Zerge - Karintia
Múlt héten csütörtökön hajnalban indultunk útnak az ausztriai Kleblachra. Én csak, mint kísérő terveztem részt venni a túrán, de aztán úgy alakult, hogy mégis zergevadászként tértem haza. Elsődlegesen édesapámmal szerettem volna "lövetni", de a terepviszonyok miatt én kerültem előtérbe. Neki a csípőprotézis, psoriasis okozta komoly ízületi gondok, stb. miatt bizonyos részek elérése sajnos esélytelen volt. Örülök a zergének, de nagyon sajnálom, hogy nem neki sikerült elejteni élete első zergéjét. Remélem még visszajutunk, és neki is sikerül.
Első csütörtök esti lesünk alkalmával nem sikerült zergét látni. Másnap hajnalban 3:30as kelés után 6 órakor értük el a leshelyet. 15 perc autózás, majd kb 1 óra 40 perc menetelés után értünk be arra a területrészre, ami ilyen időben inkább esélyes. A fogyó hold mellett valami eszméletlen szép volt a felfelé vezető út. Kár, hogy alighogy elfoglaltuk a helyünket jött olyan köd, hogy 20 méterre nem láttunk el. Maga az, hogy zergét nem láttunk nem zavart annyira, minthogy visszafelé a köd miatt nem tudtam fotózni azt a látványt nappal, ami holdnál volt. Úgy volt, hogy 10 órakor indulunk vissza, de kísérőm egy fél órával előbbre hozta, tényleg nem volt sok értelme.
A péntek esti lesre ugyanoda mentünk, mint előző este. Akkor már a terület "gazdája" volt a kísérőm. Órát nem néztem egyszer sem,d e valahogy du. 3-kor foglaltuk el a helyünket. Jöttek mentek a felhők, 2x is beködösödött, de gyorsan kitisztult. Alighogy átbukott a nap a nyugati gerincek mögött, egyszer csak jön a varázsszó távcsövező kísérőmtől: "Gams"...akkor már azonnal láttam én is szabad szemmel. Egy testre lényegesen erősebb bak, tőle magasabban másik 6 zerge lépett ki csipegetve. Na de beszéljenek inkább a képek...:
Szállásunk, a pofás kis Radlberger Jagdhütte, bal oldalon a fenyő mögött a fürdőszoba
"Kísérőnk"
Még életében:
És akkor a helyzet "rekonstruálása":
A lőtáv 200 méter volt, inkább pár méter föle, mint alja. A lövést jelezve megrogyott a zerge, megpördült, majd a piros vonal mentén húzta magát. 2x rálőttem még, de hát szerintem azok teljesen a homályba mentek ilyen távról. Kísérőm szerint az első ezek közül talált amúgy. Ahol a letörés van, ott fogyott el az ereje, és jött a "salto mortale", ahogy kísérőm fogalmazott. Ahogy húzta magát jól láthatóan vérzett a kimeneti oldalon. Testközépen pont. A lövés szerintem jó helyen ment be, mivel nem teljesen keresztben állt. A kaliber .243 win. A patron saját töltésű 6,5 grammos Nosler Partiton.
A lövés után azonnal szedtük a sátorfát, és indultunk megnézni, mielőtt ránk sötétedik. Na itt jöttek a kemény dolgok, de hát a problémák mindig a ravasz meghúzása után kezdődnek. A les egy szakadék szélén volt. A kép jobb oldalán belógó fák szintén. Azok tövében egy kisebb párkányon ereszkedtünk, majd kanyarodtunk rá a szemközti oldalra. A rálövés helye alatt lévő vörösfenyő magasságában mentünk keresztbe, majd onnan lekanyarodtunk a kép aljáig, még az alá kicsivel. Sajnos hiába lámpáztunk, ugyanis addigra ránk szürkült elég rendesen, nem sikerült meglátni. Indulás vissza, jött a "parancs", már inkább sötétben de nem arra, hanem fel a tetőre (mondván, hogy amerre jöttünk már életveszélyes...mondtam neki, hogy volt olyan érzésem, hogy már idefele is az volt
). Erőnlétileg nincs sok gondom...de nem vagyok hegyi ember. Nemtom a képen mennyire jön vissza, de sokszor megfordult a fejemben, hogy normális vagyok e...Amikor felértünk, volt olyan érzésem, hogy újjászülettem...Meg lettem dicsérve, hogy elsőre ezt megúsztam, de nem nagyon vigasztalt az ott éppen
Terítékfotó sajnos nincs, a fentiek okán. Tegnap hívott az ember, hogy vasárnap reggel tudták "előszedni".
Tisztelet!
András
