A másik hegyoldalon is felfedeztünk egy legelésző zergét. A spektív azt mutatta, hogy ez a zerge bak jobban benne van a korban, mint az első terítékre hozott zerge, és a kampója is alul vastagabb. De ahogy lenni szokott, a zerge egy megközelíthetetlen helyen legelt. A képen piros pont mutatja a zerge helyét.
Talán itt már látszik a zerge is a piros pont alatt.
Teljes optikai nagyításnál, már jobban látszik a kampó mérete is, de még így is nagyon messze volt a zerge bak. Több mint 500 méterről készült a fénykép. A digitális zoom ki volt kapcsolva.
Persze ahogy az őzeknél, a zergéknél is a leglehetetlenebb helyen növő kis fűcsomó, új hajtás a legédesebb, a legfinomabb, a legzamatosabb, amit minden áron el kell tudni érni, még a szakadék széléről is kihajolva…
A zerge ott van előttünk, látjuk, el is tudjuk bírálni, de túl messze van, és lentről nem fogunk tudni felmenni hozzá, mert a hegyoldal túl meredek, és napközben egyébként is a felmelegedő levegő felfelé száll, felfelé viszi a szagunkat, és a zerge azonnal tudni fogja, hogy két rossz szagú simabőrű kan settenkedik a völgyben. De ha sikerülne is terítékre hozni a zergét, hogy hozzuk le a sziklafalról?
Többek között az ilyen kérdések teszik izgalmassá a zergevadászatot!
A vadászat szervező a következőt javasolta. Egy nagy kerülővel menjünk le a völgybe, és a völgy hozzánk közelebb eső feléről nézzük meg a sziklafalat, hátha látjuk a zergét. Nincs mit veszíteni, mert innen biztosan nem tudjuk terítékre hozni a zergét, és a kísérő szerint a zergebak nagy valószínűséggel hamarosan át fog menni a hideg oldalra, hegyoldal erdős felére, és ott már látni sem fogjuk.
A terv megbeszélése után azonnal el is indultunk, mert félő volt, hogy a zergebak a reggelizést követően elsündörög valahová, vagy behúzódik valamelyik csendes hasadékba. Majdnem egy félóra is eltelt, mire ott álltunk a völgyben, ahol látni kellett volna a zergét, de semmi, csak a patak zúgása! Csendben előrébb cserkeltünk, de semmit nem láttunk… @#$%^&*!@!!!
De ilyen a vadászat! Ha minden egyből terítékre kerülne, akkor már nem is lenne érdekes!
Talán átment már a zerge bak a másik oldalra, mondta a kísérő. Lógó orral indultunk fel a szemközti hegyoldalra és befeküdtünk egy bokor takarásába. Olyan meleg volt a napon, hogy hamarosan a kabát is lekerült rólam. Elég sokat, egy bő fél órát vártunk, és már lélekben le is mondtam erről a zerge bakról, amikor megláttam egy hátsó combot az egyik fenyőfa mögött. A zerge valamit érzett, és egy helyben állva feszülten figyelt. Gyorsan célra tartottam, de a zergéből csak a hátsó combokat láttam tisztán. Talán visszafordul, reménykedtem, de a zerge nem úgy gondolta, és két lépéssel eltűnt a fenyőfa mögött. Talán tudtam volna lőni, de túl veszélyesnek tartottam átlőni a fenyőfa ágai között. El is tűnt a zerge az erdőben. Még egyszer talán láttam egy barnás foltot két fa között, de hogy az most az eleje, vagy a vége volt, azt már nem tudtam. Az erdősáv mögött volt két szikla omlás, ahol a szikla lavina valamikor minden növényt kiszántott a hegyoldalból és ezen még nem láttuk átmenni a zergét, tehát még itt van előttünk az erdőben és valószínűleg minket figyel. Óvatosan feljebb mentünk a völgyben és próbáltunk belesni a fák mögé. Itt már nem takartak minket a bokrok és mozgásban is voltunk, ami már sok volt a zergének, és futva átváltott az első szikla omláson majd hamarosan a másodikon is. A második szikla omlás végén, ami 198 méterre volt tőlünk, még egyszer utoljára visszatekintet ránk a zerge bak, mielőtt végleg elnyelte volna a sűrű erdő. Ezt a nagyon rövid időt tudtam arra kihasználni, hogy a hátamat egy fának nyomjam és bal kézzel a puskát egy másik fához támasszam. Régebben a Börzsönyben soha nem használtunk lőbotot, mindig fához támasztottuk a fegyvert. Szerencsére a közel 20 éves erdei vadászat még a csontjaimban élt.
Hogy az a $#@^&*#@, a puska távcső nagyítása az első zerge után le lett tekerve minimumra és úgy maradt!
Nem mertem tovább húzni az időt, hanem amikor úgy éreztem, hogy biztosan rajta vagyok a zergén, útjára engedtem az RWS-t. Innentől kezdve már csak szemlélője voltam az eseményeknek. A zerge egy szép blatt lövéssel helyben maradt.
