember, hanem hogy kivel."
Boar
Adminisztrátor
Vadász
*
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 16574



« Új üzenet #1 Dátum: 2008. április 26. - 20:01:52 »

Hé ember, ez nem így működik! Beszámolót izibe!!! Türelmetlenül
Naplózva

Lassan lépked a fűben
a vak zenészek kara.
Mondjátok emberek,
ez már Európa?
Zsömbi
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 113


« Új üzenet #2 Dátum: 2008. április 27. - 19:29:13 »

De gyönyörű az a nyírfajd!Beszámolót is írj ha van időd légyszi. (ha nincs akkor is jó lenne Mosolyog )
Naplózva
Tamás
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 830



« Új üzenet #3 Dátum: 2008. április 27. - 20:58:23 »

Üdvözlet!

Hát akkor a történet:

Több éve visszajáró norvég őzbakos csapatunk meghívására utaztunk cimborámmal. Néhány nappal utazás előtt meglőttem életem első kancsiját is, egy 13cm-es bicska gazdája állt ki a Cody-m elé.
Önellátó rendszerben az ottani csapat vadászházában lakhattunk. Szép kis takaros faház, a legközelebbi várostól 150km-re. Földút mindenfelé, de 80-nal járható minőségben.
A hőmérséglet éjszaka olyan -7-8 körüli volt, nappal olyan +5 lehetett. A négy vadásznap alatt folyamatos napos idő volt.
Kezdetben kisebb patakok mentén próbálkoztunk sajnos sikertelenül reggeli és esti lesvadászattal, majd reggelenként csónakkal jártunk az óriásrágcsálók után. Így sikerült is mindkettőnknek 3-3 példányt elejteni. Mindegyik felnőtt hód volt, a legkisebb 18 a legnagyobb 22 kg. Egy hím (péniszcsont megvan), a többi nőstény.
A fajdokat utolsó előtti napon láttam meg. A dürgésre használt irtás közepén volt egy vadászkunyhó, oda osontam be utolsó reggel néhány fotó erejéig. Készült egy néhány másodperces videó is, ha van rá igény és lehetőség, akkor megosztanám.

Óriási élmény volt az a néhány nap. Rengeteg tó, szikla, szakadék, fenyő és nyír erdők vegyesen. De a koronát az a 10-15db fajdkakas tette fel az egészre az utolsó reggelen.
Naplózva

"Nem az a lényeg, hogy hol vadászik az ember, hanem hogy kivel."
Viktor
Vendég
« Új üzenet #4 Dátum: 2008. április 27. - 21:00:41 »

Szép volt Tamás! Igen Igen Igen
Naplózva
Zsömbi
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 113


« Új üzenet #5 Dátum: 2008. április 28. - 17:19:38 »

Köszönjük a beszámolót, nem semmi élmény lehetett!Szerintem videó is jöhet Kacsint
 Wave
Naplózva
D.Viktor
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 36


« Új üzenet #6 Dátum: 2008. Június 04. - 08:40:21 »

Almási Csabi barátom, testvérkém küldött egy két fotót Kanadálkiából!
Felteszem ide nektek őket!























Naplózva
Zsömbi
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 113


« Új üzenet #7 Dátum: 2008. Június 04. - 09:44:09 »

Vitkor köszönjük a fotókat nagyon jók!Gyönyörű lehet még a vadon arrafelé, szinte érintetlen. Csabi barátod vadászni, tanulni, vagy dolgozni van kinnt?
Naplózva
Viktor
Vendég
« Új üzenet #8 Dátum: 2008. Június 04. - 11:21:44 »

Aaaz igen! Igen Igen Igen Köszönjük a képeket Drusza Neked és Csabinak, akinek innen kívánom: még sokáig fényképezzen ilyeneket!
Naplózva
Bandi
Vendég
« Új üzenet #9 Dátum: 2008. Június 04. - 12:18:54 »

Gyönyörű tájak!Nagyon hangulatos!
Naplózva
Szalai Róbert
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 286



« Új üzenet #10 Dátum: 2008. Június 04. - 17:47:49 »

A jávor trófeákról......amikhez gratulálok Wave...... az az írás jutott eszembe, mikor a polgár oriásjávorok földjén, utánuk járta a vadont , egyszer összefutott minden jávorok leghatalmasabbikával, de nem váltott rá liszencet,még igy is bujkált benn a kisördög hogy lő,de végül elengedte. Visszaérve a táborba, cuccai pakolása közben kezébe akadt a nemtudom mire váltott liszenc, amibe beleolvasva látja szegény feje hogy egy jávorbika meglövésére jogosítva van a liszenc tulajdonosa. Próbálták aznap utolérni, de nem sikerült.
Igazi pech !
Üdv.r.
Naplózva

.30-06 semmire nem a legoptimálisabb,de mindenre jó!
D.Viktor
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 36


« Új üzenet #11 Dátum: 2008. Június 04. - 19:48:43 »

Csabi barátom természetesen csakis mint látogató van odakint!! Vigyorog
De ..............................................(na ez a jövő zenéje!)
Amint küldi a következő adag képet már rakom is fel nektek!
Naplózva
Burhinus65
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 669


« Új üzenet #12 Dátum: 2008. Június 04. - 20:10:40 »

Csodálatosak a képek,s a tájak nem különben.Szerényen hozzáteszem,hogy a hétvégén két barátommal
jártunk egy idős vadásznál,akinél egy Pézsmatulok trófea figyel a falon,nyakkal együtt.Hát nem semmi volt az biztos.Ez elég északi faj nem??? Wave
Naplózva

A könyvgyüjtő két legnagyobb ellensége, a feleség és a halál
D.Viktor
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 36


« Új üzenet #13 Dátum: 2008. Június 22. - 14:38:26 »

Almási Csabi barátom küldött pár fotót ismét!





























Naplózva
Tamás
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 830



« Új üzenet #14 Dátum: 2011. December 14. - 00:03:57 »

Kedves Fórumtársak!

Topikindító élményeimet most 3 év után egy újabb történettel egészíteném ki.
Idén szeptember elején ismét északon jártam, ahol norvég barátom meghívására rénszarvas vadászaton vehettem részt. A licencünk nagy bikára szólt, aminek elejtése az elmondások szerint igen sok nehézségbe ütközik. Nagyon kérdéses volt, hogy a vadászatra szánt 3 nap alatt egyáltalán látunk-e rénszarvast. A vadászterület egy ezer méter magas fennsíkon volt, ahol kb. 3-5 fok volt a hőmérséklet, mindehhez erős szél biztosította, hogy a nyári meleghez szokott vadász komfortérzete kb. nulla legyen. A revír mintegy 30x90km-en terült el, amin mindössze egyetlen út vezetett keresztül. Természetesen csak ezen az úton lehetett autóval közlekedni, a többit gyalog kellett megoldani.
A kinti vadászati szokások merőben eltérőek mienktől. Az adott területen bármennyi vadász egyszerre vadászhat, nincs biztonsági körzet és beírókönyv sem. Közbiztonsági határokat csak a józanész szab.
Első napi tervünk az volt, hogy megtudakoljuk a helyi erőktől, hogy vajon merre járnak a szarvasok. A terület túl nagy a vadsűrűség pedig túl kicsi ahhoz, hogy csak úgy vakon elinduljon az ember valamerre. A több napja ott vadászók –meglepetésemre- nagyon készségesen felvilágosítást adtak a vad mozgása felől és megtudtam, hogy a rének mindig széllel szemben vonulnak. Elmondások szerint éppen az egyetlen járható út melletti területeken voltak, az utat keresztezve nagy rudlikban délnek vonultak. A területet nem túl jól ismerő meghívóm azt javasolta, hogy álljunk meg az autóval ott, ahol a legtöbb vadász parkol és induljunk el északnak a rudlik irányába. Az első helyen ahol vadászokat láttunk érdeklődni kezdtünk újabb információk felől, ahol is egy közeli réncsapatról kaptunk hírt. Néhány száz méter megtétele után már láttuk is őket. Lehettek kb. 200-250-en. Megtudtam, hogy bennünket csak a fehér nyakú öreg bikák érdekelnek. Ezekből mintegy 8-10 darab volt közöttük. Folyamatos mozgásban voltak és tudták, hogy mire megy ki a játék, mert zárt alakzatban, hatalmas körbe tömörülve vonultak. A szél miatt folyamatosan mellettük haladva próbáltuk lecsökkenteni a közöttünk lévő távolságot, ami nem volt túl egyszerű feladat, tekintve, hogy gyakorlatilag semmilyen takarás nem volt. Kizárólag rénszarvas-zuzmó és alatta óriási billegő, zörgő kövek borították a talajt. A csapat egy kis időre megnyugodni látszott, megálltak és legelni kezdtek. Sikerült egy nagyobb szikla mögé bújva, megközelíteni őket kb. 200 méterre. A lőhető bikák között egy igaz kapitális méretű is akadt, ami agancsán kívül testméreteivel is kitűnt a csapatból. Ő már bizonyára járt a fronton, mert nem akarózott neki kijönni a tehenek életmentő köréből. A sík terep miatt meg kellett várni, amíg a rudli kissé szétterül és a kiválasztott vad mögött biztosan nincs másik. Kb. 30 perc telt el az egyes lőhető bikák értékelésével, amikor az egyik mögött tiszta lett a terület. A távolság a rudli mozgása miatt közben 160 méterre csökkent, közelebb menni nem volt lehetőség. Tudtam, hogy a bika nem a csapatban lévő legnagyobb, de kísérőm javaslatára úgy döntöttem, hogy megpróbálok lövés tenni rá. A céltávcsőbe nézve viszont nagyon távolinak tűnt a cél. Ekkor kiderült, hogy nagy a vadászlázban nem vettem észre, hogy a nagyítás le volt tekerve 3-ra. Mentségemre szóljon, hogy a fegyver nem a sajátom volt. Az utazási költségek és egyéb adminisztrációk miatt kölcsön puskát kaptam, ami egy 6,5x55-ös Tikka volt. Kicsit bután is néztem a kaliber láttán, szerintem egy száz kilós jószágra ekkora távon kissé gyenge, de nem volt mit tenni. A hab a tortán még az volt, hogy a fegyveren egy hangtompító is fel volt szerelve, ami ott teljesen hétköznapi dolog, csak nekem volt furcsa.
A nagyítást 7 körülire állítottam, amivel már lényegesen könnyebben tudtam célozni. Szerencsémre a bika még mindig jó helyen állt, és amikor a jobb oldalát mutatta akkor elhúztam a billentyűt. Durranás helyett csak egy légpuska lövésnyi hang jött ki a fegyver csövén, de a Norma Oryx lövedék jó helyre repült. A bika egy tétova lépést követően eldőlt, de a rudli nem futott el. Érdeklődve nézték haláltusáját vívó társukat. Ekkor természetesen a nagy bika is előlépett, megszagolta az elesettet és tovább legelt.
Körbenézve a rudli körül minden kisebb-nagyobb szikla mögött ekkor már ott virított a sárga sapka és alatta egy-egy vadász. Nem akarván elrontani az esélyeiket tovább lapultunk és vártunk. A csapat mintegy kétórányi legelés után eliramodott, de akkor mi már hátizsákokkal és egyéb eszközökkel felszerelve vissza is értünk az autótól. Szerencsémet mutatja, hogy az ott lévő mintegy 10-15 vadász közül senkinek nem sikerült lövést tennie. Ezt követően fotózás, zsigerlés, nyúzás, nyakbőr lefejtés volt a program. Kissé lassan ment a dolog, mert úgy döntöttem, hogy a koponyát is a helyszínen fogom megnyúzni, amiben nem igazán voltam járatos, csak egy preparátor barátom iránymutatásai alapján dolgoztam. A komplett bikát két hátizsákba pakoltuk és leszállítottuk az autóhoz. A szarvasom a kísérőm elmondása alapján 5 év körüli közepes példány. Ez a kor ott viszonylag idősnek számít a területen élő nagyszámú farkas állomány miatt. Az idei rénszarvas kilövési tervet 300 darabról 120-ra kellett módosítani az elszaporodó húsevők miatt.
Így a több napos nehéz körülményeket ígérő vadászat mintegy 6 óra alatt eltelt. Nagyon örültem de nagyon bántam is hogy máris vége lett, de a másnap beköszöntő ködös időjárás, a 20 méteres látótávolság minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy jól döntöttem amikor az első adandó alkalommal lövésre szántam magam. Az ott töltött idő minden perce óriási élmény volt.

Íme néhány kép:

Vadásztanyánk


Rudli


Csak zuzmó és kőtenger mindenütt


Kilátás a hunyhóból


zuzmó


Teríték
Naplózva

"Nem az a lényeg, hogy hol vadászik az ember, hanem hogy kivel."
Oldalak: [1] 2 3 4 5 6   Fel
  Nyomtatás  
 
Ugrás: