[justify]2011.02.26. 1300m 24ó csapa
Mivel már régen nem történt semmi, csütörtök este feltűnés nélkül kivettem a fagyasztóból egy szarvas lábat, meg két patát a csapacipőre. Hozzá még egy kis tavalyról megmaradt vért és előkészültem reggelre. Ahogy a lakásba beléptem, Soma egyből megérezte, hogy valami van a levegőben. Gyorsan kezet mostam, de még így is.
- Vu-vu-vu. Hol voltál gazdi? Érzem, érzem, hiába büdösíted a kezed, én érzem, hogy szarvas szagú a kezed. Hol van, hol van? Vak-vak-vak.
Ahogy később a lépcsőházba kiléptünk vele, azonnal lerohant a pincébe.
- Itt-volt- itt volt, vak-vak-vak. – szimatolt a betonlapon, ahol a patát levágtam.
Péntek reggel 5kor ki az ágyból. Soma álmosan, néhány farok billentéssel köszönt, majd gyanútlanul visszafekszik a kosarába. Én flegmán járkálok a lakásban, miközben összeszedem a ruhám és kisurranok az ajtón. A pincében öltözködök, fogom a csapacipőket, vért, meg ami kell és hangtalanul igyekszek a lépcsőházat elhagyni, de Somát nem lehet átverni, már nyüszít és kaparja az ajtót.
- Uúúú, uúúú. Érzem, érzem. Itt a szarvas. Engedj ki. Én is megyek.
Én közben lelépek, de a feleségem később nem éppen jókedvűen meséli, hogy Soma azért vagy félóráig még nem adta fel.
- Uúúú, vuvuvu. Hé, szoknyás gazdi. Ébredj fel! Hát ez elment. Ez elment és itt hagyott - szalad be a hálószobába.
-Uúúú, iúúú! Gyere az ajtóhoz. Engedj ki. Hát elmegy. Elmegy. – aztán az ágy melletti szőnyegre fekszik nagy bánatosan nyüszítve.
A csapát hátszéllel fektetem egy nagyobb, nagyrészt már kivágott gyümölcsös területén. Úgy 1300 méter hosszúra sikerül. Több helyen kitaposott, használt váltókon haladva próbálom nehezíteni a dolgot. Csinálok vagy tíz derékszögű törést, az utolsó harmadban pedig egy visszatörést vagy 20 méter hosszan, ahol leugrok a csapáról. Aztán egy akácos sűrűben elrejtem a „vadat”. Közben úgy két deci vért használok fel. Mire végzek, szépen el kezd szállingózni a hó.
– Vuvuvu, itt hagytál, itt hagytál. – fogad Soma panaszkodva otthon. Kísérget a lakásban minden felé, és közben tovább panaszkodik. Majd alaposan megszagolgatja a kezem, ruhám, pedig már a pincében levetettem a csapázós holmit.
Szombaton ötkor ébredek. Soma gyorsan üdvözöl, már csak illendőségből is, majd az ajtóba ül és lecövekel. Tudja, hogy csak ott mehetek el. Ma nem akar lemaradni semmiről. Nem is fog, most ő következik.
6:35-kor hajtunk el az autóval a gyümölcsös mellett. Szép fehér minden, de az út mellett kocog valami. Egy jókora disznó. Most indul haza az éjjeli portyáról. Gyorsan megfordulok és megállok az út szélén, pont a váltójánál. Erre megáll a disznó is. Egy helyben topog, méreget. Soma észreveszi. Elkezdi vadul csaholni. Én próbálok pár fotót készíteni, de még kevés a fény. A disznó végül megelégeli a dolgot és elvágtat a kocsi mellett. Ha egyszer ott akar átmenni, hát ott is megy át. Szerencsére ép nem jön autó.[/justify]
[justify]Soma a disznóval való találkozás hatására kellően feltüzelve száll ki az autóból. Szép fehér minden. A tegnapi csapát 1-2 centis egybefüggő hóréteg fedi. Somát leültetem a „rálövés” mellett. Kikaparom a hó alól a tetthelyet. Előtűnik egy kis vér. Hó ide vagy oda, Soma egyből rááll a 24 órás csapára. Szinte vakon követem, három helyen jelöltem a töréseket, csak nagyjából van meg az irány a fejemben.[/justify]
[justify]Az első törésnél mindjárt két süldő nyoma csatlakozik a csapához. El is szalad pár métert a kutya, de észbe kap és kanyarodik vissza a csapa irányába. Szlalomozva halad a szűz havon. Ötven méter után már egy róka csapája is abba az irányba kezd haladni, sőt két őz is keresztezte a tegnapi nyomot. A következő törés előtt a változatosság kedvéért egy borz csapája vezet előttünk keresztben. Ez megint gondolkodóba ejti Somát. Egészen friss a csapa, csábító nagyon, de visszakanyarodik a „sebzett szarvas” nyomára. Szépen keresi a szagot a hó alatt. A harmadik törés már a kökényes mellett vezet. Itt igazán nagy mozgás volt az éjjel. Egy kisebb konda, néhány őz és nyúl csapája keresztezi utunkat. Ez nem gond, de a szél most délről fúj és elértünk oda, ahol a disznót láttuk. Csupa friss túrás minden. Én nem érzem, de Soma feltartott orral „élvezi” a felé szálló kellemes disznószagú párát. El is molyol kicsit, mire megbizonyosodik, hogy nincs ott a disznó. Hiába ez a gyengéje.[/justify]
[justify]Vagy tizenöt percig körözget, mikor végre visszakerül az utolsó töréshez. Ott egy tölgycsemete levelén meglátszik a tegnapi vércsepp. Nem nagyon érdekli, de a földön megtalálja a nyomot ismét és végre irányba fordulva megyünk tovább. Újra eldöntöm, hogy csak egy vadból származó vért, lábat, bőrt fogok használni, mert csak úgy van értelme. Most például Soma szépen követi a könnyűnek nem mondható csapát, amit egy bika patáival készítettem. A vér egy másik bikától származik, az nem is érdekli egyáltalán.
Kikeveredünk a gyümölcsösből és egy gazos réten keresztül szépen földre tett orral megy előttem. Négy őz ugrik fel és szalad előttünk pont azon a váltón. Kíváncsian várom, hogy mi lesz. Somát nem érdekli az őzek szaga. Kiérünk a szőlők mellé a földútra. Itt is van egy ravasz kettős törés. Rengeteg a nyom minden felé. Disznó, őz, róka, nyúl, kutya, ember. Tíz perc alatt innen is kikeveredünk és a szőlősorok között most már lenyugodva nagyon szépen keres. Nem feszíti a vezetéket, látszik, hogy megvan neki a csapa.
Ebből a darabból kiérve megint egy cseles kettős töréssel váltottam tegnap a következő szőlőbe. Már én se emlékszek melyik sorba, de Soma nem tétovázik, szépen megy tovább. Az irány passzol, mert elmegyünk egy sörös doboz mellett, amire emlékszek tegnapról. A szőlő után egy kis gazos parlag következik. Éppen a csapáról kelt fel nemrég néhány őz. Még nincs megfagyva a fekhelyük. Soma ügyet se vet rá, megyünk a legnehezebb rész felé, a visszatöréshez.[/justify]
[justify]Egy nagy rakás venyigénél van vége a csapának. Soma döbbenten keresi, hogy hova búj a szarvas. Visszajön a csapán, aztán egyre nagyobb körben köröz, miközben újra meg újra visszatér a venyigéhez. Még alá is bebújik, hátha ez a rafinált szarvas oda ment be, de hiába. Eltelik vagy húsz perc, mire akkora kört tesz, hogy belebotlik a csapa folytatásába.
Innen már könnyen követi. Át a kis patakon, szlalomozva a túloldali gyümölcsösben. Itt az őzek, nyulak csapáin kívül sajnálattal láttam, hogy két kutya és egy róka is csatlakozott az éjszaka folyamán a csapázók táborához. Sajnos a gyanúm beigazolódott. Soma hiába ér oda szépen a „vadhoz”, annak már hűlt helye. Ezek az átkozott rablók valahogy lerágták a drótról a lábat. Soma ugyan elindul a tolvajok nyomán, hogy megkeresse a jussát, de visszahívom. Adok neki egy marék jutalomfalatot kárpótlásul és elindulunk haza. Megnézzük még a reggeli disznó ténykedésének nyomait. Soma le is falcol egy óvatlan pillanatban, megy keresni a disznót. Pár perc múlva látom, hogy jön utánam, de mivel elég mérges vagyok, leül egy fűcsomó mögött vagy tíz méterre. Magamhoz hívom és megsimogatom. Eszembe jut Matula bácsi: „csak olyan kajla ne volna”.[/justify]
[justify]A csapát egyébként 1 óra 15 perc alatt sikerült kibogozni. Majdnem olyan nehéz lett a hó miatt, mint egy igazi. Összesen keresztezte vagy 50 csapa, ami szerintem úgy 5-6 disznótól, 6-7 őztől, egy borztól, 1-2 rókától meg néhány nyúltól és kutyától származhatott. Érdekes volt látni, hogy mennyi szagból kell kiválasztani a megfelelőt keresés közben.[/justify]
